Annyira tetszik ez a hasonlat, amit Bölcs Salamon használ ebben az Igében, egyszerűen tökéletes. Hiszen manapság is milyen természetes gyógymódot ajánl a legtöbb ember abban az esetben, ha valakinek fáj a torka? (A sósvizes gargalizáláson kívül…)
Egyél mézet! Igyál mézes teát!
Mert a méz nemcsak finom, édes és ihatóvá varázsol minden gyógyteát, hanem természetes immunerősítő, baktériumölő és gyulladásgátló. A méz gyógyít.
Akárcsak a kedves beszéd, ami jólesik a lelkünknek, és gyógyítja sebeinket.
Közel egy éve az egyik gyülekezetem lelkigondozó csoportjába meghívtam egy hölgyet, aki veszteségek feldolgozásában kíséri a hozzá fordulókat, hogy tartson a csapatnak egy előadást a gyászról, veszteségekről. Rendkívül érzékeny téma, és valljuk be őszintén, egy kicsit megfoghatatlan. Mert van, hogy nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, amikor egy ismerősünk, barátunk elveszíti szeretettét, esetlennek érezzük magunkat, tehetetlennek, pedig olyan szívesen segítenénk, annyira szeretnénk könnyíteni a fájdalmát. Így a nagy igyekezetben előfordul, hogy olyat is mondunk, ami csak ront a helyzeten, sebeket okozunk a gyógyítás helyett.
Az általam említett hölgy előadása pont ebben adott iránymutatást, hogy jobban megértsük, mi a gyász, mi a veszteség, hogy ez egy teljesen természetes folyamat, mi az, amit végképp ne mondjunk, és mi az, amivel ilyenkor segíthetünk.
Már maga az előadás hallgatása felszabadító volt.
Közel egy éve az egyik gyülekezetem lelkigondozó csoportjába meghívtam egy hölgyet, aki veszteségek feldolgozásában kíséri a hozzá fordulókat, hogy tartson a csapatnak egy előadást a gyászról, veszteségekről. Rendkívül érzékeny téma, és valljuk be őszintén, egy kicsit megfoghatatlan. Mert van, hogy nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, amikor egy ismerősünk, barátunk elveszíti szeretettét, esetlennek érezzük magunkat, tehetetlennek, pedig olyan szívesen segítenénk, annyira szeretnénk könnyíteni a fájdalmát. Így a nagy igyekezetben előfordul, hogy olyat is mondunk, ami csak ront a helyzeten, sebeket okozunk a gyógyítás helyett.
Az általam említett hölgy előadása pont ebben adott iránymutatást, hogy jobban megértsük, mi a gyász, mi a veszteség, hogy ez egy teljesen természetes folyamat, mi az, amit végképp ne mondjunk, és mi az, amivel ilyenkor segíthetünk.
Már maga az előadás hallgatása felszabadító volt.
Nemcsak amit mondott a terapeuta, hanem ahogy mondta. Amikor pedig a személyes tapasztalatainkat kérdezte, olyan tapintattal, őszinte kedvességgel, elfogadással és együttérzéssel fordult hozzánk, hogy hiába ez „csak” egy előadás volt, mégis megtapasztalhattuk, milyen is az, amikor valaki kísér minket a veszteségekkel való megküzdésben. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.”
Ebben az igében arra hív ma reggel bennünket Isten, hogy kövessük ezt az utat!
Ebben az igében arra hív ma reggel bennünket Isten, hogy kövessük ezt az utat!
Legyünk kedvesek egymáshoz, együttérzők, elfogadók, tükrözze ezt a mi beszédünk is!
Hisz annyi sebet lehet ejteni egy-egy jól irányzott beszólással, annyi fájdalmat okozhatunk egymásnak egy-egy cifra kommenttel, amit dühösen, elhamarkodottan, vagy éppen jól átgondoltan írunk.
Annyi könny hullt már ezek miatt. Legyen ez másként!
Engedjük közel magunkhoz Isten elfogadó, átformáló szeretetét, hallgassuk a Biblián keresztül, ahogy Ő szól hozzánk, és beszéljünk mi is így egymással!
Engedjük közel magunkhoz Isten elfogadó, átformáló szeretetét, hallgassuk a Biblián keresztül, ahogy Ő szól hozzánk, és beszéljünk mi is így egymással!
Legyünk kedvesek, beszédünk gyógyítson, ne ejtsen sebeket!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése