💥Van Erőm - Új látásmód⭐

Márk Evangyélioma 8. rész 23. 

,,Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?,,

Mi a helyzet az ember elvárásaival, hitével?
Arról olvasunk, hogy Jézus megragadta a férfi kezét. Egy másik ember kezét megfogni nagyon személyes dolog, különösen, ha hosszabb ideig tartjuk. 

A vak emberben felcsillant a remény, hogy Jézus tenni fog valamit.
S miközben Urunk határozottan a vak ember szemére teszi az ujjait, a férfi szíve bizonyára hevesen kalapált, s benne fellobbant a remény és hit.
Jézus szándékosan részleges gyógyítást hajtott végre, majd az ember évek óta először látott fényt és színeket.
Meg kell értenünk, hogy Jézus csodái nem egyszerűen gyógyulási események voltak. 

Ezek a lelki valóság példázatai voltak. 

A vak ember fokozatos gyógyulása feltárja előttünk, hogy Isten néha kifürkészhetetlen lépésekben gyógyít bennünket. 

„Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.”

(Zsoltárok 77,20) 

Gyakran Isten útjai rejtve vannak, de Ő pontosan tudja, hogy mit tesz!
Ezért Istenhez kell fordulnunk az ő kegyelmes gyógyító erejéért, de nem szabad próbálkozzunk azzal, hogy megmondjuk mikor cselekedjen. 

Kérhetünk és kérnünk is kell a lelki növekedést, de nem szabad iránymutatásokat adnunk arra vonatkozóan, hogy Istennek hogyan kellene ezt előidéznie.

Pál azt mondja: „Isten alkotásai vagyunk” - szó szerint: „az ő költeményei, az ő remekművei” (Efézus 2,10). 

Alá kell vetnünk magunkat az ő érintésének, hogy formáljon bennünket.