A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 1,18-28
18 Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.
19 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
20 Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük
21 hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
22 Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek,
23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével.
24 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
25 Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
26 Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel,
27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.
Ezért kiszolgáltatta őket az Isten ... ezért Isten kiszolgáltatta őket, ... kiszolgáltatta őket az Isten." (Róm 1,24-28)
Nem nekünk kell megítélnünk azokat, akik szívesebben élnek úgy, mint a disznók. Ők maguk szokták elsőként mondani nekünk: "Nem tartozik rátok, hogy miként élünk."
Isten az ő bírájuk, és a miénk is. Isten a magasztos hang, aki szól
hozzájuk a csillagfényben, a harmatcseppben, és (emberi!) lényük mélyén.
Minden bizonnyal hallgatták Istent. Csakhogy nem akartak figyelni. Ezért
hát "nincs mentségük" (20.v.), amikor megítéli őket.
A kárhozat és az üdvösség nemcsak eljövendő, ezek már jelen is vannak -
ámbár egyik sincs teljesen jelen. Vannak emberek, akik máris két lábon járó
reklámjai Isten haragjának (18.v.), éppúgy, mint ahogy mások máris
megtapasztalják Isten megváltó erejét (16.v.). Mindkettő itt kezdődik.
Amikor az emberek elnyomják azt a belső hangot, amelyiknek mindenki
tudatában van, a pokolba vezető út megkezdődik. Amikor sikerül
"elszigetelniük" Isten hangját, szenvedélyesen kezdenek hallgatni saját
vágyaik hangjára. És végül megpróbálják újraírni Istennek az életünkre
vonatkozó törvényeit: új életszabályokat állítanak fel saját maguknak. És
akkor szemünk előtt teljesednek be ezek a szavak: "Isten kiszolgáltatta
őket".
Az 58. évben, amikor Pál ezeket a szavakat írta, és abban az évben, amikor
mi olvassuk ezeket a sorokat, emberek ezrei futnak versenyt a pokol felé.
Azzal kezdték, hogy elnyomták Isten mindenkinek kijelentett igazságát, majd
végigjárják ezt az utat azzal, hogy engedetlenek Istennek magába a
teremtésbe beleírt törvényei iránt. Amikor mindenki azt teszi, amit
"szeret", az ige beteljesedik, és Isten "kiszolgáltatja őket". Isten már
nem tartja vissza vagy nem korlátozza őket, hanem megengedi nekik azt, amit
mindig is akartak.
Csak az evangéliumnak van arra ereje, hogy kihúzza a disznókat a mocsárból.
Hihetetlen, milyen messze elment Isten azért, hogy megmentse a "szennyes
bűnösöket". Amikor azonban Krisztus a kereszten függött, az Ige
beteljesedett: Isten "mindnyájunkért odaadta" (Róm 8,32)
("Mindnyájunkért kiszolgáltatta őt" - így is fordítható az eredeti szöveg.
A ford. megj.) 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése