És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét.
Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok.
Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt.
Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.” Malakiás könyve 3:15-18
„Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik” – vallja Günter Demnig német művész, aki megálmodta és megalkotta a botlatóköveket. Ezek azok a betonkockákra illesztett réztáblák, melyeket járdákba láthatunk besüllyesztve, rajtuk egy-egy névvel és két dátummal.
Az emlékezés kövei, hogy feledésbe ne merüljenek azok az emberek, akiket koncentrációs táborokba vagy munkaszolgálatra hurcoltak el, és meggyilkoltak. Zsidók, romák, homoszexuálisok, fogyatékkal élők, ellenállásban résztvevők. Áldozatok. Günter Demnig a kilencvenes évek óta alkotja és helyezi el a botlatóköveket Európa szerte. 2018-ban a 70.000. emlékkövet illesztette a járda síkjába, oda, ahol az áldozat utolsó, szabadon választott lakóhelye volt. Mert van, amit nem engedhetünk, hogy feledésbe merüljön. Nevek, amik tanúskodnak az emberiség borzalmáról, és figyelmeztetnek, hogy ennek nem szabadna soha többet megismétlődnie.
John Green Csillagainkban a hiba című könyvében az egyik főhős kiszámolta, hogy körül-belül minden ma élő embernek 14 különböző nevet kellene megjegyezni, és akkor mindenkire, aki valaha élt ezen a földön, emlékezne valaki. Tizennégy név nem sok, de túl nagy szervezést igényel, hogy ne mindenki ugyanazokat a hírességeket őrizze meg, így esélytelen, hogy ne vesszen senki sem feledésbe.
A mai igében is nevekről olvashatunk, akikről maga Isten emlékezik meg. Szenvedő igazak csoportjának beszélgetését olvashatjuk Malakiás könyvében, akik fájdalmukat osztják meg egymással, mert úgy tűnik, a gonosztevőknek senki nem szab határt, és nem éri meg igaznak lenni. Isten meghallotta ezt a beszélgetést, és nem hagyta figyelmen kívül az övéit. Könyv nyílt meg, és beírták mindazok nevét oda, akik szeretik Istent és hűségesek Hozzá.
Mert Isten figyelmét nem kerüli el semmi, és emlékezete az örökkévalóságig ér. Ő nem felejt.
John Green Csillagainkban a hiba című könyvében az egyik főhős kiszámolta, hogy körül-belül minden ma élő embernek 14 különböző nevet kellene megjegyezni, és akkor mindenkire, aki valaha élt ezen a földön, emlékezne valaki. Tizennégy név nem sok, de túl nagy szervezést igényel, hogy ne mindenki ugyanazokat a hírességeket őrizze meg, így esélytelen, hogy ne vesszen senki sem feledésbe.
A mai igében is nevekről olvashatunk, akikről maga Isten emlékezik meg. Szenvedő igazak csoportjának beszélgetését olvashatjuk Malakiás könyvében, akik fájdalmukat osztják meg egymással, mert úgy tűnik, a gonosztevőknek senki nem szab határt, és nem éri meg igaznak lenni. Isten meghallotta ezt a beszélgetést, és nem hagyta figyelmen kívül az övéit. Könyv nyílt meg, és beírták mindazok nevét oda, akik szeretik Istent és hűségesek Hozzá.
Mert Isten figyelmét nem kerüli el semmi, és emlékezete az örökkévalóságig ér. Ő nem felejt.
Nem felejti el mindazokat, akik szeretik Őt, akik segítségért kiáltanak Hozzá, akik összekötötték
Vele az életüket. Ő nem felejti el mindazokat a szenvedéseket és megpróbáltatásokat, melyeket ki kellett és ki kell állniuk. És ha úgy is tűnik a mindennapokban, hogy a Gonosz uralkodik, te akkor is bízz Istenben, aki kezében tartja forrongó világunkat, és elhozza majd az igazság napját!
A helyreállítás napját.
Amikor ítéletet hirdet, és újjáteremti ezt a fájdalommal terhelt Földet. Amikor eltörli végleg a bűnt, halált, szenvedést, és örök életre hívja gyermekeit.
Hát ne félj, Ő soha nem felejt el téged!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Amikor ítéletet hirdet, és újjáteremti ezt a fájdalommal terhelt Földet. Amikor eltörli végleg a bűnt, halált, szenvedést, és örök életre hívja gyermekeit.
Hát ne félj, Ő soha nem felejt el téged!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése