Dús legelőkre terelgeti, és hűs forrásokhoz vezeti őket.
A mai napra a következő a kérdés: Nekem ki a pásztorom? Ki vagy mi vezeti az életem?
Ki az a személy, akiben megbízom, és képes vagyok letenni mindent az ő kezébe?
A zsoltáros, Dávid a következőt mondja: „Az Úr az én pásztorom”.
A zsoltáros, Dávid a következőt mondja: „Az Úr az én pásztorom”.
Milyen csodálatos dolog, hogy annyi bűn elkövetése után, annyi gonosz cselekedet után, el tudja mondani, hogy az Úr vezeti az életét, nem más!
Észre kell vennünk, meg kell alázkodnunk Isten előtt, mert a bűnök elszakítottak tőle.
Észre kell vennünk, meg kell alázkodnunk Isten előtt, mert a bűnök elszakítottak tőle.
Ezért kérnünk kell nap, mint nap, hogy Ő legyen a pásztorunk, a vezetőnk.
Ahogyan a nyájra vigyázó pásztor, Isten jó helyre terel bennünket, ahol nem kell szűkölködnünk semmiben. Ha valóban Isten vezeti az életünket, ha olykor nehézségek is érnek, nem fogunk félni, mert Ő ott lesz mellettünk.
Mi készen kell állnunk, és felkészültnek kell lennünk, hogy a támadásokat kivédjük.
Hogyan tudjuk megtenni ezt? Egy dologgal: le kell győznünk a rosszat jóval, ahol szeretetlenség van, ott szeretnünk kell.
Ha Isten vezeti az utunkat, még a problémákban, nehézségekben is az jót fogjuk látni (azt, hogy általuk csak még erősebbekké válhatunk).
Ha Isten vezeti az utunkat, még a problémákban, nehézségekben is az jót fogjuk látni (azt, hogy általuk csak még erősebbekké válhatunk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése