A gyermek nem halt meg, csak alszik.,, Márk evangéliuma 5.fejezet 38-39.vers
Javíthatatlanul szentimentális vagyok. Nem is tudom, hogy kitől örököltem…talán nagymamámtól. Fontos számomra a családom, azok az értékek, amelyeket nem lehet pénzen megvásárolni, csak megélni és átélni. Fontosak a nagyszülői tanítások, amelyeket már hosszú évek óta csak a szívemben őrzők. Mert ők már elmúltak…
Na, nem szeretnék lelombozó lenni, mert ez bármennyire is szomorú történetnek indul, örömteli vége lesz. A történet Jairusról és az ő lányáról szól, aki nagyon súlyos állapotban volt.
Javíthatatlanul szentimentális vagyok. Nem is tudom, hogy kitől örököltem…talán nagymamámtól. Fontos számomra a családom, azok az értékek, amelyeket nem lehet pénzen megvásárolni, csak megélni és átélni. Fontosak a nagyszülői tanítások, amelyeket már hosszú évek óta csak a szívemben őrzők. Mert ők már elmúltak…
Na, nem szeretnék lelombozó lenni, mert ez bármennyire is szomorú történetnek indul, örömteli vége lesz. A történet Jairusról és az ő lányáról szól, aki nagyon súlyos állapotban volt.
A történet szerint Jairus házától emberek érkeznek, akik közlik vele, hogy a lánya meghalt, nincs mit tenni.
Ezt Jézus is meghallja és néhány tanítvánnyal együtt Jairus házához megy.
Amikor oda ér nagy zűrzavart tapasztal, majd bemegy a szobába az édesapával, az édesanyával és akik velük voltak, kézen fogja a kislányt és felébreszti. El tudom képzelni, hogy milyen csodálkozás történhetett. Valaki, aki már nem lélegzett, nem dobogott a szíve, egyszer csak felébred.
Visszaköltözik az élet a testébe. Mert Jézus közelében bármi megtörténhet.
Kicsit mi is így vagyunk. Lehet, hogy mi nem éljük át a halálból való feltámadás csodáját (még), de át éljük azt az erőt, amivel Jézus felruház bennünket minden nap.
Kicsit mi is így vagyunk. Lehet, hogy mi nem éljük át a halálból való feltámadás csodáját (még), de át éljük azt az erőt, amivel Jézus felruház bennünket minden nap.
Mi is tehetünk jót az embertársainkért, adhatunk az időnkből, az energiánkból, a szeretetünkből másoknak és rajtunk keresztül Jézus más emberek éltében is tud csodát tenni.
Én epekedve várom a nagy találkozást azokkal a szeretteimmel, akik már nincsenek velem.
Én epekedve várom a nagy találkozást azokkal a szeretteimmel, akik már nincsenek velem.
Minden nap gondolok rájuk és talán csak érzékenység, de a gondolataimban mindig ott vannak az emlékek, amelyek ma is erőt adnak a várakozáshoz.
A mi történetünk is happy end lesz, mert várjuk a feltámadást, de addig is, ahogy a költő fogalmaz: „nem múlnak el ők, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek”.
Áldott napot!
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése