A konkoly 1. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe... Az, aki a jó magot veti, az Emberfia." Ez a leggyakoribb cím, amivel az Úr jelöli magát, jóllehet senki sem nevezte így, csak István ApCsel. 7,56), akinek valószínűleg úgy tűnt, mint testben megjelent megdicsőült Megváltó. "A szántóföld a világ". Ez a példázat, ahogy elmondja nekünk az Úr az elején, a mennek királyságára vagy a Gyülekezetre vonatkozik. "A világ" szó ne zavarjon meg bennünket. Világ volt az, és ezért helyesen nevezik így, amíg ezt a magot belevetik, de attól fogva nem világ. Semmilyen szűkebb értelmű szó nem lehet rá megfelelő. Az Úr prófétai szemében az evangélium igéje úgy jelenik meg, mint ami halad előre, hogy belekerüljön a nemzetek nagy mezejének minden részébe. Ámen!
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe... Az, aki a jó magot veti, az Emberfia." Ez a leggyakoribb cím, amivel az Úr jelöli magát, jóllehet senki sem nevezte így, csak István ApCsel. 7,56), akinek valószínűleg úgy tűnt, mint testben megjelent megdicsőült Megváltó. "A szántóföld a világ". Ez a példázat, ahogy elmondja nekünk az Úr az elején, a mennek királyságára vagy a Gyülekezetre vonatkozik. "A világ" szó ne zavarjon meg bennünket. Világ volt az, és ezért helyesen nevezik így, amíg ezt a magot belevetik, de attól fogva nem világ. Semmilyen szűkebb értelmű szó nem lehet rá megfelelő. Az Úr prófétai szemében az evangélium igéje úgy jelenik meg, mint ami halad előre, hogy belekerüljön a nemzetek nagy mezejének minden részébe. Ámen!
**********
Jézus példázatai
A konkoly 2. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"De amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment." Urunk itt érzékeltette a gonoszság egyik formáját, amit jól ismertek hallgatói. Ebben benne volt egy kis kockázat, és mégis nagy kárt okozott. Egy mai író állítja, Indiában ma ugyanezt teszik. Írországban egy távozó bérlő vadzabot vetett a földbe, amelyeket otthagyott, és azután szinte lehetetlen volt kiirtani. Az a kifejezés, hogy "amíg az emberek aludtak", azt jelenti éjszaka és semmi többet. "Az ellenség, aki vetette a konkolyt, az ördög"; úgyannyira, hogy itt a Sátánt látjuk, de nem úgy, mint aki a Gyülekezet keretein kívül működik, hanem rossz akaratában utánozza és ellensúlyozza Krisztus munkáját. Itt megfigyelhetjük a kifejezett különbözőséget is (összehasonlítva az Ószövetséggel), ami által a Sátán eszközének a tana és tevékeny ellenségeskedése kerül elő az ember áldásával szemben. Amint a világosság jobban ragyog, az árnyak mélyebbé válnak. Addig, amíg az Emberfia meg nem jelent a világ színpadán, a Sátán sem jött elő kifejezetten. Ahelyett, hogy kevesebbet hallanánk a Sátánról, amint Isten királyságának titka kibontakozik a Szentírás utolsó könyvében (Jelenések könyve) amely részletezi a Gyülekezet sorsát egészen az idő végéig, még nyíltabban ténykedik, mint bármelyik más könyvben. Ámen!
A konkoly 2. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"De amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment." Urunk itt érzékeltette a gonoszság egyik formáját, amit jól ismertek hallgatói. Ebben benne volt egy kis kockázat, és mégis nagy kárt okozott. Egy mai író állítja, Indiában ma ugyanezt teszik. Írországban egy távozó bérlő vadzabot vetett a földbe, amelyeket otthagyott, és azután szinte lehetetlen volt kiirtani. Az a kifejezés, hogy "amíg az emberek aludtak", azt jelenti éjszaka és semmi többet. "Az ellenség, aki vetette a konkolyt, az ördög"; úgyannyira, hogy itt a Sátánt látjuk, de nem úgy, mint aki a Gyülekezet keretein kívül működik, hanem rossz akaratában utánozza és ellensúlyozza Krisztus munkáját. Itt megfigyelhetjük a kifejezett különbözőséget is (összehasonlítva az Ószövetséggel), ami által a Sátán eszközének a tana és tevékeny ellenségeskedése kerül elő az ember áldásával szemben. Amint a világosság jobban ragyog, az árnyak mélyebbé válnak. Addig, amíg az Emberfia meg nem jelent a világ színpadán, a Sátán sem jött elő kifejezetten. Ahelyett, hogy kevesebbet hallanánk a Sátánról, amint Isten királyságának titka kibontakozik a Szentírás utolsó könyvében (Jelenések könyve) amely részletezi a Gyülekezet sorsát egészen az idő végéig, még nyíltabban ténykedik, mint bármelyik más könyvben. Ámen!
******************
Jézus példázatai
A konkoly 3. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
Megfigyelhető az, hogy a Sátánról úgy van szó mint ellenségről. Itt a nagy összeütközés jelenik meg, ami a Sátán és az Emberfia között folyik, nem pedig a Sátán és Isten között (vesd össze: 1Mózes 3,15). A megváltási terv része volt, hogy a gonosz fölötti diadalnak erkölcsi diadalnak kell lennie, nem pedig fizikai győzelemnek. Fontos volt tehát, hogy az ember, aki elvesztette a csatát, győzőn is (1Kor. 15,21). A Sátán mindenestül sötétség, benne nincs világosság egyáltalán. Isten világosság, Benne egyáltalán nincs sötétség. Az ember áll középen. Benne a világosság és a sötétség küzd egymással. Itt van a megváltás lehetősége, mert csak az akarat torzul el. A Sátán akarata fordított, mer azt mondta, ami sosem lehet teljes hatással az emberre: "Gonosz légy az istenem!" Ezért amennyire láthatjuk, a helyre állítás számára lehetetlen. Ez a gondolat is tele van oktatással, hogy a búza és a konkoly nem eltérő mag, hanem a konkoly elfajzott búza. Ezáltal a kép érdekesen alkalmazható a gonosz eredetének kifejtésére, hogy az nem generáció, hanem degeneráció. - Miután elvetette konkolyát, az ellenség elment. - A gyülekezetekben a gonosz kezdetei gyakran alig ismerhetők föl. A konkoly csak akkor tűnik elő, amikor "a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott." A különbség a konkoly és a búza között csak akkor ismerhető fel, amikor már a kalász is kialakult. Ezért szó szerint beteljesednek az Úr szavai: "Gyümölcseiről ismerik meg őket." Augusztinusz megjegyzi, hogy csak a jóval való szembeállás teszi nyilvánvalóvá a gonoszt. Ahogy szükség van világosságra, ami kiemeli a sötétséget; magasságra, hogy mérjük a mélységet, ugyanígy szentté kell válnunk, hogy megszomorodjunk a szentségtelenség miatt. Ez éppen olyan igaz az egyének szívének tapasztalására, mint a Gyülekezet egészére. Ámen!
A konkoly 3. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
Megfigyelhető az, hogy a Sátánról úgy van szó mint ellenségről. Itt a nagy összeütközés jelenik meg, ami a Sátán és az Emberfia között folyik, nem pedig a Sátán és Isten között (vesd össze: 1Mózes 3,15). A megváltási terv része volt, hogy a gonosz fölötti diadalnak erkölcsi diadalnak kell lennie, nem pedig fizikai győzelemnek. Fontos volt tehát, hogy az ember, aki elvesztette a csatát, győzőn is (1Kor. 15,21). A Sátán mindenestül sötétség, benne nincs világosság egyáltalán. Isten világosság, Benne egyáltalán nincs sötétség. Az ember áll középen. Benne a világosság és a sötétség küzd egymással. Itt van a megváltás lehetősége, mert csak az akarat torzul el. A Sátán akarata fordított, mer azt mondta, ami sosem lehet teljes hatással az emberre: "Gonosz légy az istenem!" Ezért amennyire láthatjuk, a helyre állítás számára lehetetlen. Ez a gondolat is tele van oktatással, hogy a búza és a konkoly nem eltérő mag, hanem a konkoly elfajzott búza. Ezáltal a kép érdekesen alkalmazható a gonosz eredetének kifejtésére, hogy az nem generáció, hanem degeneráció. - Miután elvetette konkolyát, az ellenség elment. - A gyülekezetekben a gonosz kezdetei gyakran alig ismerhetők föl. A konkoly csak akkor tűnik elő, amikor "a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott." A különbség a konkoly és a búza között csak akkor ismerhető fel, amikor már a kalász is kialakult. Ezért szó szerint beteljesednek az Úr szavai: "Gyümölcseiről ismerik meg őket." Augusztinusz megjegyzi, hogy csak a jóval való szembeállás teszi nyilvánvalóvá a gonoszt. Ahogy szükség van világosságra, ami kiemeli a sötétséget; magasságra, hogy mérjük a mélységet, ugyanígy szentté kell válnunk, hogy megszomorodjunk a szentségtelenség miatt. Ez éppen olyan igaz az egyének szívének tapasztalására, mint a Gyülekezet egészére. Ámen!
**************
Jézus példázatai
A konkoly 4. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földbe? Honnan van akkor benne a konkoly?" Ezek a szolgák nem angyalok, hanem emberek, akiknek valóban igaz a buzgóságuk Mesterük tisztelete érdekében, de szükséges, hogy mérsékeltté és visszafogottá váljék (vesd össze: Lukács 9,54). Az a kérdés, hogy"ugye jó magot vetettél a földbe?" jól kifejezi a meglepetést és a zavart, amit mindnyájan átérezhettek, különösen az első időszakokban, akik buzgok voltak Istenért a siralmas jelenségek láttán, amit az egyház tanúsított. Hol van az a Gyülekezet, amiről Pál ezt írta: "így állítja maga lé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló" (Efézus 5,27)? De a válasz ez: "Ellenség tette ezt!" Ezt nem annak a tökéletlenségnek tulajdonítja, ami hozzátapad minden emberihez, hanem a nagy szellemi ellenség határozott aknamunkájának. Abban a kérdésben, hogy "Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?" a külső hatalom használatának kísértése fogalmazódik meg a tévedés elnyomása érdekében. Ezért így szól: "Nem." Ezzel a tiltással kétségtelenül megengedhetetlen minden ilyen lépés a bűnösök kirekesztésére, mivel ez nem hagyna lehetőséget a megtérésre. Ámen!
A konkoly 4. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földbe? Honnan van akkor benne a konkoly?" Ezek a szolgák nem angyalok, hanem emberek, akiknek valóban igaz a buzgóságuk Mesterük tisztelete érdekében, de szükséges, hogy mérsékeltté és visszafogottá váljék (vesd össze: Lukács 9,54). Az a kérdés, hogy"ugye jó magot vetettél a földbe?" jól kifejezi a meglepetést és a zavart, amit mindnyájan átérezhettek, különösen az első időszakokban, akik buzgok voltak Istenért a siralmas jelenségek láttán, amit az egyház tanúsított. Hol van az a Gyülekezet, amiről Pál ezt írta: "így állítja maga lé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló" (Efézus 5,27)? De a válasz ez: "Ellenség tette ezt!" Ezt nem annak a tökéletlenségnek tulajdonítja, ami hozzátapad minden emberihez, hanem a nagy szellemi ellenség határozott aknamunkájának. Abban a kérdésben, hogy "Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?" a külső hatalom használatának kísértése fogalmazódik meg a tévedés elnyomása érdekében. Ezért így szól: "Nem." Ezzel a tiltással kétségtelenül megengedhetetlen minden ilyen lépés a bűnösök kirekesztésére, mivel ez nem hagyna lehetőséget a megtérésre. Ámen!
*********************
Jézus példázatai
A konkoly 5. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"Had nőjön mind a kettő az aratásig!" Ebből tudjuk, hogy a gonosz nem tűnik el a jó elől, hanem még inkább kifejlődik, mint ahogyan a másik oldalon a jó szintén még hatalmasabban bontakozik ki. Ez így megy tovább, amíg szemtől szemben meg nem jelenik Krisztus és az Antikrisztus. Világos, hogy amikor Krisztus kijelenti célját, hogy végül teljessé tegye az elkülönítést, megtiltja, de nem az isteni fegyelmezés gyakorlását, hanem bármilyen kísérletet arra nézve, hogy megelőzzék a végső elkülönítést. Akkor Ő ad parancsot, de nem ezeknek a szolgáknak, hanem az aratóknak - "elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt". A konkoly sorsa az, hogy kévébe gyűjtsék és elégessék, vagy ahogy itt olvassuk, az angyalok "tüzes kemencébe dobják őket". Augusztinusz ezt a kévébe gyűjtést a "hasonlót a hasonlóval" gondolatával magyarázza. "Vagyis... az erőszakosokat az erőszakosokkal, a paráznákat a paráznákkal, a gyilkosokat a gyilkosokkal, a rablókat a rablókkal stb." A tűz általi büntetést nem alkalmazták a zsidók között, de nem volt előttük ismeretlen. A káldeusok alkalmazták (Jeremiás 29,22; Dániel 3,6). A sírás és a fogcsikorgatás a harag és a türelmetlenség kifejezése (ApCsel. 7,54). "Akkor majd igazak fénylenek Atyjuk országában", a dicsőség be is mutatkozik a szentekben, nem csak pusztán megkapják. Olyan dicsőség lesz, ami már az övék volt korábban, de még nem lett nyilvánvalóvá. Ez lesz az Isten fiai a megjelenési napja. Elismerik őket mint a világosság Atyjának gyermekei (Jakab 1,17). Csak akkor teljesednek be az Ószövetség dicsőséges próféciái: "Nem jön ide többé körülmetéletlen és tisztátalan" (Ézsaiás 52,1); "Egész néped igaz lesz" (Ézsaiás 60,21); vesd össze: Zakariás 14,21; Ézsaiás 35,8; Jóel 4,17; Ezékiel 37, 21-27; Sofóniás 3,13. Ámen!
A konkoly 5. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)
"Had nőjön mind a kettő az aratásig!" Ebből tudjuk, hogy a gonosz nem tűnik el a jó elől, hanem még inkább kifejlődik, mint ahogyan a másik oldalon a jó szintén még hatalmasabban bontakozik ki. Ez így megy tovább, amíg szemtől szemben meg nem jelenik Krisztus és az Antikrisztus. Világos, hogy amikor Krisztus kijelenti célját, hogy végül teljessé tegye az elkülönítést, megtiltja, de nem az isteni fegyelmezés gyakorlását, hanem bármilyen kísérletet arra nézve, hogy megelőzzék a végső elkülönítést. Akkor Ő ad parancsot, de nem ezeknek a szolgáknak, hanem az aratóknak - "elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt". A konkoly sorsa az, hogy kévébe gyűjtsék és elégessék, vagy ahogy itt olvassuk, az angyalok "tüzes kemencébe dobják őket". Augusztinusz ezt a kévébe gyűjtést a "hasonlót a hasonlóval" gondolatával magyarázza. "Vagyis... az erőszakosokat az erőszakosokkal, a paráznákat a paráznákkal, a gyilkosokat a gyilkosokkal, a rablókat a rablókkal stb." A tűz általi büntetést nem alkalmazták a zsidók között, de nem volt előttük ismeretlen. A káldeusok alkalmazták (Jeremiás 29,22; Dániel 3,6). A sírás és a fogcsikorgatás a harag és a türelmetlenség kifejezése (ApCsel. 7,54). "Akkor majd igazak fénylenek Atyjuk országában", a dicsőség be is mutatkozik a szentekben, nem csak pusztán megkapják. Olyan dicsőség lesz, ami már az övék volt korábban, de még nem lett nyilvánvalóvá. Ez lesz az Isten fiai a megjelenési napja. Elismerik őket mint a világosság Atyjának gyermekei (Jakab 1,17). Csak akkor teljesednek be az Ószövetség dicsőséges próféciái: "Nem jön ide többé körülmetéletlen és tisztátalan" (Ézsaiás 52,1); "Egész néped igaz lesz" (Ézsaiás 60,21); vesd össze: Zakariás 14,21; Ézsaiás 35,8; Jóel 4,17; Ezékiel 37, 21-27; Sofóniás 3,13. Ámen!
*****************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése