(Máté 13,33; Lukács 13, 20-21)
Ez a példázat nem csupán Isten országának csodálatos, önmagán belüli fejlődését és növekedését mondja el, hanem a világra gyakorolt befolyását is, amivel érintkezik minden oldalon. A mustármag fejlődése egy ideig nem figyelhető meg, de a kovász valóságos munkája már abban a pillanatban elkezdődik, amikor elrejtették a tésztában. Kétségtelenül igaz, hogy a kovászt a legtöbbször mint a gonosz szimbólumát használják a Szentírásban (1Kor. 5,7; Lukács 12,1). Noha így alkalmazzák a leggyakrabban, mégis szükséges úgy értelmeznünk e példázatot, ahogy egyesek teszik, mintha prófécia lenne a gonoszság misztériumának jövőbeli ténykedéséről, jelen esetben az összehasonlítás fő pontja a kovász átható energiája, az az erjesztő hatás, amit kicsinysége ellenére is kifejt, és ahogy átadja ízét és értékét a soknak, amivel érintkezésbe kerül. Nincs szükség tehát arra, hogy bármilyen más módon tekintsük a példázatot, mint nyilvánvaló értelemben, nevezetesen úgy, hogy az evangélium terjesztését és nem a romlottságot mutatja be. A kovászon a királyság Igéjét kell értenünk, ami legmagasztosabb értelemben maga Krisztus. Róla szól az üzenet: "Nem volt Neki szép alakja amiben gyönyörködhettünk volna", hanem "Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével... a nagyok között adok Neki részt" (Ézsaiás 53,2; 11-12). Amikor életét és Szellemét adta az apostoloknak, ők is, jóllehet szegények és tanulatlanok voltak, a világ kovászává lettek. Ámen!
**********************
Jézus példázatai
A kovász 2. rész
(Máté 13,33; Lukács 13, 20-21)
Látjuk, hogy az asszony máshonnan vette a kovászt, hogy összekeverje a tésztával. Éppen ilyen az evangélium, nem e világból származó királyság ez (János 18,36). Nem a világon már létező bármilyen hatalom kibontakozása, hanem egy új hatalom, amely felülről származik. Nem filozófia, hanem kinyilatkoztatás. Erről a kovászról mondják, hogy el van rejtve a tömegben. Az Istentől való megújulás mindig így működik: belülről kifelé. A kereszténység korai történetében a kovász ténylegesen rejtett volt. Ezt mutatja az a teljes tudatlanság, amit a pogány írók elárulnak mindarról, ami egy kicsit a társadalom felszíne alatt halad előre egészen addig a pillanatig (csekély kivétellel), amikor a kereszténység diadala bekövetkezett. Nem tekinthetjük ezeket a szavakat, míg végül az egész megkel másnak, mint a kereszténység végső diadala próféciájának. Ezekben a szavakban látjuk biztosítékát is annak, hogyha az élet igéje bekerül bármelyik szívbe, nem áll meg működésében, amíg az egész embert engedelmességre segíti, teljesen megszentelve őt úgy, hogy mindenestül új teremtés legyen Krisztus Jézusban. A példázat bemutatja az újjászületés misztériumát mind első cselekményében, ami csak egyszer történhet, mint ahogyan a kovász csak egyszer van elrejtve, mind a Szent Szellem ezt követő munkájában, ami a kovász működéséhez hasonlóan folyamatos és fejlődő. Ámen!
*************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése