Róma 10,17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.
(Zsidók 11,6) Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki
Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat,
akik Őt keresik. Szeretném, ha különösen a vers első részét figyelnétek
meg. "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni". Ha Isten azt
követelné, hogy olyankor is legyen hitem, amikor az lehetetlen, akkor
megkérdőjelezhetném az Ő igazságosságát. De ha kezembe helyezi
mindazokat az eszközöket, amelyek által létrejöhet a hit, akkor enyém a
felelősség, hogy van-e hitem, vagy nincs. Isten tehát azt mondja, hogy
hit nélkül lehetetlen Neki tetszenünk, de megmondja azt is, hogyan
kaphatjuk meg a hitet. Nem Istent kell hibáztatnunk, ha nincs hitünk,
hanem saját magunkat. Ha Őt hibáztatjuk, annak oka egyszerűen a
tudatlanság. Ez igaz a megtéréssel kapcsolatban is. A megtérésre való
hit úgy keletkezik, hogy valaki hallgatja és újra meg újra hallgatja
Isten Igéjét. Pál azt mondta az Efézus 2,8-ban: "Mert kegyelemből
tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez."
De hogyan lehet hitet nyerni ahhoz, hogy valaki megtérjen?
Róma 10,8-10; 13-14: "De mit mond? Közel hozzád a beszéd (az Ige), a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde (Igéje), amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül?" A 17. versben folytatja: "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Apostolok cselekedetei 11,14: "Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol te és a te egész házad népe." Ez Péterre vonatkozik. Kornéliusz nem tért meg, nem volt üdvössége, amíg nem hallotta Pétert prédikálni. Jézus azt mondta: "Elmenve e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." Kornéliusz még nem hallotta az evangéliumot, hogyan térhetett volna meg? Mivel az angyal nem prédikálhatott neki, mindössze tudtára adta, hová menjen, hogy találjon valakit, mert Isten az embereket küldte el, hogy az evangéliumot hirdessék. "Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol (üdvözülsz) te és a te egész házad népe!" E vers szerint az emberek igék hallása által menekülnek meg, mivel a hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallás nélkül tehát nem lehet hitre jutni. Az emberek próbálnak sok mindenben hinni, anélkül, hogy hallgatnák az Igét. Ámen!
1. tanulmány 2.rész -
Vajon a gyógyulásban való hit hogyan keletkezik? Ugyanazon a módon. Az ApCsel. 14,7 azt mondja: És ott prédikálták az evangéliumot. Ez Pálra és Barnabásra vonatkozik. A 8-10-es versekben tovább folytatja: És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallja Pált beszélni, aki szemeit reáfüggesztve és látva, hogy van hite, hogy meggyógyul, mondta nagy fennszóval: "Állj fel lábaidra egyenesen!" És felszökött és járt. Akik csak alkalmanként olvassák az Igét, így szólnak: "Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?" Hallottunk már ilyet is, de azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem azért gyógyult meg, mert Pál apostol volt, sem pedig a Pál hite miatt. Neki magának volt hite. Pál három dolgot csinált. Először: prédikálta az evangéliumot; másodszor: észrevette, hogy annak az embernek van hite a gyógyulásra; harmadszor: szólt neki, hogy keljen fel és járjon. Az az ember is három dolgot tett: először is hallgatta Pál prédikálását; azután volt hite a gyógyulásra; végül pedig felugrott és járt. Tehát nem a Pálban lévő erő által gyógyult meg; hanem ő maga hitt abban, hogy meggyógyulhat. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A 9. versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál?
1. tanulmány 3.rész -
Van valami olyan az evangéliumban, ami meg tudja gyógyítani az egész életen át tartó bénaságot? Határozottan, kifejezetten van. A Róma 1,16-ban azt olvashatjuk: "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát: mert Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek."
***************
************************
*********************
*********************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 3. rész
A Róma 4,17-21 verseiben ez áll: "(Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: így lesz a te magod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel [nem ingott meg hitetlenség miatt], hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván Istennek, és teljesen elhitte [teljesen meg volt győződve arról], hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti." Figyeljétek meg a különbséget Ábrahám hite és Tamás hite között. Tamásnak egyszerű, természetes, emberi hite volt. Egyszerűen ennyit mondott: Nem hiszek benne, amíg nem látom, és nem tapintom meg. De Isten Igéje azt mondja, hogy Ábrahám hitt Isten szavának és nem törődött a saját testével, nem tekintett a látható dolgokra és a fizikai érzésekre sem. Mire tekintett akkor? Isten Igéjére. Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt néhány olyan problémával küszködtem, mint ma sokan: vészjósló szívtüneteim ismét jelentkeztek, noha már gyógyult voltam. Éjszakáim borzasztó harcban teltek. így pontosan azt tettem, amit Ábrahám. Imádkoztam és Isten ígéreteire álltam, de nem jött álom a szememre, ezért imádkoztam tovább: Uram, szükségem van egy kis enyhülésre. Ő így szólt: Ne törődj a saját testeddel! Tehát megpihentem, hálát adtam az Úrnak, levettem a figyelmemet a testemről, elengedtem magam, hogy alhassam. De megint fölébredtem és ismét néhány tünet jelentkezett, ezért újból szóltam: – Uram, nem törődöm a testemmel, mit kell tennem? – Figyeld Őt, aki a mi hitünk kezdője és bevégzője, a mi Főpapunk. Ő pontosan megmondja, mire figyelj és mire ne figyelj, pontosan megmondja mire vagy kire figyelj az Ő Igéjében. Így azonnal ráfüggesztettem figyelmemet, és elkezdtem Róla gondolkodni és azon, amit értünk cselekedett: "Ő vette el [vette magára] a mi erőtlenségünket és Ő hordozta a mi betegségünket." Értelmemet és figyelmemet Őrá fordítottam, nem a testemre, így azután lassan elaludtam, és elmúlt minden tünet. Túl sokszor fordul elő, hogy amikor gyógyulásról lenne szó, a rossz dolgokra összpontosítunk: testünkre, tüneteinkre; ezekről gondolkodunk, ezeket nézzük, és minél többet nézzük, annál rosszabbul leszünk. "Isten nem hallgatta meg az imáimat, egyre rosszabbul vagyok, úgy látom, hogy végül operálni fognak." Valóban így lesz, ha még sokáig hajtogatod. Voltam egy gyülekezetben, ahol egy asszony, amikor csak lehetett, bizonyságot tett, és minden bizonyságtételt úgy zárt le: "Imádkozzatok értem, azt hiszem, rákom van." Végül a pásztor belefáradt, és egy alkalommal így szólt: "Rendben van testvérem, higgy csak ebben továbbra is, és valóban meg is fogod kapni." Jézus is azt mondta, hogy a te hited szerint történik minden. Néha megkérnek: "Hagin testvér, imádkozz értem, azt hiszem, meg-hűltem." Semmi hasznod nem lesz abból az imából, mert ha hiszed, hogy már meghűltél, akkor meg is hűlsz, mivel a hited szerint történik minden, ahogy a Biblia is mondja. Ha hiszel benne, meg is kapod. Szeretném, ha megértenétek, mit jelent hitben és nem látásban járni. Sok ember a rosszat látja és azzal foglalkozik. Némelyek kiragadnak részeket abból, amit mondok, és szélsőségekbe esnek. Egészen más megvilágításban látják a dolgokat, mint ahogyan én tanítom. Azt állítják, én azt tanítom, hogy tagadjanak meg minden tünetet és tegyenek úgy, mint-ha azok nem léteznének. Úgy gondolják, én a Christian Science (Keresztény Tudomány) szerint tanítok, de a két tanítás között olyan nagy a különbség, mint a nappal és az éjszaka között. (Egy orvos egyszer azt mondta: "Ez nem ’Keresztény Tudomány’, hanem ’Keresztény Értelem’„.) Mi nem tagadjuk a fájdalom, a betegség létezését, mert ezek valóságosak. Biztos, hogy a fájdalom is valóság, a bűn, az ördög is valóság, de figyeljétek meg, mit mond az Ige: „nem gondolt [tekintett] az ő … testére." Tehát ne tekints a testedre, Jézus Krisztusra nézz, aki a mi Főpapunk, a mi hitünk szerzője és bevégzője! Értelmed és figyelmed összpontosítsd arra, amit Ő tett és most is tesz érted, mivel Ő most is a mi Főpapunk. Épp most is tesz valamit az érdekedben. Ott van fenn, Isten trónjánál, és közbenjár éretted. Ámen!
************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 4. rész
A Zsidó 4,14-ben ez áll: "Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz." Szeretném, ha észrevennétek valamit: "Lévén annakokáért nagy főpapunk" – vagyis ez az oka, amiért megvallásunkhoz ragaszkodnunk kell, hogy ilyen hatalmas főpapunk van, "aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia…" A görögben az a szó, amelyet vallásnak, megváltásnak fordítottak, azt jelenti, hogy "ragaszkodjanak ugyanazoknak a dolgoknak a mondásához". Vagyis miről beszél? Ő ott van fönn, és minket képvisel Isten trónszéke előtt. Azt mondja: átvettem a helyüket, meghaltam értük az ő helyettesítőjükként. Nem saját magáért halt meg, nem volt szüksége arra, hogy Önmagát megváltsa, mivel nem volt elveszett: értünk halt meg. Ő az én helyettesítőm lett, elvette a bűneimet, hordozta az erőtlenségemet és magára vette a betegségeimet. Értem halt meg, értem támadott fel a halálból, és értem ment fel a magasságba. Most is fenn van és azt mondja: „Érted tettem.” Hát ezért kell erősen ragaszkodnunk, hogy ugyanazokat a dolgokat mondjuk ki, amit Ő, mert ez lesz az, ami futásra kényszeríti a Sátánt. Ezekre a helyes dolgokra figyeljünk önmagunk helyett. Van egy másik kedves igém. Tulajdonképpen ez segített, amikor a gyötrelem ágyán feküdtem. A Példabeszédek 4,20-22-ről beszélek: "Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség." Szeretném felhívni a figyelmeteket valamire, amit az ige mond: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől." Sok ember azért bukik el, mert látja magát elbukni. Ez az ige fordulópontot jelentett számomra, mert amíg nem olvastam, folyton halottnak láttam magam, és gondosan kiszíneztem a kép minden részletét. De miután olvastam, úgy láttam magam, mint aki jól van és él. Láttam magam, amint olyan dolgokat csinálok, amelyeket a szívbetegségem miatt életemben sohasem. Tudtam, hogy Isten azért hívott el, hogy prédikáljak, és kezdtem erre készülni. Hozattam egy táblát, ceruzát, fogtam a Bibliát és kidolgoztam a prédikációimat. Sok ember bukásának oka az, hogy a kudarcra készülnek fel; látják magukat elbukni. Most nézzétek meg, mit mond az Ige: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől." Ha az Ige azt mondja: "Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségeinket", és ez nem távozik el a szemeid elől, akkor betegség és erőtlenség nélkül, jó állapotban kell látnod magad. De ha megengedted, hogy ez az ige eltávozzék a szemed elől, akkor bár az Úr jót akar neked, nem teheti, mert te nem az Ő Igéjén állsz. Néhány ember észjárását nehéz követni. Azt gondolják, hogy Isten akkor is tesz értük valamit, ha ők közben nem az Ige alapján cselekszenek. Ez egyszerűen ostobaság. Isten ilyenkor nem tesz semmit, mert nem is tehet, még ha akarna sem, hiszen akkor hazuggá válna, és a Biblia azt mondja, hogy Ő nem hazudik. Látod, hogy épp itt, a Példabeszédek 4. részében ad utasítást arra, hogyan vedd be az Ő orvosságát. Ehhez tartsd magad! Figyeljük meg, mit mond a 22. versben: "Mert életük ezek (az én igéim), azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség." A magyarázó fordítású Bibliában azt olvasom, hogy az a héber szó, amelyet "egészség"-nek fordítanak, "orvosság"-ot is jelent. Tehát: "az én igéim orvosság az egész testüknek". Ez itt Isten gyógyszere. Mi az Ő gyógyszere? Van egyáltalán gyógyszere? Igen, hála Istennek, van. "Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség (orvosság)." De ahhoz, hogy az orvosság kifejtse a hatását, útmutatás szerint kell alkalmazni, az egyik útmutatás pedig ez: "Ne távozzanak el a te szemedtől." Tehát azt figyeld, amit az Ige mond. Láthatod, hogy milyen sokan figyelnek önmagukra, a körülményekre vagy a tünetekre. De ha Isten Igéje nem ezt tanácsolja, és ha ez nem távozik el a szemeidtől, akkor meglesz neked, amiért imádkoztál. Ez az, ami miatt olyan sok ember szenved vereséget az imaéletben. Imádkoznak, imádkoznak és imádkoznak, de soha nem látják magukat úgy, mint akiknek a kérése már meghallgatást nyert. Csak azt látják, hogy minden egyre rosszabb és rosszabb, hitetlenségben járnak, és ezzel lerombolják az imájuk hatását. Értelmedet fordítsd az imaválaszra, és erősítsd meg magad folyamatosan, még az ellentmondó bizonyítékokkal szemben is. Isten meghallgatta az imádat, mert ezt is az Ige garantálja: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől", és eredményes leszel. Mindez megegyezik azzal, amit Jézus mond a Márk 11,24-ben: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz az nektek." Tehát hinned kell, hogy megnyered, mielőtt még megnyernéd. Erre azt mondhatná valaki: "Nem hiszek semmiben, amíg nem látom." Nos, még a környező, természetes világban is sok dolog van, amelyet nem látunk, mégis hiszünk a létezésében. Az egész világ hitt abban, amit nem látott, amikor a bizonyos bombák felrobbantak és radioaktivitást fejtettek ki. Nem láthattad, nem is érezhetted, mégis romboló erő volt. A világ tudósai hiszik azokat a dolgokat, amelyeket nem látnak, de néhány ember számára elképzelhetetlen, hogy Isten arra kérhessen bennünket, hogy higgyünk a láthatatlanban. Én hiszem, amit Isten Igéje mond a Szent Szellemről, Isten láthatatlan erejéről, akár érzem vagy látom, akár nem. Ámen!
******************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 5. rész
A legnagyobb gyógyulások közül nagyon sok akkor következett be, amikor úgy éreztem, az összejövetel teljesen "halott". A legcsodálatosabb dolgok közül néhány akkor történt, amikor semmit sem éreztem. Tehát láthatjátok, Isten itt van és az Ő ereje is itt van. Nem arra alapozom a hitemet, amit érzek, hanem Isten Igéjére. És Ő azt mondta: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." Pál írta ezt a zsidó keresztényeknek: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled: Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nekem?" Vajon ez az, amit mondasz? Bízvást mondod-e: "Az Úr az én segítségem"? Mert ezt kellene mondanod! "Ó, az Úr elhagyott, imádkozzatok értem, nem úgy érzem magam, mint rég." "Nem tudom sikerülni fog-e vagy sem, de remélem, talán igen. Kérlek, imádkozzatok értem, hogy hűségesen kitarthassak a végsőkig." Nem erről mondta az Úr, hogy bízvást megvallhatjuk! Sok ember bátran megvallja: "Megkorbácsoltak, legyőztek, megkötözött az ördög." De sehol a Bibliában nem parancsolta az Úr, hogy ezt bátran megvalld. Pál írja: "…mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem…" Tehát gyorsan hagyjátok abba a rossz dolgok megvallását, és kezdjétek el megvallani a jó dolgokat. Mondd: "Az Úr az én segítségem." Nem így van-e? Mondd: "Az Úr az én gyógyítóm." Hát nem az? "Ő vette el az én erőtlenségemet és hordozta az én betegségeimet." Talán nem tette? Beszélj megfelelő dolgokról, higgy helyes dolgokban! Barátaim, egyszerűen csak a rossz gondolkodásmód, a rossz hit és a rossz beszéd gyötri az embereket. Az ördög nem győzhet le téged, hiszen Jézus már legyőzte őt helyetted is. A Sátán nem győzhet le, te győzöd le magad. Vagy ha mégis megteszi – te engeded meg neki. Az ok: tudatlanság. Isten nekünk adta az Igét, hogy ezzel hozzuk egyenesbe a gondolkodásmódunkat, hogy ezáltal a hitünk is helyes lehessen. Ha a gondolkodásunk és a hitünk is helyes; beszédünk is helyessé válik. Az Úr az én segítségem, az Úr az én erőm! Tudjátok, az Igében az igazi hit így szól: Ha Isten mondja, akkor úgy van. Ha Ő azt mondja, hogy az Ő sebeiben meggyógyultunk, akkor én meggyógyultam. Ha Ő azt mondja, hogy betölti minden szükségemet, akkor megteszi. Ha Isten azt mondja, hogy Ő az én életem erőssége, akkor valóban az is. Tehát az igazi hit Istenben egyszerűen azt mondja az embernek önmagáról, amit az Ige mond. Hála Istennek, hogy nekem megvan az, amiről az Ige mondja, hogy megvan. Én az vagyok, amit az Ige mond rólam! Ha azt mondja, hogy erős vagyok, akkor az vagyok. Ha azt mondja, hogy meggyógyultam, akkor meggyógyultam. Ha az Ige azt mondja, hogy az Úr törődik velem, akkor Ő megteszi. Én egyszerűen csak rátámaszkodom az Ő Igéjére. Mivel az Ige azt mondja, hogy „mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba”, ezért valóban nyugszom az Igében, tekintet nélkül azokra a körülményekre, melyek a fizikai vagy természetes szükségeimet érintik. Az igazi hit az Igére épül. Elmélkednünk kell az Igén, mélyen leásnunk és azzal táplálkoznunk, hogy az Ige részünkké váljon, ugyanúgy, ahogyan a természetes táplálék is. Ami a fizikai táplálék a természetes embernek, az az Isten Igéje a szellemi embernek. Tehát az Ige belém épül, ez válik az igazi valómmá, belső emberemmé, biztonságommá, meggyőződésemmé. "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Ámen!
**********************************************************************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 1. rész
Mi a hit? (I.) Zsidó 11,1: " A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Ennek egy másik fordítása így szól: "A hit pedig azt jelenti, hogy biztosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, és meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk." Egy további újszövetségi fordításban a vers első részében azt olvashatjuk: "A hit az, hogy valóságot adunk azoknak a dolgoknak, amelyekben reménykedünk." Egyszerűen azt mondja itt Pál, vagyis a Szent Szellem Pál által, hogy a hit az, amikor a remény irrealitásait bevisszük a realitás területére. Gyakran, amikor arról van szó, hogy betöltekezzünk Szent Szellemmel vagy gyógyulást nyerjünk vagy imameghallgatást, sokan csak remélik, hogy majd egyszer megkapják ezeket. De nem a reménység végzi el a munkát, hanem a hit. A hit az "most", ha nem "most", akkor az nem hit. Valaki azt mondta: "Hiszem, hogy majd egyszer megkapom a Szent Szellemet." Ez nem hit, ez remény, mert a remény mindig jövő idejű, a jövőre mutat. De a hit az "most"! A hit azt mondja, hogy én most fogom megkapni, nekem most megvan. Szükséges, hogy rájöjjünk erre a lényeges dologra ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől. Ugyanezek az elvek igazak a Szent Szellemmel való betöltekezésre, a gyógyulásra vagy akármilyen imameghallgatásra is. A hit alapelvei ugyanazok minden területen, akár anyagiak, akár Szent Szellem-keresztség, Isteni gyógyulás vagy bármiről is legyen szó. És ha meg tudod tanulni a hit alapelveit, akkor bármit keresel vagy kívánsz Istentől, könnyen megkapod. Tapasztalatból tudom – olyan sok emberrel foglalkoztam az évek során -, hogy amikor arról van szó, hogy valaki betöltekezzen Szent Szellemmel vagy gyógyulást kapjon vagy imameghallgatást, sokan egyszerűen csak remélik, hogy Isten meghallgatja őket. Remélik, hogy kapni fognak valamit. Emlékszem, egy sátoros összejövetelt vezettem Texasban néhány évvel ezelőtt. Vasárnap este kezdtünk. Evangelizáló üzenetet prédikáltam, a második estén pedig a hitről beszéltem, majd kedd este következett az első gyógyító szolgálatunk. Mindig ugyanazon a módon vezettem az embereket, hogy fogadják el a gyógyulást vagy a Szent Szellemet. Prédikáltam a kézrátételről, azután pedig hívtuk az elveszetteket, majd a kezünket a betegekre helyeztük, hogy gyógyuljanak meg, és a hívőkre, hogy vegyék a Szent Szellemet. Az első ember a sorban azért jött, hogy vegyen Szent Szellemet. Megkérdeztem: – Betöltekezel-e Szent Szellemmel, amikor rád teszem a kezem és imádkozom? – Hagin testvér, nagyon remélem, hogy így lesz. Remélem. Azt mondtam: – Ezek szerint tehát nem. Ez nagyon feldühítette. Segíteni akartam neki, nem felingerelni, ezért azonnal folytattam: - Reménység által Istentől nem kaphatsz semmit, csak hit által. Azt felelte: – Nem tudom, hogy megkapom-e vagy sem, így inkább nem mondom azt, hogy megkapom.
– Nézd – mondtam –, ha én felajánlanék neked egy egydolláros csekket, vajon mondanád-e: "Nem tudom, hogy elvehetem-e vagy sem." – Nem, egyáltalán nem mondanám – válaszolt. – Nos, Isten egy ajándékot ajánl fel neked, amelyet éppen olyan könnyen el lehet fogadni, mint az egydolláros csekket.
– Ó, igen – szólt –, már elég hosszú ideje, 13 éve keresem a Szent Szellem-keresztséget és még mindig nem kaptam meg, és nem tudom, hogy most megkapom-e vagy sem. Eléggé feldúlt volt, ezért átöleltem, megcsókoltam az arcát, és azt mondtam: – Testvérem, én azért vagyok itt, hogy segítsek neked, de ilyen feltételek mellett addig tarthatnám a kezem a fejeden, amíg minden hajszálad kihull, és még akkor sem kapnál semmit. Így hát azt ajánlom, hogy menj vissza, ülj le az első sorba, nézz és hallgass, figyeld, hogy mi folyik, és meg fogod látni a különbséget a kételkedés és a hit, a hit és a reménység között. Ámen!
***********
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 2. rész
Imádkoztunk néhány emberrel gyógyulásért, amikor egy fiatal hölgy következett, aki venni akarta a Szent Szellemet. Megkérdeztem: – Keresztény vagy? – Igen – mondta –, tagja vagyok egy gyülekezetnek. – Érted ugye, hogy lehetsz te akármelyik gyülekezet tagja, de ettől még nem biztos, hogy keresztény vagy. Nem az a lényeg, hogy valaki gyülekezeti tag-e, hanem az, hogy újjászületett-e? – Igen – felelte –, tudom és újjászülettem. – Ez nagyszerű – mondtam –, akkor ne engedd, hogy az ördög beszéljen belőled. Hiszel a Szent Szellemben? Tudtam, hogy az ő felekezetének tagjai nem mind hisznek ebben, mert én is közülük jöttem. – Hiszel a Szent Szellem-keresztségben és a nyelveken szólásban? – Természetesen igen, ez benne van a Bibliában, az Igében. Akkor megkérdeztem: – Veszed-e a Szent Szellemet most, amikor a fejedre teszem a kezem és imádkozom? Ő így felelt: – Biztosan veszem. Tudja – és a Bibliáját a kezében tartotta –, itt ültem ma este, és minden igét követtem a Bibliából, amelyet prédikált, és mind benne volt az Igében. Így természetesen elfogadom. Láttam, hogy ez a nő készen áll, működik a hite, így tehát kinyújtottam a jobb kezemet, hogy a homlokára tegyem, és mielőtt hozzáértem volna, mind a két kezét fölemelte, és elkezdett nyelveket szólni. Azt mondtam az előbbi idősebb úriembernek: – Nos, láthatja a különbséget a reménykedés, hogy „megkapom majd” a Szent Szellemet és a valóságos hit között. – Igen – válaszolta –, azt hiszem, hogy látom. Következő péntek este újra visszajött, és ő volt újból az első a sorban. – Látom, hogy visszajött – mondtam neki. – Igen, visszajöttem, és valamit szeretnék elmondani önnek. Átváltoztattam a reménységemet hitté. Csak tegye a kezét rám, és be fogok töltekezni azonnal Szent Szellemmel. Kinyújtottam a kezem és rátettem. És alig tettem rá, nyelveken szólt, majdnem abban a pillanatban. Ilyen nagy a különbség, amikor valóban hiszel Istenben és nemcsak reménykedsz, hogy majd megkapod a Szent Szellemet vagy a gyógyulást vagy az imameghallgatást vagy az anyagi szükségben való segítséget vagy bármi mást. Ez az ember elmondta, hogy már 13 éve kereste, de ezalatt csupán reménykedett, hogy majd megkapja a Szent Szellemet; ám sohasem kaphatunk a reménység által. Emlékszem, egy más alkalommal az Istentisztelet végén egy hölgy megszólított: – Hagin testvér, szeretném, ha megegyeznél velem. Hallottam, hogy használtad az üzenetben a Máté 18,19-et, ahol Jézus azt mondja: "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek [megegyeznek] a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." – Rendben van, testvérnő – feleltem –, mit akarsz, miben egyezzem meg veled? – El kell mondanom? – kérdezte. – Természetesen. Nem egyezhetem meg olyan dologban, amiről semmit sem tudok. Hogyan lehet úgy megegyezni, hogy nem is tudod, miben egyezel meg? – Ez egy anyagi kérés – mondta ő. – Rendben van. Mennyi? – A férjemnek van állása, dolgozik, sok pénzt keres, de olyan helyzetbe jutott, hogy 30 napon belül plusz 100 dollárt kell fizetnünk, és egyszerűen nem tudom, hogy ezt honnan fogjuk megkapni, de biztos vagyok benne, hogy Isten tud segíteni és megmutatja. – Valóban tud segíteni – feleltem. – Akkor azt kéred, hogy abban egyezzek meg veled, hogy 30 napon belül legyen 100 dollárod? – Igen – válaszolta. – Rendben van, akkor most imádkozni fogok, és te hallgatod, és egyetértesz vele. Mert ha ketten egyszerre imádkozunk, akkor te is egy irányba mehetsz és én is a másikba. Szellemben kell megegyeznünk. Így tehát imádkoztam és emlékeztettem az Atyát, hogy itt vagyunk ketten, testvérem és én, a földön, és Te azt mondtad, ha ketten közületek megegyeznek a földön – és mi megegyezünk efelől a 100 dollár felől, amire a hölgynek 30 napon belül szüksége van –, akkor Te ezt megadod. Köszönjük, Ámen. – Rendben van, testvérnő? Megvan? – kérdeztem. Abban a pillanatban (nem akarom kigúnyolni, ezek egyszerűen a tények), sírni kezdett és fölkiáltott: – Hagin testvér, igazán remélem, hogy megvan, igazán remélem! Azt válaszoltam: – Nincs meg, egyáltalán nincs meg, mert nem voltunk egységben. Te reménykedsz, én hiszek. Ez egyáltalán nem megegyezés. Ha jól figyelünk, rájöhetünk, hogy a dolgaink egyáltalán nem Isten hibájából mennek rosszul, mert Isten soha nem vall kudarcot. Ha valami nem megy, nem Jézusban van a hiba. Isten nem változik meg, és tudod jól, hogy az ima sem változtatja meg Őt. Ó ugyanaz, mielőtt te imádkozol, miközben imádkozol és miután imádkozol. Az ima nem változtatja meg Istent. Az ima dolgokat változtat meg, de nem Istent. Ő mindig ugyanaz. Dr. L. Yoeman testvérnő azt mondta: "Ha imádkozom bármiért és nem kapom meg, elkezdek megváltozni. Én kezdek el változni, ezt nekem kell megtennem, mert ha az imám válasz nélkül marad, változásra van szükség ahhoz, hogy a válasz megérkezzen. Tudom, hogy Istennél nincs változás, hogy ő változhatatlan, így ha erre szükség van, az én oldalamon kell, hogy megtörténjék. így tehát: ha imádkozom és a válasz elmarad, változni kezdek." Ezt a politikát követtem én is az évek során, és mindig 100%-osan bevált. Fel kell ismernünk, hogy nem helyettesíthetjük a hitet reménnyel, mert így nem kaphatunk választ Istentől. Ne érts félre, ha a reménységed a megfelelő helyen van, ez nagyszerű, nagyon áldott, csodálatos és realitás a számodra. Pál azt írta a korinthusiaknak az 1Korinthus 13-ban: "Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." Nem azt mondta, hogy a másik kettő nem fontos, hanem, hogy a három közül a legnagyobb a szeretet, de mind a háromnak megvan a maga helye. Nem helyettesítheted például a reménységet szeretettel és nem helyettesítheted a hitet reménységgel. Mégis tudom, mivel sok emberrel foglalkoztam az évek során, hogy a legtöbb ember hit helyett a reménység alapján próbálja meg elfogadni a gyógyulást vagy a Szent Szellem-keresztséget vagy az imameghallgatást. Néhányan azt mondják: "Ha elveszed a reményemet, semmim sem marad." De én nem vettem el a reményedet, mindössze meg akarom mutatni, hogy rossz helyen tartod azt. Hála Istennek, nekünk áldott reménységünk van. Ámen!
************************
*****************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 4. rész
Nagyon jó, ha nem vagy rászorulva, hogy egy teljes Evangéliumi gyülekezet vagy felekezeti közösség vagy bárki más mondja meg, hogy mit tégy. Ha követed az Igét és a Szent Szellemet, akkor néhány dolgot automatikusan fogsz csinálni. A kezeimet tudtam mozgatni, a testem alsó része volt mozdíthatatlan. Senki sem mondta, hogy emeljem fel a kezeimet, és nem is tudnám megmondani, hogy miért, de egyszerűen felemeltem őket, mialatt a hátamon feküdtem az ágyon. Felemeltem a kezem a menny felé és azt mondtam: "Mennyei Atyám, drága Úr Jézus, köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam. Hiszem, hogy meggyógyultam!" Itt már a megfelelő igeidőt használtam, ezért működött a dolog. A hit az most! A hit az most! A hit az most! Ha nem most, akkor nem hit! A hit az jelen idő, ha nem jelen idő, akkor nem hit! Ez most működik nekem. Hiszem, hogy majd megkapom a gyógyulásomat – ez nem hit, mert ez nem jelen idő. "Köszönöm, drága Úr Jézus a gyógyulásomat – mondtam. – Hiszem, hogy a szívem meggyógyult, jól van. Hiszem, hogy a paralízisemnek is vége. Köszönöm a testem gyógyulását." Nem mértem az időt, de úgy gondolom, hogy bizonyos helyzetekben néhány perc is hosszúnak tűnhet, és azt hiszem, hogy legalább tíz percig dicsértem Őt ekkor. Nem néztem az órára, de legalább tíz percet tölthettem hálaadással azért, hogy a szívem jól van, a testem meggyógyult. De tudjátok, a Sátán majdnem azonnal kihívást intézett ellenem. Igen, ő a földnek minden centiméteréért harcot fog vívni veletek.
Azt mondta: – Jó fej vagy! Azt állítod, hogy újjászülettél, és most hazudni kezdesz? Minden más alkalommal tagadta volna a pokol vagy a tüzes tó létezését, de most így szólt: – Nem tudod, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden hazug a kénkővel égő tóba fog kerülni? – De igen – mondtam –, tudom ördög. Tudtam, hogy az ördög szól, mert minden kétség és elbátortalanodás tőle van. – Igen, tudom ezt ördög, de nem hazudtam. – De igen, mert azt mondtad, hogy meggyógyultál, és nem gyógyultál meg. Csak nézd meg a szívedet! Szokásom volt, hogy állandóan kitapintottam a szívverésemet, addig, amíg már öntudatlanul is odanyúltam. Mikor ezt tettem, ráütöttem a kezemre: – Ne tedd! Ne tedd! Ne tedd! Azonnal rávágtam: – Én azt mondtam, hiszem! Hiszem, hogy meggyógyultam! Hiszem, hogy megkapom a választ az imámra, és ha te azt mondod, hogy nem hiszem, akkor te hazudsz! Egyébként is mindenképpen hazug vagy, mert Jézus mondta rólad. Folytattam: – Jézus Krisztus, Isten Fia, amikor a földön volt, a Márk 11,24-ben azt mondta: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." Ezt Jézus mondta, és amit Ó mondott, az úgy van. és én ezt hiszem! Ha pedig hiszem, akkor meg is lesz. Én most azonnal hiszek ebben. Ha te vitatkozni és akadékoskodni akarsz, akkor menj és vitatkozz Jézussal! Ez azután megtette a hatását. Visszatértem a feladatomhoz, dicsértem Istent és megköszöntem neki a meghallgatást. Úgy hiszem, tíz percig dicsértem Őt, amíg a bensőmben, a szívemben, a szellememben, ezek a szavak nem jöttek: – Most már hiszed, hogy meggyógyultál. De az egészséges embereknek, akik jól vannak, semmi dolguk az ágyban. Azoknak fel kell kelni. – Igen – mondtam –, ez így van. Ez biztos, hogy igaz. Igen Uram, ez helyes, én fel fogok kelni. Dicsőség Istennek! Látjátok, én hittem, de az első lépés megtételéhez is hit kell, és ezeket a lépéseket neked kell megtenned. Egyáltalán nem néztem ki jobban, és nem éreztem magam jobban. A derekamtól lefelé pedig semmit sem éreztem, hiszen béna voltam. Ülő helyzetbe erőltettem magam az ágyban, majd a kezeimmel letaszítottam a lábaimat a földre és megfordítottam a testemet. Lábaim úgy zuhantak le a padlóra, mint két élettelen fadarab. Tudtam, hogy ott vannak lenn a padlón, de nem éreztem. Az ördög minden egyes centiméternyi úton meghátrálásra akart kényszeríteni. Úgy záporoztak a gondolatok a fejemben, mint a géppisztolysorozat. "Nem tudsz járni! Tudod, hogy nem tudsz járni! Nem vagy egészséges, nagyon jól tudod. Hazudsz, és el fogsz esni, és ott kell majd feküdnöd a padlón. Nem emlékszel, hogy 30 nappal ezelőtt kiestél az ágyból, és ott kellett feküdnöd 3/4 óráig, amíg a legidősebb testvéred bejött, hogy fölemeljen és visszategyen az ágyba? Nagyanyád öreg, édesanyád beteges. Ők nem tudnak felemelni. (Akkor csak 44,5 kg-ot nyomtam, de olyan magas voltam, mint most.) Senki nincs a szomszéd férfiak közül otthon, bátyád pedig elment Oklahomába. Itt kell majd feküdnöd a padlón délután ötig, amíg a nagyapád hazajön a munkából és visszatesz az ágyba." A legcélravezetőbb az ördöggel való elbánásban az, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk. Nem vettem tudomást róla, egyszerűen úgy tettem, mintha egyáltalán nem mondott volna semmit. Megfogódzkodtam az ágy oldalában, de a térdem nem működött, a lábszáraim sem mozogtak. Így tehát csak térden csúsztam, a karjaimra támaszkodva, és amennyire csak tudtam, felemeltem az egyik kezem és azt mondtam: "Hála Istennek meggyógyultam! A Mindenható Isten, az Úr Jézus Krisztus, a mennyei angyalok, az ördög és a gonosz szellemek jelenlétében kijelentem, hogy Isten Igéje igaz, és én hiszem, hogy meggyógyultam! Hiszem!" Ámen!
******************
Róma 10,8-10; 13-14: "De mit mond? Közel hozzád a beszéd (az Ige), a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde (Igéje), amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül?" A 17. versben folytatja: "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Apostolok cselekedetei 11,14: "Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol te és a te egész házad népe." Ez Péterre vonatkozik. Kornéliusz nem tért meg, nem volt üdvössége, amíg nem hallotta Pétert prédikálni. Jézus azt mondta: "Elmenve e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." Kornéliusz még nem hallotta az evangéliumot, hogyan térhetett volna meg? Mivel az angyal nem prédikálhatott neki, mindössze tudtára adta, hová menjen, hogy találjon valakit, mert Isten az embereket küldte el, hogy az evangéliumot hirdessék. "Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol (üdvözülsz) te és a te egész házad népe!" E vers szerint az emberek igék hallása által menekülnek meg, mivel a hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallás nélkül tehát nem lehet hitre jutni. Az emberek próbálnak sok mindenben hinni, anélkül, hogy hallgatnák az Igét. Ámen!
1. tanulmány 2.rész -
Vajon a gyógyulásban való hit hogyan keletkezik? Ugyanazon a módon. Az ApCsel. 14,7 azt mondja: És ott prédikálták az evangéliumot. Ez Pálra és Barnabásra vonatkozik. A 8-10-es versekben tovább folytatja: És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallja Pált beszélni, aki szemeit reáfüggesztve és látva, hogy van hite, hogy meggyógyul, mondta nagy fennszóval: "Állj fel lábaidra egyenesen!" És felszökött és járt. Akik csak alkalmanként olvassák az Igét, így szólnak: "Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?" Hallottunk már ilyet is, de azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem azért gyógyult meg, mert Pál apostol volt, sem pedig a Pál hite miatt. Neki magának volt hite. Pál három dolgot csinált. Először: prédikálta az evangéliumot; másodszor: észrevette, hogy annak az embernek van hite a gyógyulásra; harmadszor: szólt neki, hogy keljen fel és járjon. Az az ember is három dolgot tett: először is hallgatta Pál prédikálását; azután volt hite a gyógyulásra; végül pedig felugrott és járt. Tehát nem a Pálban lévő erő által gyógyult meg; hanem ő maga hitt abban, hogy meggyógyulhat. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A 9. versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál?
A
7. vers azt mondja: "És ott prédikálták az evangéliumot." Ha Pál csak
azt prédikálta volna, amit mi a "Megtérés" evangéliumáénak hívunk, akkor
hogyan gyógyult volna meg ez az ember?
De Pál azt prédikálta, amit a
Biblia "Evangéliumnak" nevez. 30 évvel ezelőtt, mint fiatal vallásos
fiú, olvastam nagyanyám Bibliáját a betegágyon, és minél többet
olvastam, annál többet tanultam. Rájöttem, hogy még nem hallottam a
teljes evangéliumot, csak egy részét. A teljességet nem tanították
nekem. Figyeltem, és felismertem, hogy nem kell meghalnom, hogy
meggyógyulhatok.
Arra tanítottak, hogy Isten meggyógyít, ha akar. De ez
még nagyobb sértés volt, mintha azt állították volna, hogy nem tud
gyógyítani. Mind a két dolog hazugság. Olvastam az Igét, és az ördög
emlékeztetett mindarra a kétségre és hitetlenségre, amelyet valaha is
hallottam.
Felidézett mindent, amit erről tanítottak nekem.
Mérhetetlenül sokat segített akkor, hogy arra nem emlékezhettem, hogy a 2
hitnek valamikor is vége lehet. Ezt soha nem hallottam.
A Márk 5,34-ben
Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak: "Leányom, a te hited
megtartott [éppé tett] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te
bajodból."
A hit ideje nem járt le! A hit hallásból származik, Isten
Igéjének hallásából. Jézus nem azt mondta, hogy az Ő ereje tette éppé az
asszonyt. Amikor ezt megértettem, már tudtam: ahogy az asszony hite
helyre tudta őt állítani, úgy az én hitem is meggyógyíthat engem. Hála
Istennek, ez meg is történt, hitem éppé tett. Paralízisem eltűnt, súlyos
szívbetegségem is megszűnt. Azóta szökdelek, ugrálok s az igazságot
prédikálom. Listrában annak az embernek volt hite a gyógyulásra. Honnan
kapta? Mit hallgatott? Isten Igéjét. Ámen!
