"Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Márk 1,11
Milyen nagy szükség van rá! Az apa megerősítő szavára. Lassan nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem kapják meg szükséges mennyiségben a dicsérő szót. Nagy baj ez, és sok oka is van...
- Az apák mintakövetése
Nagyon régről látjuk a mintát, hogy a férfi a család eltartója és ezért általában a szeretetteitől távolabb végzi a munkáját. A külső dolgokkal törődik és a belső kérdéseket, sajnos legtöbbször gyermekei nevelését is, a párjára testálja. Ez a minta nagyon ragadós, talán mert kényelmes és kiszolgálja az önző gondolatokat. Hiszen ahogy a férfi dolgozik a munkában és megtesz mindent, hogy a családját eltartsa, ugyanúgy sokszor a nő is dolgozik, és éppúgy el tud fáradni a háztartási feladatok ellátásában, mint a párja. Így sokszor a gyermeknevelés, ha egyedül marad rá, nagy teher. Kettőnek kell azt vinni, mert a felnövekvő ifjúságnak szüksége van az apaképre és az a napi 5-15 perc, ami napjainkat jellemzi, nem elegendő.
- Az apák leterheltsége
A munka terhe annyira megszaporodott, hogy sokszor nem elég rá a nyolc óra. Rengetegen a munkaidő után is dolgoznak, sokszor a túlóra, sokszor más munka, de a cél egy: a család boldogulása. Nem véletlen, hogy sok fiatal vállalja a külföldi magányt, mert az ottani "több a fizetség" talán pótolja a nagyobb ráfordítást. "Jobban megéri" - mondják sokan. Az eredmény azonban még lesújtóbb, mármint a fiúk szempontjából. Apa nincs, majd jön később, talán a hétvégén, vagy a jövő héten... Még kevesebb jelenlét, még kevesebb együtt töltött minőségi idő, még kevesebb pozitív megerősítés. Mi lesz ebből?
- Az apák elfoglaltsága
Nemcsak a munka, sokszor a barátok, a hobbi is elveszi a férfiembert a fiától. Ismertem valakit, aki azután, hogy befejezte a napi munkát, órákat sörözött a haverokkal, de a gyermekére nem volt ideje. Hétvégéken is inkább látták a meccsen, mint otthon. De az az igazi baj, hogy ott is leginkább egyedül. Nem vonta be szeretteit a hobbijába, nem tanította fiait a jó időtöltésre, magának való volt. De miért kell az ilyennek gyerek? - kérdezhetik joggal.
- Az apák csalódottsága a világban
Mivel sok a gond, sokszor megtörik a lelkesedés. A szülők, az apák is megfáradnak, és ilyenkor keseregnek. Igen, mindenkinek joga van elfáradni és keseregni, de amikor apák vagyunk, az élet már nem csak rólunk szól. Oda kell figyelni ilyenkor a gyermekünkre, mert számára megy tovább a világ. Fontos a támogatásunk, mert a feladatunk a megerősítés és nem a negatív gondolatok tovább adása.
- Az apák csalódottsága fiaikban
Igen, megtörténik ez is, sajnos előfordul, hogy dicstelen az utókor. De ha így is van, mit tegyünk? Mondjunk le róluk? Vegyük ki kezükből az irányítást, vagy át se adjuk azt? A jövő így is - úgy is az övék, akkor inkább segítsünk nekik! Bár mi már kevesebb ideig élünk, de a sorsunk egy darabig még összeköt. Akkor vagyunk bölcsek, ha segítjük az utánunk jövő nemzedéket, hisz ez a mi érdekünk is!
Olyan csodálatos Istenünk van! A napokban éppen arra emlékezünk, hogy Isten egyik személye Fiúvá lett értünk, a másik pedig Atya volt miattunk. A gyermek, Aki született, a megváltásunkért jött és az Atya ebben támogatta Őt mindvégig. Csodálatos szavai "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm" - bátorították Jézust és mintát adtak nekünk, apáknak, arra, hogyan figyeljünk fiainkra. Egy gyermeknek tudnia kell, hogy az apja szereti, becsüli őt, büszke rá, gyönyörködik benne.
Az élet olyan sokszor rá akar cáfolni erre, hogy utódainknak legalább a mi támogatásunk adjon erőt akkor, amikor kudarcot vallanak, amikor elkeserednének, vagy egyszerűen csak akkor is, ha valami nagy feladatra készülnek. Milyen nagyszerű Apa volt akkor is az Isten. Bátorító, támogató, segítő, szerető, és ami számomra talán a legfontosabb tulajdonsága: MINDIG ELÉRHETŐ, JELENLÉVŐ.
Bár mi is tudnánk ilyenné válni! Itt az ünnep, ha eddig nem tettük, vagy csak keveset, most tegyünk többet, most kezdjük el jobban az IGAZI minta követését!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése