„Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” Jób könyve 10:12
Annyira szép ez az ige, és ahogy elolvasod, szinte a bőrödön érezheted a feléd áradó isteni szerető gondviselést. Ma egy különleges kéréssel fordulok hozzád, Kedves Olvasó!Vegyél egy nagy levegőt, és olvasd el Jób könyvének 10. fejezetét! A teljest. Csak 22 vers, de megterhelő.
Ha nincs a kezed ügyében Biblia, vagy épp sietsz valahová, akkor összefoglalom neked néhány mondatban. Röviden: ez a fejezet a szenvedő Jób fájdalmas panasza.
Ha nincs a kezed ügyében Biblia, vagy épp sietsz valahová, akkor összefoglalom neked néhány mondatban. Röviden: ez a fejezet a szenvedő Jób fájdalmas panasza.
Azé a Jóbé, aki lelkéből megutálta az életet, akinek elege van, és szíve legmélyéről kiált Istenhez igazságért.
Nem tett semmi rosszat, mégis szenved, és nem tudja a miérteket.
Ha a könyv elejére lapozol, olvashatsz arról, hogy Sátán kikérte Jóbot, próbát akart tenni vele, mert szerinte ez az ember csak azért követi Istent, azért hűséges, mert gazdagon megáldotta őt a Mindenható.
Az Úr teret engedett a Gonosznak, aki elvett mindent, tényleg mindent Jóbtól.
A gazdagságát, a társadalmi megbecsültségét, a gyermekeit, az egészségét, a felesége tiszteletét.
A néhány napja még tehetős gazda most zsákruhában ül a porban és fekélyeit vakarja egy törött cserépdarabbal.
Úgy gondolja, a Mindenható sújtott le rá. Végső elkeseredésében már azt kívánja, bárcsak holtan jött volna erre a világra.
Jób később a könyv vége felé aztán magával Istennel folytathat párbeszédet, és egy különleges, új minőségben ismerheti meg a Teremtőt, viszont sosem kap választ a miértjeire.
Jób később a könyv vége felé aztán magával Istennel folytathat párbeszédet, és egy különleges, új minőségben ismerheti meg a Teremtőt, viszont sosem kap választ a miértjeire.
Nem tudja meg, mi volt az oka szenvedéseinek.
Biztos vagyok abban, hogy a te életednek is volt már olyan fejezete, amikor nagyon is tudtál azonosulni a Jóbban dúló érzelmekkel. Amikor teljesen értelmetlenül és céltalanul fájdalom és szenvedés ért téged. Amikor hiába imádkoztál gyógyulásért, Isten nem adta meg. Amikor igazságtalanul ért téged támadás, a végén pedig szőrén-szálán eltűnt a bocsánatkérés és a jóvátétel.
De Isten nem feledkezett el rólad, Ő látja tisztán, élesen a helyzetedet, és veled élt vagy él át épp most minden szenvedést és fájdalmat. Mert az a kis gyermek, aki több mint 2000 éve ott feküdt a betlehemi jászolban, azért született meg, hogy meghaljon érted. Isten Fia azért lett emberré, hogy szenvedjen, pedig Ő nem követett el semmi rosszat.
Biztos vagyok abban, hogy a te életednek is volt már olyan fejezete, amikor nagyon is tudtál azonosulni a Jóbban dúló érzelmekkel. Amikor teljesen értelmetlenül és céltalanul fájdalom és szenvedés ért téged. Amikor hiába imádkoztál gyógyulásért, Isten nem adta meg. Amikor igazságtalanul ért téged támadás, a végén pedig szőrén-szálán eltűnt a bocsánatkérés és a jóvátétel.
De Isten nem feledkezett el rólad, Ő látja tisztán, élesen a helyzetedet, és veled élt vagy él át épp most minden szenvedést és fájdalmat. Mert az a kis gyermek, aki több mint 2000 éve ott feküdt a betlehemi jászolban, azért született meg, hogy meghaljon érted. Isten Fia azért lett emberré, hogy szenvedjen, pedig Ő nem követett el semmi rosszat.
Azért, hogy megéljen minden fájdalmat, kiálljon minden kísértést, megérezzen minden félelmet.
Jóbnál is többet kellett elhordoznia az emberért, érted, értem és még Jóbért is.
Mert Isten az övéiért elmegy a végsőkig és vissza.
Mert Ő nem mond le se rólad se rólam, hisz a gyermekei vagyunk. Mert ilyen Istenünk van.
Ahogy meggyújtod a második gyertyát, emlékezz a Kisdedre, a Mesterre, a kereszten függő Messiásra! Emlékezz arra, hogy mi voltunk a miért. Értünk élte meg mindezt, hogy egy napon vége szakadjon minden rossznak, szenvedésnek és fájdalomnak, ami minket ér ezen a világon, és örök boldogságban élhessünk Isten országában.
Hát adjon erőt neked mára ez a gyertyalángnyi remény!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Ahogy meggyújtod a második gyertyát, emlékezz a Kisdedre, a Mesterre, a kereszten függő Messiásra! Emlékezz arra, hogy mi voltunk a miért. Értünk élte meg mindezt, hogy egy napon vége szakadjon minden rossznak, szenvedésnek és fájdalomnak, ami minket ér ezen a világon, és örök boldogságban élhessünk Isten országában.
Hát adjon erőt neked mára ez a gyertyalángnyi remény!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése