Haver, vagy barát?🌹

,,💞Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.,, Példabeszédek 17:17

Sok évvel ezelőtt beszélgettem egy tíz év körüli fiúval. 

Többször említett egy másik fiút, ezért megkérdeztem tőle, hogy ő a barátja? 

Azt válaszolta, hogy „Hát nem, ő inkább olyan haver”. 

„És mi a különbség a haver és a barát között?” - kérdeztem. 

„A haverokkal jól el lehet szórakozni meg hülyéskedni, de a baráttal meg lehet beszélni mindent, és lehet rá számítani.”

Ha így gondolunk bibliai történetekre, akkor például azok a „barátok”, akikkel a tékozló fiú elszórta a pénzét, csak haverok voltak, mert amint elfogyott a pénz, ők is elfogytak.

(bár a példázatban Jézus nem említ társakat, de kicsapongani ritkán szoktak az emberek magukban). 

A másik véglet talán Dávid és Jonatán barátsága volt, amikor az életveszélyt is vállalták egymásért.

Ha egy kicsit közelebb jövünk magunkhoz: az apostolok vajon barátokként, vagy haverokként viszonyultak Krisztushoz? Hát... a bajban elhagyták, nem? De csak először! 

Miután betöltötte őket a Szentlélek, az életüket is készek voltak odaadni érte. 

Jézus szeretete, irántuk tanúsított bizalma, megbocsátása megváltoztatta őket, és a bajban, 

az üldözésben képesekké váltak arra, hogy megtegyék érte azt, amit csak a legjobb barátok tesznek meg egymásért.

Nekünk is sok barátunk lehet (pontosabban: sok emberrel kijöhetünk jól), de a bajban látszik csak meg, hogy ki az igazi barát, ki az, akire mindig lehet számítani. 

A nehéz időkben vele még szorosabbá válik a kapcsolat: mintha a testvérünk lenne.

Jézus egyszer ezt mondta:
“Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. 

Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (János 15:15)

Krisztus felajánlja a barátságát, vagyis mindent megbeszélhetünk vele, mindig számíthatunk rá, kitart mellettünk a bajban is - sőt, ilyenkor érezzük őt magunkhoz a legközelebb.
Jézus a barátjának tekint téged. Te is a barátodnak tartod őt?