Bár mint Tamás sokszor hitetlenkedem,
Sokszor kellett megmutassa Jézus sebeit,
Hogy újra éledjen bennem a hit.
A hétköznapok szürke homályába,
A gondok,bajok áradatába
Elfelejtem,hogy mit ígért Mesterem.
Hogy mindig ott van velem.
Testvéreim is arról beszélnek,
Hogy velük ment az úton s mikor este lett,
Betért hozzájuk s velük maradt,
Jelenlétével áldást osztogat.
Aztán fölismerem, hogy Ő van jelen,
Szelíden mondja ne légy hitetlen.
S én zokogva azt ismételem,
Én Uram és én Istenem.
Halász Mihályné Johanna -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése