Íme, egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jön fel a tengerből.- (l.Kir. 18,44)
Hatszor ment Illés szolgája a kilátóhelyre hiába. Hetedszer ezzel a hírrel jött vissza: Egy kis felhőcske jön fel a tengerből.
Ez a kis felhőcske elsősorban arra bátorít minket, hogy minden szorultságban alázatosan, hittel és kitartóan imádkozzunk. Isten végül is meghallgatja kiáltásunkat (Zsolt 25,3), az Illés imádságára feleletül kapott kis felhő bizonyítja ezt. Illés az imádságában Isten ígéretére hivatkozott: "Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak és esőt adok a föld színére" (18. v.).
Amíg imádságunkban és könyörgésünkben világos isteni ígéretre hivatkozhatunk, addig bátran kitarthatunk az esedezésben!
"E látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet, és meg nem csal; ha késik, is bízzál benne mert eljön, nem marad el." (Hab. 2,3)
Amint Józsué mondta: "Egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott felőletek". (Józs. 23,14)
Ezt mi is megtapasztalhatjuk.
Ez a kis felhőcske arra is tanít, hogy Isten kegyelmének nagy tettei gyakran látszólag jelentéktelen módon kezdődnek. Milyen kicsi volt a felhőcske! Mint egy embernek a tenyere. Mégis ez jelentette a hosszú, kimondhatatlanul nehéz szárazságnak a végét. Isten néha így cselekszik.
Örök országlása minden népek felett hasonlít a mustármag történetéhez. "Hasonlatos a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember elvetett a mezejében. Amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél és fává lesz, annyira, hogy rászállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain." (Mt. 13,31-32)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése