Nem tudják a keresztyén asszonyok, hogy mit köszönhetnek Jézusnak! Egy könyvet olvastam a nők helyzetéről a nagy világvallásokban. Nők írták, ki-ki a maga vallásáról. A hindu panaszolta, hogy még ma is előfordul, hogy a feleséget elégetik a férje holttestével. A mohamedán természetesnek tartotta, hogy ha a nő beteg, a férje más feleséget hoz a házhoz. A zsidó örömmel írja, hogy asszonyaikat már a X. század óta nem szokás verni. Jézus ebben az igében teszi Isten előtt egyenlővé a nőket. Márta még a régi szabályt tartja: nem illik, hogy Mária a férfiaknak szóló beszédet hallgassa. Jézust itt is mosolyogni látom. Annak ad igazat, aki elég bátor volt ahhoz, hogy ne törődjön semmivel, amikor alkalma nyílt arra, hogy hallgassa Jézus tanítását. Ezt a jogot az Ő tanítványai körében soha nem fogják tőle és utódaitól elvenni. Azóta írhatta Pál: "Nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztusban" (Gal 3,28). Ugyancsak Ő: "Ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége" (1Kor 7,4). Ma sincs más olyan vallás, melyben ezt így le lehetne írni.
Krisztusom, Megváltóm, köszönöm, hogy nemcsak az örök életet adtad meg nekem, asszonynak, de megváltottál az alacsonyabb-rendűség emberi ítéletétől is. Köszönöm a jogot, hogy igédet ugyanúgy hallgathatom, tanulhatom, mint bárki más. Köszönöm, hogy feleség lehetek, nem kevesebb, mint fele a családnak. Szeretném ezt azzal meghálálni, hogy amikor a férfiak kevésbé törődnek veled, amikor elhanyagolják követésedet, én álljak elő, én tanítsam meg gyermekeimet ismeretedre és szeretetedre, mellyel megajándékoztál, én biztassam férjemet szolgálatodra, s végül egy hittel fogadjuk el ajándékaidat. Segíts, hogy meg tudjak felelni saját rendeltetésemnek, mint a hit szent lángjának őrizője, mint hűséges szolgálóleányod! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése