💥Reggeli dicséret🌹Ő tudja!

„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? 

– vagy: Mit öltsünk magunkra? 

Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 

Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. 

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Máté evangéliuma 6:31-34

 Néhány évvel ezelőtt szintén rám jutott ez a fenti igeszakasz, és akkor arról írtam a bevezetőben, mennyire magas szinten űzöm az aggódást, hogy vannak pillanatok, amikor amiatt is aggódok, hogy túl sokat aggódok.

Ez a mai áhítat nem arról fog szólni, hogyan győztem le ezt a nem túl előnyös tulajdonságomat, mert bevallom, aggódni azt még mindig tudok. 

Hanem arra hívlak, Kedves Olvasó, hogy összpontosítsunk ma reggel Atyánkra!

Mert Ő tudja, hogy vannak létfenntartási szükségleteink, és kell, hogy biztonságban érezzük magunkat és szeretteinket is, ezért azt mondja nekünk: 

„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91:4) 

Jól ismeri a szeretet, a valahová tartozás iránti vágyunkat, ezért „A messzeségben is megjelent az Úr (és szólt): Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jeremiás 31:3) 

Tudja, hogy vágyunk az elismerésre, arra, hogy valaki, aki számít, értékelje, amit tettünk, elértünk, ezét így szól: 

„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Máté 25:21 RÚF)

Jól ismer minket, és tudja, hogy szükségünk van a gondolkodásra, a szellemi kihívásokra, arra, hogy valakivel megoszthassuk mindazt, ami a fejünkben van, ezért hív minket minden nap a személyes kapcsolódásra. 

Arra, hogy megosszuk Vele az életünket, a kérdéseinket, a gondolatainkat, örömünket és fájdalmunkat. 

Tudja, hogy vágyunk a szépre, jóra, ezért alkotott nekünk egy gyönyörű Földet, amit bár rendesen elrontottunk, de még mindig találhatunk benne csodálnivalót. 

És Ő rejtette belénk azt a vágyat, hogy keressük és megtaláljuk Istent, és vele együtt a mi életünk célját, azt a célt, amire Ő teremtett minket.

Ő az, aki mindezt mindenkinél jobban tudja, ismeri, kézbentartja, mozgatja. 

Ezért ma reggel nem arra hívlak, hogy ne aggódjunk, vagy aggódjunk kevesebbet, hanem arra, hogy nézzünk Atyánkra! Csodáljuk Őt, mindenhatóságát, szeretetét, bölcsességét, és tegyük le kezébe a bennünk dúló kérdőjeleket. Mert Ő, egyedül Ő tudja.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)