És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” A jelenések könyve 22:6-7
Néhány hete szombat reggel épp az egyik vidéki gyülekezetembe tartottam autóval.
Néhány hete szombat reggel épp az egyik vidéki gyülekezetembe tartottam autóval.
Hajnalban kiadós eső esett, a táj pedig ködbe burkoltan, lassan ébredezett a délelőtti órákban, mint aki kér még 5 percet.
Az út a Pilis-hegységben kanyargott, ami szinte mindig meseszép, most pedig a köd igazán varázslatossá tette. Egy-egy helyen olyan vastag volt, hogy teljesen betakarta az előttem lévő hegyet, mintha egy varázsütésre eltüntette volna. De a hegy ott volt. Akkor is, ha nem láttam, vagy nem úgy láttam, mint száraz, napos, verőfényes időben.
Ahogy csodáltam az „eltűnt” magaslatot, az őt beborító ködöt, úgy éreztem, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatok ma Istentől. Ezen az egyszerű jelenségen, hogy hiába nem látom a hegyet, mert épp párafüggöny takarja, az attól még ott van, Isten megbízhatósága fénylett át.
Mert Ő ott van. Akkor is, amikor túl nehezek a mindennapok, amikor a kihívás akkora, hogy úgy érzed, mindjárt beleroppansz. Ő ott van. Akkor is, amikor a gyász és a veszteség teljesen eltakarja együttérző arcát, amikor a mindennapi mókuskerék olyan szinten kimerít, hogy estéről estére beleájulsz az imádságba.
Ő ott van. Akkor is, amikor valami annyira fáj, hogy nem is akarsz beszélni Vele, vagy amikor egy torz kép elfedi, milyen is Ő valójában. De Ő ott van.
Veled van, és megvárja a megfelelő pillanatot, amikor megszólíthat téged, és találkozhat a tekintetetek.
Ő ott van a köd mögött, az éjszaka sötétjében, a megállíthatatlanul zuhogó esőben, és a hét ágra ragyogó napsütésben is. Bátran kiálthatsz hozzá, mert meg fog hallgatni. Tudja, min mész keresztül, mert veled éli meg léted minden pillanatát.
Ő és beszéde igazán megbízható, ezért bátran kapaszkodhatsz feléd nyújtott kezébe! Igéjét azért küldte, hogy kapcsolatba léphessen veled, és örömmel várhasd azt a napot, amikor végre szemtől szemben megállhatsz a te szerető, mennyei Atyád előtt.
Hát emeld fel a szemed, és lásd meg, a hegy marad! Ahogy Isten is melletted.
(Szilvási-Csizmadia Anna)
Az út a Pilis-hegységben kanyargott, ami szinte mindig meseszép, most pedig a köd igazán varázslatossá tette. Egy-egy helyen olyan vastag volt, hogy teljesen betakarta az előttem lévő hegyet, mintha egy varázsütésre eltüntette volna. De a hegy ott volt. Akkor is, ha nem láttam, vagy nem úgy láttam, mint száraz, napos, verőfényes időben.
Ahogy csodáltam az „eltűnt” magaslatot, az őt beborító ködöt, úgy éreztem, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatok ma Istentől. Ezen az egyszerű jelenségen, hogy hiába nem látom a hegyet, mert épp párafüggöny takarja, az attól még ott van, Isten megbízhatósága fénylett át.
Mert Ő ott van. Akkor is, amikor túl nehezek a mindennapok, amikor a kihívás akkora, hogy úgy érzed, mindjárt beleroppansz. Ő ott van. Akkor is, amikor a gyász és a veszteség teljesen eltakarja együttérző arcát, amikor a mindennapi mókuskerék olyan szinten kimerít, hogy estéről estére beleájulsz az imádságba.
Ő ott van. Akkor is, amikor valami annyira fáj, hogy nem is akarsz beszélni Vele, vagy amikor egy torz kép elfedi, milyen is Ő valójában. De Ő ott van.
Veled van, és megvárja a megfelelő pillanatot, amikor megszólíthat téged, és találkozhat a tekintetetek.
Ő ott van a köd mögött, az éjszaka sötétjében, a megállíthatatlanul zuhogó esőben, és a hét ágra ragyogó napsütésben is. Bátran kiálthatsz hozzá, mert meg fog hallgatni. Tudja, min mész keresztül, mert veled éli meg léted minden pillanatát.
Ő és beszéde igazán megbízható, ezért bátran kapaszkodhatsz feléd nyújtott kezébe! Igéjét azért küldte, hogy kapcsolatba léphessen veled, és örömmel várhasd azt a napot, amikor végre szemtől szemben megállhatsz a te szerető, mennyei Atyád előtt.
Hát emeld fel a szemed, és lásd meg, a hegy marad! Ahogy Isten is melletted.
(Szilvási-Csizmadia Anna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése