Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

-Alfred Christlieb-

   E dolog nagy bűnnek lett az okozója. (l.Kir 12,30)

Az l.Kir 12. rész elbeszéli a "Jeroboám bűnét"! Utódainál ismételten előjön: "nem távoztak el Jeroboám bűnétől, aki vétekbe ejtette Izraelt". Jeroboám volt a 10 törzs első királya. Isten biztosította őt a királyság felől az eljövendő időkre nézve is, ha hű marad az Úrhoz. Jeroboám azonban hűtlenné vált. Látta, hogy alattvalói háromszor egy évben Jeruzsálembe mennek, vetélytársának, Roboámnak országába. Attól félt, hogy szívük visszatér a Dávid házából való királyhoz. Ezért gondolta el, hogy népének saját kegyhelyeket kell felépítenie, így helyeztetett aranyborjút Dánba és Béthelbe.

Jeroboám aggodalmaskodásba esett. Isten maga tette királlyá. A jövőjét is Isten kezébe tehette volna. Az aggodalmaskodás azonban tőrbe csalta.

És mi? Urunk és Megváltónk nem megmondta: Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől!

Jeroboámnál az aggodalomból kísértés lett arra nézve, hogy saját kezével segítsen magán. "Segíts magadon!" - ez lett a jelszava, ahelyett, hogy Isten segítségét kérte volna. Hogy a használt eszköz tetszik-e Istennek, vagy sem, az mellékes volt neki. Az önmaga segítésével azonban csak pusztulását segítette elő.

Jeroboám alapbűne az önzés volt. Számára nem alattvalóinak jóléte, nem Isten dicsősége, hanem saját maga uralmának, trónjának minden időkre való biztosítása volt a döntő. Személyének dicsőítése lépett Isten félelmének a helyére. Ez volt a bukása!

Az aggodalmaskodás, az önmagunkon való segítés, az önzés, nagyokat is, kicsiket is pusztulásba dönt.