Mikor azt látod az állatvilágban, hogy milyen ádáz harcot folytatnak annak eldöntéséért, hogy melyikük az alfa hím, hogy ki falkavezér, hogy ki a vezérürü, hogy kié a csorda, hogy kié a szemétdomb.
Mikor azt hallod, hogy már a kis óvodásokat arra biztatják a szülők, hogy ’Ne hagyd magad!’, ’Mutasd meg, hogy te vagy az erősebb, hogy te vagy a gyorsabb!’
Mikor azt látod, hogy mind a családban, mind a munkahelyen hogyan könyökölnek, hogyan helyezkednek, hízelegnek egyesek azért, hogy irányító pozícióba kerüljenek.
Mikor olyanokat hallasz a gyülekezetben, hogy „Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.” (1Kor.1:12)
Mikor feltör benned az önérzet, hogy ’Ez az én életem és azt csinálok vele, amit én akarok!’, ’Nekem ne mondja meg senki, hogy mit egyek, vagy, hogy hogyan viselkedjek!’
Mikor azon kapod magad, hogy megígértél valamit, aztán mégsem tetted meg, mégsem értél oda időben. Vagy, hogy már megint alulmaradtál és legyőzött a bűn, valamilyen szenvedély, az irigység, a lustaság, a mohóság.
Akkor tedd fel a kérdést: Ki uralkodik ebben a világban, ki uralkodik a családodban, a munkádban? Kire hallgatsz? Kinek a mintáját követed? Kinek a lelkülete, kinek az indulata mutatkozik meg benned? Ki uralkodik feletted?
Gyere és „hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!... Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül… Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk” (95.Zsoltár) vajha ma hallgatnánk az ő szavára!
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése