Amikor a kisfiamra rászólok, ő sokszor csak annyit ért belőle, hogy megtiltok valamit neki, amit ő szeretne.
A legtöbb esetben viszont az ő javát szolgálja a tiltás.
A “ne ugrálj a kanapén” valójában azt jelenti “félek hogy leesel, és megütöd magad”.
A “nem eszünk édességet ebéd előtt” annyit tesz “szeretném ha egészségesen táplálkoznál, hogy erős és egészséges felnőtt legyen belőled”. Persze egy két éves gyerek nem érti ezt, és nem is kell neki.
Nekem is harminc év és két gyerek kellett, hogy megértsem ezeket a szabályokat.
Isten sokszor úgy beszél velünk, mint egy apa a két éves gyerekéhez.
Isten sokszor úgy beszél velünk, mint egy apa a két éves gyerekéhez.
Izrael népével is így tett.
A nép még nem értette mi értelme a parancsolatoknak, a szabályoknak, csak a tiltást látták benne.
Isten bármennyire is magyarázhatta volna nekik, hogy mi értelme az egésznek, számukra érthetetlen lett volna, mert akkori kultúrájuk, felfogásuk, ismereteik nem engedték volna meg, hogy megértsék.
Épp ezért, mint egy jó apa, szólt a népnek, intette őket, óvva, mint egy gyermeket.
Isten ma is szól. Ma is üzen, és megfedd, vagy csak mutatja a helyes utat.
Isten ma is szól. Ma is üzen, és megfedd, vagy csak mutatja a helyes utat.
Persze mint bármelyik gyerek, mi is megtehetjük, hogy az ellenkezőjét tesszük, de hallgathatunk is rá.
Persze nem tudjuk, hogy miért, nem értjük a lényegét, nem látjuk a következményeket, de hallgathatunk rá, mint gyermek az apjára.
Isten jó apa. Kövessd Őt, mert Ő jót akar neked!
(Ömböli Dávid)
Isten jó apa. Kövessd Őt, mert Ő jót akar neked!
(Ömböli Dávid)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése