Mindenekelőtt ahhoz, hogy elérkezzen az az időszak, amikor a csűrbe takaríthatjuk a munka gyümölcsét, két hegyet kell megmásznunk:
Az első a jó cselekedetek hegye! Milyen nehéz jót tenni, az emberi természetünk olykor megakadályoz ebben.
De az efézusi gyülekezetnek Pál apostol mégsem ezt írta:
„Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
(Efézus 2:9-10)
Tehát azt írja, hogy te és én, sőt mindenki, jó cselekedetre teremtetett, és nem szabad meglankadnunk jót tenni. De mik ezek a jó cselekedetek?
Azok a tettek, amelyek igaz hitből fakadnak, Isten dicsőségére történnek, és amelyeket az emberek is jónak gondolnak!
Ez az első hegy, ez sem egy könnyű feladat, hiszen jó cselekedeteket, csakis Isten közelségében lehet tenni.
Tehát engednünk kell, hogy Ő vezesse lépteinket, ezért minden reggel hívjuk segítségül nevét. A második hegy a türelem, és a nem lankadás hegye, ami erő felett való út.
Milyen nehéz nem lankadni!
Milyen nehéz talpra állni, ha padlóra küldött az élet!
Milyen nehéz egy újabb sérelem, fájdalom után mosolyogni, és másokat vigasztalni.
Milyen nehéz talpra állni, ha padlóra küldött az élet!
Milyen nehéz egy újabb sérelem, fájdalom után mosolyogni, és másokat vigasztalni.
Most ezt kell tenni. Nem szabad feladni, hanem minden cselekedettel, akarattal, elmével és szívvel kell cselekedni a jót!
Végezetül, amikor a teremtő magához szólít, boldogan tudjunk visszatekinteni az elvetett jó cselekedetekre, az erő felett való utakra, amikor Isten erejében bízva meg nem lankadtunk.
Ezek a dolgok mind az fogják tanúsítani, hogy Istent képviseltük a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése