.jpg)
Számomra minden évszaknak megvan a maga szépsége és végtelenül hálás vagyok az Úrnak azért, hogy egészséges vagyok, van látásom és hallásom, tudok járni és így minden évszak megmutathatja csodáit.
Az egyértelmű kedvencem a tavasz, ugyanis akkor születtem, de nem lehet elmenni szó nélkül a meleg nyári napsütés vagy a sárguló őszi falevelek varázslatos képe mellett sem.
Végül pedig itt van a tél, amely valamiért minden embernek mást jelent…
Némelyek a pattogó kandalló hangját emlegetik, mások a nagy családi összejöveteleket vagy a szépen feldíszített fát és a gondosan előkészített ünnepi vacsorát.
A szép és szívnek kellemes gondolatok mellett, emberek milliói rezzennek össze a tél közeledtével, mert életük kilátástalan és számukra közel sem jelent ilyen idilli gondolatot a tél beköszönte.
Egy történet jut eszembe, amely egy kis gyufaárus kislány estéjét meséli el….
Tél volt, nagyon hideg tél. A kislány a sötét utcát járta mezítláb és hajadonfőtt.
Az éjszaka folyamán dideregve és majd’ megfagyva az árusítandó gyufával próbált magának egy kis tüzet gyújtani, hogy megdermedt kezeit megmelegíthesse.
A történet úgy folytatódik, hogy minden gyufagyújtásnál egy-egy látomása volt, amelyek képei boldogságot okoztak számára, míg végül reggelre ott találták egy ház falánál megfagyva.
Mindannyian cipelünk terhet, ki nagyobbat, ki kisebbet, egy valamivel azonban minden ember rendelkezik: a segítés lehetőségével!
Legyen szó mentális, fizikai vagy anyagi segítségnyújtásról, egy alapvető tézist sose feledjünk: amikor segítünk, nem csak a másiknak teszünk jót, hanem saját magunkat is megajándékozzuk a segítségadás ajándékával.
Én végtelenül hálás vagyok azért, hogy lehetőségem van segíteni másoknak.
Próbáld ki te is és tapasztald meg a segítségnyújtás örömét!
Áldott napot!
(Csomó Hajni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése