Hogyan tudjuk ezt a vigasztalást elfogadni?
Úgy, hogy egyszerűen azt teszzük, amit a hívők az Apostolok Cselekedeteiben tettek. Az Úr félelmében jártak.
Amikor „az Úr félelméről” beszélek, kérlek, értsd meg, nem úgy értem, hogy félned kell Istentől. Ő a te Atyád! Olyan biztonságban és félelem nélkül kell Elé menned, mint egy gyermek, aki tudja, hogy mennyire szereti őt az édesapja. De olyan nagy tisztelettel kell lenned Isten iránt, hogy amikor valamire kér téged, akkor azonnal engedelmeskedsz – még akkor is, ha ez nem egyezik a természetes kívánságaiddal. Ez jelenti az Úr félelmében való járást.
Hadd mondjam el, hogyan értem ezt. Sok éve történt egy összejövetelünkön. Nem sokkal azelőtt, hogy prédikálni kezdtem volna, kaptam egy rendkívül nyugtalanító telefonhívást. Egy fájdalmas hírt közöltek velem egy bizonyos dologról, amiben az egyik gyermekem hibát követett el. A híre megsebezte a szívemet.
Sírtam, és természetes szinten mérges akartam lenni, és vissza akartam vágni valahogyan. De ehelyett elkezdtem nyelveken imádkozni. Ahogy imádkoztam, azt a vezetést vettem a szellememben, hogy örvendezzek, és dicsérjem az Urat.
Természetesen nem volt kedvem ehhez. Toporzékolni tudtam volna. De az Úr iránti tiszteletből félretettem az érzéseimet, és engedelmeskedtem. Majd a Szent Szellem arra vezetett, hogy olvassak el egy bizonyos próféciát. Ahogy megtettem, éreztem, hogy megerősödöm.
Majd hirtelen azt vettem észre, hogy szabad vagyok. Az engedelmesség által megnyitottam magam a Szent Szellem vigasztaló erejének. A düh és fájdalom, ami pillanatokkal azelőtt eltöltött engem, eltűnt! Az Úr gyengéd szeretete és bátorítása vette át a helyét.
Nem számít, milyen fájdalmas helyzettel kell szembenézned, bízz meg az Atya útmutatásaiban, és engedelmeskedj Neki. Számodra is elérhetővé teszi ugyanezt a természetfeletti, Szent Szellemtől származó vigasztalást!
Igei olvasmány: Máté 4:1-11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése