2016. július 3., vasárnap

Mindennap az Ige fényében-A TISZTESSÉGES EMBEREK

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 2,1-11 



1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!  
2 Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek.
3 Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? 
4 Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?  
5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél.  
6 Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni:
7 azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad;
8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd.  
9 Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; 10 viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is! 11 Mert Isten nem személyválogató. 

"Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől?" (Róm 2,3) 

A Római levél 1. fejezetében olyan emberekről olvasunk, akik mélyen belemerültek a bálványimádásba és az erkölcstelenségbe. De a világ nemcsak olyanokból áll, akik úgy élnek, mint a disznók.
Amíg csak létezik valamiféle társadalmi élet, az emberek zöme szükségszerűen elég tisztességesen él. Nos, a Római levél 2. fejezete azoknak a tisztességes embereknek szól, akik elítélik a szennyes bűnöket.
Megtanuljuk, hogy az evangélium egy új bűnfogalommal operál. Istent nem érdekli, hogy gonosz bűnös vagy-e, vagy csak mérsékelten bűnös. Elítél, mert bűnös vagy.
Ez nem jelenti azt, hogy a bűnnek minden fajtája egyforma módon gonosz. Kirabolni egy bankot mégiscsak rosszabb, mint arról álmodozni. De mind a rabló, mind az álmodozó bűnös.
Nem a rablás és a házasságtörés tesz bennünket bűnössé. Azért követünk el rablást és házasságtörést, mivel bűnösök vagyunk. Minden bujálkodás, tolvajlás és hazudozás egy mindnyájunkban benne lévő gonosz kór tünetei. És amíg a Biblia meg nem mutatja, még csak fel sem ismerjük ezt a bennünk rejlő gonoszt. Az a mi bűnünk, hogy nem szeretjük Istent mindenek felett, és nem szeretjük felebarátunkat, mint magunkat. A bűn a cél eltévesztése. Hogy nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene, Isten terve és elhívása szerint.
Minden ember (nos, majdnem mindegyik) bűnként ismer el bizonyos tetteket, mint például a gyilkosság, a részegeskedés és bármi más erkölcstelennek ítélt magatartás. A keresztyénség azt magyarázza, hogy nem az ilyen bűnös tettek elkövetése tesz minket bűnössé, hanem mivel bűnösök vagyunk, ezért cselekszünk ilyen dolgokat.
Az evangélium fényében minden hagyományos különbségtétel, amellyel különbséget teszünk a jó és a rossz emberek között, eltűnik. "Nincs mentséged, te ítélkező ember ... amikor más felett ítélkezel..." Isten mindannyiunkról kimondja, hogy bűnösök vagyunk, hogy mindannyian megtudjuk, hogy szükségünk van Jézusra.  




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése