Világítani gyertyaként
Azoknak, kiknek szívében,
Még él egy szikrányi remény.
Uram, szövétnek akarok lenni,
Melyet nem rejt véka alá senki,
Melynek fényében az emberek
Megtanulják egymást szeretni.
Égő szövétnek akarok lenni,
Melegíteni egy élten át,
Hogy a megdermedt szívek
Megtalálják végre a Golgotát.
Uram, – ha életem mécse kialszik,
Pályafutásom véget ér,
Legyek én is olyan szövétnek,
Mely elégett másokért.
Antal Ferenc -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése