Csodás bizonyítékom van arra, hogy Isten nem hagyott el bennünket, nem feledkezett meg rólunk egy percre sem: „De ha nyomorúságában megtért az Úrhoz,
Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta.” (2Krón 15,4)
„Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézsaiás 49:15)
Akár így is lehetne nevezni a mai napot: Csodás kegyelem.
Amikor Isten prófétája kimondta ezeket a szavakat, hogy „Ti azonban legyetek erősek…”, lehet nem tudta, hogy több ezer év múlva igazi erőforrás lesz az emberiségnek ez a vers.
Világító torony, féleleműző számunkra, vagy ahogy a zsoltáros fogalmaz:
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsoltárok 23:4)
Nagy szükségünk van Jézusra, ezért, ha hozzá térünk, megtalálhatjuk Őt és a vele való áldott közösségben boldogan élhetünk.
Elgondolkoztam azon, hogy mégis hogyan sikerült Izráel népének annyi próbával megküzdenie?
Hogyan tudta átvészelni a fogságot, éhínséget, betegséget, 40 évnyi pusztai vándorlást?
Ha olykor a nép meg is feledkezett Isten csodás hatalmáról, Isten nem mondott le választottjairól.
Ha olykor a nép meg is feledkezett Isten csodás hatalmáról, Isten nem mondott le választottjairól.
Bár orkán tombol, betegségek jönnek, félelmek ejtik csapdába a szívet, bátran hirdetjük:
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, benne bízik szívünk, senki és semmi nem lehet ellenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése