Bár Istenre, mint “Atyára” 13 esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést, amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat. Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30 esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották
Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként értették. (János 5:17-18).
Ez a megszólítás – Atya – olyan gyakorivá vált manapság az egyházban, hogy sokszor egyáltalán nem érzékeljük a valódi jelentőségét.
A kijelentés, amely arra ösztönöz bennünket, hogy Istent nevezzük a “mi Édesapánk”-nak, Isten kedves, gyengéd és szerető természetét tárja elénk (1. János 4:8).
Pál tovább erősíti ezt azzal, hogy az “Abba, Édesapa” kifejezést használja. (Róma 8:15), amely egy olyan érzelemmel teli kifejezés, amit a fiatal gyermekek használtak édesapjuk megszólításához, a magyarban az apuci szavunkhoz áll közel a szó jelentése.
Azt mondja Jézus, hogy ismerjük fel az Istennel való kapcsolatunkat és dicsérjük Őt ezért.
Ez egy olyan kapcsolat, amely minden földi kapcsolaton túlmutat. Egy olyan édesapához tartozunk, aki szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk.
Fuss oda Hozzá, dobj félre minden formalitást és nevezd Őt az APUCIDNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése