💥Reggeli dicséret🌹 Létezik másik opció

„Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!
Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.” Zsoltárok könyve 31.fejezet 19-20.vers

Érdekes jelenséget tapasztalok hónapok óta a környezetemben. Talán a covid okozta károk, szeretteink elvesztése, a távolságtartás vagy a munkahelyek megszűnése hozta ezt magával, de egy biztos, hogy a társadalom olyan mederbe süllyedt, amelyből nagyon nehéz lesz kikecmeregni. 

Túl sok bánat, túl sok aggodalom és fájdalom érkezett az emberiség életébe és mintha egy kicsit elszívta volna a hitet, a reményt és a bizalmat. „Csodálkozol? 

Hát nézz már körül, mi folyik a világban…” – mondogatják sokan. 

Végül is igazuk van. Túl sok már a gonoszság, a gyűlölet, a harag, a fájdalom és a széthúzás. Nagyszüleim korában szinte elképzelhetetlen volt, hogy ne kérdezzék meg egymástól, hogy mi újság, akár napjában többször is, ma viszont mintha tartózkodnánk ettől és még véletlenül sem kérdezzük meg vagy ha mégis, akkor felületesen és nem is várjuk meg a választ. 

Talán mi magunk sem szeretünk erre válaszolni, mert az élet szinte mindenki körül kaotikus lett.

Dávid egy kaotikus állapotban írja meg ezt a zsoltárt. Fő mondanivalója a reménység, amely nem szégyen és nem kell takargatni. Érdemes elolvasni az egész részt, mert lehetne akár a reggeli imánk szövege is. Had emeljek ki pár gondolatot…

„Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.” (10-11.) 

Így lehetünk mi is. Szemünk, gondolataink elhomályosodtak a sok rossztól, amellyel az elmúlt években találkoztunk. 

A gondok, amikkel naponta meg kell küzdeni azt az érzést kelthetik, hogy életünk évei odavannak. 

Mintha elvesztenénk az életünket. Bűneink, akár egy fal, úgy magasodnak előttünk. És ha ez nem lenne elég: „Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.” (13.) 

A félelem, a távolságtartás olyan lett, mint egy vegyszer, ami beivódott a lelkünkbe. 

Kapcsolatok, barátságok szakadtak meg, családok hullottak szét és egymást szerető emberek váltak idegenné. Van azonban remény!
Dávid hálát adott Istennek, hogy mellette volt, van és lesz minden nehézségében. 

Isten mellettünk is ott van, még akkor is, ha néha akadályok gördülnek elénk. Adjunk ma mi is hálát azért, hogy élhetünk, megtapasztalhatjuk az élet nyújtotta lehetőségeket. Adjuk tovább ezt a törődést, szeretetet embertársainknak, mutassuk be nekik is, hogy az élet lehet szép és megtölthetjük szép dolgokkal.#

Áldott napot!
(Csomó Hajni)