(Máté evangéliuma 28. fejezet 18-20. vers)
Egyszer egy idős professzort arról faggattak, hogy miként tett szert nagy tudására.
A válasza a következő volt: Tudják, nekem olyan szüleim voltak, akik becsületességre, szorgalomra és kitartásra neveltek. Az ő segítségükkel jobbnál jobb iskolákban tanulhattam és kiválóbbnál kiválóbb mesterek lábainál sajátíthattam el hivatásom fogásait, ám a legtöbbet mégiscsak a tanítványaimtól tanultam, akikre saját gyermekeimként tekintek.
Jézus fenti megbízása ugyanezt fejezi ki. A mi feladatunk nem a prédikációinkért rajongó hallgatók, feliratkozók, követők számának növelése, hanem a környezetünkben élők ilyen módon való gyengéd vezetése, tanítgatása.
Így, a tanítvánnyá tevés folyamatát valóban a szülő - gyermek kapcsolat fejezi ki legjobban.
Jézus fenti megbízása ugyanezt fejezi ki. A mi feladatunk nem a prédikációinkért rajongó hallgatók, feliratkozók, követők számának növelése, hanem a környezetünkben élők ilyen módon való gyengéd vezetése, tanítgatása.
Így, a tanítvánnyá tevés folyamatát valóban a szülő - gyermek kapcsolat fejezi ki legjobban.
Ahogy az édesapa és fia együtt barkácsolnak, vagy, ahogy az édesanya és lánya együtt főznek.
Ez a ’Nézd, hogy csinálom!’, a ’Próbáld meg!’, és a ’Csináljuk együtt!’ művészete.
Az Isten szeretetparancsának továbbadása tehát nem egy elméleti magyarázat.
Az Isten szeretetparancsának továbbadása tehát nem egy elméleti magyarázat.
Ezt nem lehet pusztán a Könyvből megtanulni. Nem lehet másodállásban csinálni. Csak Isten segítségével és a másikkal együtt gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.
Jó gyakorlást!
(Tóth Szilárd)
Jó gyakorlást!
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése