Néhány éve olvastam egy népmesét, ami nagyon nagy hatást gyakorolt rám,
A feltámadott asszony volt a címe. Arról szólt, hogy élt egy fiatalember, aki nagyon szerette a feleségét.
Boldogok voltak, de egy nap az asszony meghalt, a férje pedig gyászolta vígasztalhatatlanul.
Nem engedte, hogy eltemessék, hanem azt kérte, hogy tegyék egy csónakba, beül ő is mellé, majd lökjék el a ladikot a parttól, hadd vigye a tenger, amerre jónak látja. Így is történt.
Emberünk a csónakban ülve is csak siratta szeretett kedvesét, amikor Isten megszólította, és megengedte neki, hogy hátralévő negyven évét megfelezhesse feleségével.
Emberünk a csónakban ülve is csak siratta szeretett kedvesét, amikor Isten megszólította, és megengedte neki, hogy hátralévő negyven évét megfelezhesse feleségével.
Az asszony így feltámadt, még szebb, még gyönyörűbb lett, mint valaha.
A hajó kikötött egy kis szigeten, ahol aztán boldogan éltek tovább. De sajnos a történet nem ér itt véget.
Egy nap a férfi olyannyira elfáradt a munkában, hogy lefeküdt, fejét felesége ölébe tette, és mély álomba szenderült. Amíg ő aludt, kikötött a parton egy hajó, a kapitánynak megtetszett az asszony, az asszony pedig inkább választotta a jóképű, gazdag hajóst, mint a sok munkától fáradt, megviselt arcú férjét, és elindult új párjával.
A férj nemsokkal később felriadt álmából, és még látta a messzeségben a hajót, amivel – úgy gondolta – megszökött a felesége. Imádkozott, és Isten egy másik vitorlást küldött a kikötőbe, amivel utolérték a szökevényeket. A következő helyen, ahol mindkét hajó kikötött, a férj panaszt tett a kikötőparancsnoknál, aki össze is hívta a bírákat, hogy az ügyben igazságot szolgáltathassanak.
A férj állította, hogy övé a feleség, a kapitány is ugyanezt mondta, majd megkérte az asszonyt, valljon az igazi férje ellen, és képviselje az ő „igazát”.
A férj nemsokkal később felriadt álmából, és még látta a messzeségben a hajót, amivel – úgy gondolta – megszökött a felesége. Imádkozott, és Isten egy másik vitorlást küldött a kikötőbe, amivel utolérték a szökevényeket. A következő helyen, ahol mindkét hajó kikötött, a férj panaszt tett a kikötőparancsnoknál, aki össze is hívta a bírákat, hogy az ügyben igazságot szolgáltathassanak.
A férj állította, hogy övé a feleség, a kapitány is ugyanezt mondta, majd megkérte az asszonyt, valljon az igazi férje ellen, és képviselje az ő „igazát”.
A férj végül Istenhez kiáltott, hogy vallomását bizonyítani tudja, az Úr pedig közbelépett, és visszavette az asszonytól az ajándékba kapott éveket. Természetesen a kapitányt is utolérték tette méltó következményei, a férjet pedig anyagi kárpótlásban részesítették a bírák.
Ma, ahogy meggyújtjuk a negyedik gyertyát, ami Isten el nem múló szeretetét jelképezi, jusson eszedbe, hogy a betlehemi kisded története nem áll meg a jászol lábánál!
Ma, ahogy meggyújtjuk a negyedik gyertyát, ami Isten el nem múló szeretetét jelképezi, jusson eszedbe, hogy a betlehemi kisded története nem áll meg a jászol lábánál!
Isten szeretete képtelen volt elfogadni az ember bukását, ezért emberré lett értünk, hogy megmentsen minket.
Nem temetni akart, hanem közösségben élni velünk. Ezért jött közénk, ezért adta oda nemcsak fele, hanem teljes életét a kereszten, és ezért támadt fel, mert halálával végérvényesen legyőzte a Gonoszt.
És ezért jön vissza egy napon, hogy pontot tegyen a megváltás végére, hogy újjáteremtse világunkat, és együtt ünnepelhessünk egy különleges vacsorán szemtől szemben Vele.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
És ezért jön vissza egy napon, hogy pontot tegyen a megváltás végére, hogy újjáteremtse világunkat, és együtt ünnepelhessünk egy különleges vacsorán szemtől szemben Vele.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése