1. Tudnunk kell azt, hogy milyen erőre van szükségünk. Milyen csodálatos, ahogy a zsoltáros írja: „Légy erős kősziklám”. Isten a biztos erőforrás, amely soha nem fogy el, és soha meg nem rendül.
Voltál-e úgy, hogy egyedül lépni sem tudtál, ezért csak Istenben bízhattál? Tapasztaltad-e, hogy a gyász, fájdalom, betegség, aggodalom idején milyen erőforrás Isten igéje?
„De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Korinthus 12,9)
Voltál-e úgy, hogy egyedül lépni sem tudtál, ezért csak Istenben bízhattál? Tapasztaltad-e, hogy a gyász, fájdalom, betegség, aggodalom idején milyen erőforrás Isten igéje?
„De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Korinthus 12,9)
2. Régen nagyon fontos volt, hogy miből készül egy vár. Ha fából, akkor azt hamar lerombolták, de ha kőből, akkor az ellenség nem tudta elfoglalni az erődítményt.
Szükséged van-e kőhöz hasonló, szilárd hitre? Fel vagy e fegyverkezve Isten igéjével a nehéz napokra? Engeded, hogy az ellenség elfoglalja a szíved birodalmát, aggodalmat, haragot, fösvénységet, rosszindulatot csempészve az életedbe?
3. Segítségre mindig is szükségünk volt. Fontos megjegyezni, hogy Isten biztos segítség, de van, amikor azt várja el, hogy mi segítsünk másoknak. Hajoljunk le egy lelki sérülthöz, nyújtsunk egy segítő kezet a bajban levőknek.
Hatalmas erőt fog adni az, hogy másokon tudtunk segíteni, és ezáltal képviseltük Krisztust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése