2022. június 5., vasárnap

A HIT MÜKÖDTETTÉSE - IGEI MEGVALLÁSOK!

Napjainkban egyre inkább terjed az a felfogás, hogy a hit személyes ügy. Nevezetesen az, hogy ‘higgyj, amiben és amit akarsz, de tartsd meg azt magadnak’. 
Viszont ahhoz, hogy Isten élete bejöjjön az életünkbe, ahhoz hinnünk is kell, és ki is kell azt mondanunk. 
A „hit” = feltétlen bizalom Istenben.

Izraelről azt mondta Isten, hogy ’szájukkal mondták, de a szívükkel nem hitték’.
Vannak, akik ugyan elhiszik, de sosem mondják ki. De egyik sem vezet Isten ígéreteinek megvalósulásához.

Meg kell „tanítanunk a szánkat”. Különben kimondanánk olyan dolgokat, amit a szívünk nem tartana jónak.

Róma.10:8-10. “De mit mond az Írás? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. 
 Mert ha a te száddal megvallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatsz/üdvözülsz. 
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig megvallást az üdvösségre.,,
és a 17.,,  a hit hallásból van, a hallás (képesség) pedig Krisztus Beszéde által.
Valljuk meg a hitünket, amiben hiszünk.,,


Zsid.4:14 “Mivel tehát van nekünk Főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a megvallásunkhoz.”
A „megvallás” szó a görög eredetiben = ‘Homologeo’ = „ugyanazt mondani”. 
Ezt jelenti szó szerint. Általában akkor használták, amikor egy helyen sok ember volt, és együtt ugyanazt mondták. 
De arra is használatos, hogy ugyanazt mondjuk ki, mint amit Isten mond.

Nemcsak elhittük a szívünkkel Jézus Krisztus helyettesítő keresztáldozatát, hanem a szánkkal meg is vallottuk, és így üdvösségre jutottunk. Ezért nem elégséges hinnünk, hanem el is kell a hitünket másoknak mondanunk, bizonyságot tennünk. A bemerítkezés is ilyen nyilvános bizonyságtétel, egy ‘megvallás’. Amikor hiszünk és kimondjuk azt, akkor a két legfontosabb részünket hozzuk összhangba Istennel -> a szívünket és a szánkat. Összhangnak kell lennie a között, amit hiszünk, és amit mondunk.

Isten sok ígérete azért nem teljesedik be életünkben teljesen, mert nem mondjuk ki mindazt, amit hiszünk, amit Isten mondott azzal kapcsolatban. Akkor valósul meg, amikor azt hisszük és ki is mondjuk.

Ha nem tudjuk a hitnek a szavát kimondani, akkor abban a helyzetben inkább ne mondjunk semmit.
Legyünk óvatosak azzal, amit kimondunk. Lehetnek számunkra lehetetlennek tűnő dolgok, de ha azt mondjuk ki hittel, az Úrba vetett bizalommal, amit Isten mondott ki, akkor megtörténik. 
Így semmi sem lesz lehetetlen – függetlenül a körülményeinktől.
A hit egymaga nem képes elmozdítani a hegyet, hanem” szólnunk is kell a hegynek.”
Megértettem, hogy Isten terve, akarata a mi Isten Szavába vetett hitünk és Szavainak hittel teljes megvallása által teljesednek be az életünkben.
Megvallás = Isten Szavát vallom meg. Nem csupán „gépiesen” bibliai verseket, hanem ISTEN SZAVAIT mondom ki
Nem az információért valljuk meg, hanem kijelentjük a légkörbe, az Univerzumba, és amikor kimondjuk Isten Szavait, a „légkör” , a körülményeink, megváltoznak.

Gyakran sajnos félelmeinket mondjuk ki. Amikor a félelem belép az elmébe, majd a szívbe, akkor a hit kimegy a szívből. Az elmúlt néhány évben drasztikusan megnövekedett a szorongások és a depressziósok száma. Nem tudunk megállni hitben, ha beengedjük a kételkedést, félelmet az elmébe. Összefüggés van a félelem és a hitetlenség között.

Jób 3,25 “Mert amitől remegve remegtem, az jött reám, és amitől rettegtem, amitől féltem, az következett be az életemben.”
A félelem erőt ad a gonosznak. Fontos, hogy NE félelemben éljünk, hanem hitben. 
Amikor a tanítványok féltek a viharban, akkor nem kezdte el őket vigasztalni, hanem megdorgálta őket, mert tudta, hogy a félelem utat enged a hitetlenségnek. Valljuk meg azt a hitet (Istenbe vetett bizalmat) a szánkkal, ami a szívünkben van.

Jer 17:7-8 „..áldott az …. aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.,,

Ha elültettünk valamit, akkor meg kell tanulnunk várakozni a gyümölcstermésig.
A termés a maga idejében meg is lesz, csak ne fáradjunk bele a várakozásba.
A Szent Szellem erejével teli győztes napokat kívánunk Mindnyájatoknak!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése