János evangéliuma 3:20-21
Nem, ma nem egy olyan taxisofőrről szeretnék beszélni, aki szabadidejében fényképeket készít. Bizonyára ilyenekből is sok van, de most nem róluk írok. (Talán majd legközelebb.)
A fototaxis, amire én gondolok, egy, a biológiában használatos szó, ami bizonyos élőlények fényre adott mozgásreakcióját írja le. ("foto-" = fény; "taxis" = helyváltoztató mozgás) Pozitív fototaxis esetén az élőlény a fény irányába, míg negatív fototaxis esetén a fény forrásától ellentétes irányba mozog el.
Nem nehéz elképzelni. Pozitív fototaxisról beszélhetünk például amikor nyári éjjelen nem lehet nyugodtan beszélgetni az udvari lámpa fényénél a sok oda özönlő szúnyog és éjjeli lepke miatt.
Ezzel szemben negatív fototaxis az, amikor a lámpát felkapcsolva a svábbogarak bebújnak a bútor alá. (Ezt a mondatot leírni is rossz volt.)
Természetesen a rovarok esetében a fototaxis hátterében nem a fény szeretete, vagy gyűlölete áll, ennél prózaibb és zsigeribb az oka, ugyanakkor azonban a fenti ige sem a szó szerinti világosságról és sötétségről beszél. Jézus egyik legismertebb, Nikodémussal való éjszakai találkozója során több, azóta "önálló életre kelt" mondat is elhangzik, gondolj csak a János 3:16-ra, vagy arra, hogy "a szél arra fúj, amerre akar," és sorolhatnánk tovább.
Az egész beszélgetés a megtérés tematikája körül forog, amit János gyönyörűen összekapcsol a könyv bevezető szakaszával ("A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be." János evangéliuma 1:5) és a szívünkre helyezi: a megtért és a megtéretlen ember közötti különbség nem a bűn meglétében, vagy annak hiányában kereshető. A különbség a fényhez (pontosabban A Világossághoz) való viszonyulásban érhető tetten: míg a rosszat cselekvő személy Krisztus fényére negatív fototaxissal válaszol (menekül, elbújik előle, álarcok mögé bújik és titkol) addig az igazságot cselekvő pozitív fototaxist él át, őt vonzza A Világosság. A különbség nem a tulajdonságokban ("ilyen vagyok"), hanem az irányultságban ("ilyen a kapcsolatom Istennel") van. Ez pedig különbséget jelent szeretetben és gyűlöletben, őszinteségben és hazugságban, titkokban és nyíltságban.
A lényeg tehát ez: te mennyire szereted a fényt? Eléggé ahhoz, hogy felé tarts?
Természetesen a rovarok esetében a fototaxis hátterében nem a fény szeretete, vagy gyűlölete áll, ennél prózaibb és zsigeribb az oka, ugyanakkor azonban a fenti ige sem a szó szerinti világosságról és sötétségről beszél. Jézus egyik legismertebb, Nikodémussal való éjszakai találkozója során több, azóta "önálló életre kelt" mondat is elhangzik, gondolj csak a János 3:16-ra, vagy arra, hogy "a szél arra fúj, amerre akar," és sorolhatnánk tovább.
Az egész beszélgetés a megtérés tematikája körül forog, amit János gyönyörűen összekapcsol a könyv bevezető szakaszával ("A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be." János evangéliuma 1:5) és a szívünkre helyezi: a megtért és a megtéretlen ember közötti különbség nem a bűn meglétében, vagy annak hiányában kereshető. A különbség a fényhez (pontosabban A Világossághoz) való viszonyulásban érhető tetten: míg a rosszat cselekvő személy Krisztus fényére negatív fototaxissal válaszol (menekül, elbújik előle, álarcok mögé bújik és titkol) addig az igazságot cselekvő pozitív fototaxist él át, őt vonzza A Világosság. A különbség nem a tulajdonságokban ("ilyen vagyok"), hanem az irányultságban ("ilyen a kapcsolatom Istennel") van. Ez pedig különbséget jelent szeretetben és gyűlöletben, őszinteségben és hazugságban, titkokban és nyíltságban.
A lényeg tehát ez: te mennyire szereted a fényt? Eléggé ahhoz, hogy felé tarts?
Hajlandó vagy lemondani az álarcaidról? Akkor itt az ideje igazságot cselekedni Isten segítségével! Itt az ideje szeretni. Itt az ideje megtérni!
(Ömböli Krisztián)
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése