Elterülsz a kanapén, és alszol egyet a két ünnep között okafogyottá vált, illatozó fenyőfa fényében.
Senki nem állít fel, senki nem szól rád, hogy húzd össze magad. Betakarnak egy pokróccal, mert szeretnek. Vacsora illata lengi be a szobát, és felébredsz. Nem sietsz sehova, otthon vagy — még akkor is, ha már nem az otthonod ez a hely. Lehet, hogy egykor az volt, de aztán felnőttél és elköltöztél.
De ilyenkor, nagy ritkán újra hazajössz. Lehet, hogy valóságban, lehet, hogy csak az álmaidban, de még gondolatban is jó egy kicsit itthon lenni.
Mindenkinek megvan ez a hely: ahova belépve nyugalom tölti el a szívét. Ahol biztonságban érzi magát, ahol azok veszik körül, akikkel szeret együtt lenni. Lehet, hogy ez utóbbi még fontosabb, mint a fizikai épület, vagy helyszín. Az otthon nem egy hely, hanem egy érzés. Lehet, hogy te ott érzed magad "otthon", ahol mások teljesen idegennek — hiszen az otthonnak pont ez a lényege. Neked otthont jelenthet a szülői ház, a saját lakhelyed, a bal hátsó iskolapad, a munkahely kiült irodaszéke, a szerszámok közelsége, egy zajos, poros fesztivál kellős közepe, a kedvenc kávézód kedvenc asztala, egy üres utca a decemberi naplementében — mert az otthon ott van, ahol végre biztonságban érzed magad.
Bárcsak, ó, bárcsak mi is el tudnánk mondani, hogy jobb az Isten háza küszöbén állni, mint bárhol máshol. Bárcsak a gyülekezet ezt a biztonságot és elfogadást jelentené, bárcsak otthon lennénk újra. De sok még a dolgunk, ehhez újra otthonná kell tenni az Isten házát. Mert az otthon nem egy hely, hanem az emberek, akik körülvesznek, egy érzés.
Remélem, egyszer majd mind otthon érezzük magunkat.
(Ömböli Krisztián)
Mindenkinek megvan ez a hely: ahova belépve nyugalom tölti el a szívét. Ahol biztonságban érzi magát, ahol azok veszik körül, akikkel szeret együtt lenni. Lehet, hogy ez utóbbi még fontosabb, mint a fizikai épület, vagy helyszín. Az otthon nem egy hely, hanem egy érzés. Lehet, hogy te ott érzed magad "otthon", ahol mások teljesen idegennek — hiszen az otthonnak pont ez a lényege. Neked otthont jelenthet a szülői ház, a saját lakhelyed, a bal hátsó iskolapad, a munkahely kiült irodaszéke, a szerszámok közelsége, egy zajos, poros fesztivál kellős közepe, a kedvenc kávézód kedvenc asztala, egy üres utca a decemberi naplementében — mert az otthon ott van, ahol végre biztonságban érzed magad.
Bárcsak, ó, bárcsak mi is el tudnánk mondani, hogy jobb az Isten háza küszöbén állni, mint bárhol máshol. Bárcsak a gyülekezet ezt a biztonságot és elfogadást jelentené, bárcsak otthon lennénk újra. De sok még a dolgunk, ehhez újra otthonná kell tenni az Isten házát. Mert az otthon nem egy hely, hanem az emberek, akik körülvesznek, egy érzés.
Remélem, egyszer majd mind otthon érezzük magunkat.
(Ömböli Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése