Ekkor fogalmazódott meg bennem a következő gondolat: Csak az adhat, aki már kapott.
A probléma nem a másik embertársammal van, hanem saját magammal.
Részesültem Isten kimondhatatlan ajándékában, mégsem adtam tovább azt. Önzően megtartottam magamnak.
Tehát, ha én már átéreztem azt, hogy Isten annyira szeretett, hogy képes volt Fiát feláldozni értem, akkor ezt a szeretetet adjam tovább.
Ha megtanultam hálás lenni a levegőért, és minden kis szív kalapálásért, akkor az életemmel mutassak példát.
Engedd meg, hogy személyessé tegyem a következő kérdéseket: Te miért vagy hálás?
Engedd meg, hogy személyessé tegyem a következő kérdéseket: Te miért vagy hálás?
Mikor adtál hálát a szerető családodért? Mikor imádkoztál utoljára azokért, akiket szeretsz?
Hát azokért, akiket nem szeretsz?
Észreveszed, hogy Isten hogyan munkálkodik az életedben?
Nem szabad elfelednünk hálát adni a családunkért, szüleinkért, nagyszüleinkért, gyerekeinkért, minden apró/nagy csodákért, amik az életünkben vannak, mert ezek mind Isten kimondhatatlan ajándékai.
Merjük megtenni az első lépéseket Jézus felé. Ha Ő arra kér bennünket, hogy az első lépéseket a vízen tegyük meg, akkor rendíthetetlen hittel induljunk ezen az úton.
Észreveszed, hogy Isten hogyan munkálkodik az életedben?
Nem szabad elfelednünk hálát adni a családunkért, szüleinkért, nagyszüleinkért, gyerekeinkért, minden apró/nagy csodákért, amik az életünkben vannak, mert ezek mind Isten kimondhatatlan ajándékai.
Merjük megtenni az első lépéseket Jézus felé. Ha Ő arra kér bennünket, hogy az első lépéseket a vízen tegyük meg, akkor rendíthetetlen hittel induljunk ezen az úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése