Megfeledkezett az ő népéről?
Csodás bizonyítékom van arra, hogy Isten nem hagyott el bennünket, nem feledkezett meg rólunk egy percre sem: „De ha nyomorúságában megtért az Úrhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta.” (2Krón 15,4)
„Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézsaiás 49,15)
Akár így is lehetne nevezni a mai napot: Csodás kegyelem. Amikor Isten prófétája kimondta ezeket a szavakat, hogy „Ti azonban legyetek erősek…”, lehet nem tudta, hogy több ezer év múlva igazi erőforrás lesz az emberiségnek ez az Ige.
Világító torony, féleleműző számunkra, vagy ahogy a zsoltáros fogalmaz:
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsoltárok 23:4)
Ne feledkezzünk meg arról, hogy Izráel népe a nehéz időszakokban kereste Istent, de meg is találta.
Nagy szükségünk van rá, ezért, ha hozzá térünk, mi is megtalálhatjuk Őt és az Istennel való áldott közösségben átvészelhetjük ezt az időszakot.
Elgondolkodtam azon, hogy mégis hogyan sikerült Izráel népének annyi próbával megküzdenie?
Hogyan tudta átvészelni a fogságot, éhínséget, betegséget, 40 évnyi pusztai vándorlást?
Ha olykor a nép meg is feledkezett Isten csodás hatalmáról, Isten nem mondott le választottjairól.
Bár orkán tombol, betegségek jönnek, félelmek ejtik csapdába a szívet, bátran hirdetjük: Isten a mi oltalmunk és erősségünk, benne bízik szívünk, senki és semmi nem lehet ellenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése