Mindennap az Ige fényében-A HÍVŐK ATYJA

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 4,9-21 

9 Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Valóban azt olvassuk, hogy "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt."  
10 De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül.  
11 Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el;
12 és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.
13 Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot.  
14 Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; 15 mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés.
16 Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja
17 Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek." Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket.  
18 Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: "Ennyi lesz a te magod!"  
19 Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt.  
20 Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, 21 és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. 

"Sőt a körülmetélkedés jelét is a körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek..." (Róm 4,11) 
 

		Amit Pál itt Ábrahámról és az ő gyermekeiről mond, az forradalmi újdonságként hangzott a zsidó füleknek. Ábrahám nem akkor nyilváníttatott igaznak, amikor körülmetélkedett. Már azelőtt igaz volt, mondja Pál. Így Pál azt a benyomást kelti, mintha Ábrahám pogány lett volna, amikor Isten igaznak nyilvánította őt. A pogányok voltak a körülmetéletlenek. Pál azonban a Szentírásra alapozza érvelését. A 1Móz 15,6 azt mondja, hogy "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt." A körülmetélkedés jóval később következett, ti. a 1Móz 17,24-ben, annak az áldásnak a jeleként és pecsétjeként, amelynek Ábrahám már a birtokában volt. Ábrahám nem körülmetélkedésből, hanem hitből igazult meg. Ha egyszer Ábrahámot ebben a megvilágításban látjuk, atyai szerepe roppant módon kitágul. Minden pogány az ő gyermeke, amennyiben úgy hisznek, ahogy ő hitt, mert a megigazulás nem körülmetélkedésből, hanem hitből van. Ugyanakkor Ábrahám atyai szerepe korlátozott. Nem atyja a zsidóknak csak azért, mert körülmetéltek. A zsidók közül csak azoknak az atyja, akik úgy hisznek, ahogy ő hitt. Miért? Mert Ábrahám nem a körülmetéltek, hanem a hívők atyja. Ez nemcsak egy okos találmánya az apostolnak, hogy a pogányok között végzett szolgálatát elfogadhatóvá és indokolttá tegye. Így teljesítette Isten az Ábrahámnak tett ígéreteket. A megigazulás nem körülmetélkedésből, hanem hitből van. És Isten nem aszerint számlálja Ábrahám gyermekeit, hogy örökségükre nézve zsidók, hanem a hitükre nézve. Bárki, aki másként számol, nemcsak Pál magyarázatával kerül összeütközésbe, hanem Isten üdvtörténetével is. Ábrahám és gyermekei hit által igazak. És csak a hívők állíthatják, hogy Ábrahám az ő atyjuk.