1. tanulmány 3.rész -
Van valami olyan az evangéliumban, ami meg tudja gyógyítani az egész életen át tartó bénaságot? Határozottan, kifejezetten van. A Róma 1,16-ban azt olvashatjuk: "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát: mert Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek."
A magyarázó fordítás lábjegyzetében
ez áll: "A megtérésre (az üdvösségre) való görög és héber szó magában
foglalja a szabadulás, épség, gyógyulás és teljes egészség fogalmait
is." Nem szégyellem Krisztus evangéliumát. Ez Isten ereje a
szabadulásra, az épségre, a gyógyulásra, az egészségre. Pál a teljes
evangéliumot prédikálta, nemcsak egy részét! Az ApCsel. 8, 5-8 azt
mondja: "És Filep lemenve Samária városába, prédikálta nekik Krisztust. A
sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelt azokra, amiket Filep
mondott, hallva és látva a jeleket, melyeket cselekedik, mert sokakból,
kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimennek, sok
gutaütött és sánta pedig meggyógyult. És volt nagy öröm abban a
városban." Ez mind úgy történt, hogy Krisztusról prédikáltak. Az
Újszövetség nem ismer olyan Krisztust, aki ne lenne a gyógyító Krisztus
is. A fizikai, isteni gyógyítás az evangélium része. P. C. Nelson,
baptista szolgáló-testvér jelentette ki: "A gyógyulás az evangélium
szerves része." 1921-ben egy detroiti gyülekezetnek volt a pásztora,
amikor elütötte egy autó. Az orvosok azt mondták, hogy a jobb lábát
térdtől le kell vágni, különben megmerevedik. Amikor a kórházban feküdt,
az Úr a Jakab 5, 14-15-ön keresztül szólt hozzá: "Beteg-e valaki
köztetek? Hívja magához a gyülekezet vénjeit, és imádkozzanak felette
megkenve őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja
a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el,
megbocsáttatik neki." Megpróbált kifogást találni és megemlítette az
Úrnak, hogy az ő gyülekezetében ezt nem gyakorolják. Az Úr azonban
emlékeztette őt egy házaspárra, akik hisznek ebben, és azt mondta,
hívassa magához és kérje meg őket, hogy imádkozzanak érte. Megkenték
olajjal, imádkoztak érte, ő pedig meggyógyult. Térde nem merevedett meg,
lábát nem kellett levágni. Isten Igéje jó. "Azért a hit hallásból van, a
hallás pedig Isten Igéje által." Egy nagyon kedves testvérnek igen
kiemelkedő evangelizációs szolgálata volt néhány évvel ezelőtt, lenn
Texasban. Minden felekezetből hívták összejövetelek megtartására.
Eközben azonban beteg lett, és néhány éven belül - saját bizonysága
szerint - minden pénzét elveszítette. Előzőleg tízezer dollárja volt a
bankban, ami akkor nagy összegnek számított. Két év alatt ez elfogyott,
és el kellett adnia az autóját, az otthonát, legtöbb könyvét, hogy az
orvos számláját kifizethesse. A leghíresebb klinikákon is megfordult, de
nem lett jobban, sőt egyre romlott az állapota. Végül bement a
Kaliforniai Körzeti Kórházba. Ott közölték vele, hogy meg fog halni.
Szerette volna még egyszer látni az anyját, ezért a testvére
hazavitette. Anyja Colin körzetében lakott, ahol én is. 82 éves volt, a
férfi pedig az 50-es éveiben járt.
A kedves, idős anyánál egy 19 éves
fiú segített akkoriban a ház körül. Ő lett a férfi ápolója. Neki kellett
megfordítani és öltöztetni őt.
A fiú egy nap így szólt: "Doktor úr,
miért nem engedi, hogy az Úr meggyógyítsa Önt? A Biblia azt mondja, ha
van beteg köztetek, akkor hívassa a gyülekezet vénjeit és imádkozzanak
érte." Ez az ember sokat tanult, sok mindent tapasztalt és ismerte az
írásokat, de nem tudatosult benne, hogy ez az ige is onnan származik.
Megkérte tehát, hogy vigye oda a Bibliáját a ládából, és mutassa meg ezt
az igehelyet. A fiú odavitte, de kikeresni már nem tudta, mert olvasni
nem tanult meg. "Hát akkor honnan tudod, hogy benne van?" - kérdezte a
beteg. A fiú azt válaszolta; a pásztora mondta, hogy mindezek benne
vannak a Bibliában. Hozzátette, hogy aznap épp gyógyító összejövetelre
készülnek, és ha el akar jönni, szívesen segít neki. A testvér készséges
volt, így hoztak egy régi Fordot, és egy ágyat készítettek számára a
hátsó ülésen. A szolgálat után a prédikátor kijött, megkente őt olajjal
és imádkozott érte. Még éjfél előtt hazaértek.
Otthon azonnal szólt az
édesanyjának, hogy fűtsön be a kandallóba, és készítsen egy kis sonkát
tojással, mert éhes. Eddig csak bébiételt evett, semmilyen szilárd
táplálékot nem tudott megemészteni már két éve. Testvérünk elmondta az
édesanyjának, hogy a prédikátor megkente olajjal, imádkozott érte és ő
meggyógyult. Később az anya bevallotta, hogy arra gondolt, fia talán
elvesztette az eszét. Még süteményt is kívánt. Végül mindent megevett,
de nem lett betegebb és nem halt meg, hanem meggyógyult. Akkor megírta
ezt különböző magazinoknak. Ébredési összejövetelek megtartására hívták
mindenhonnan. Kansas City-ben volt egy városi méretű összejövetel. A fiú
szólt neki, hogy mielőtt elmegy, töltekezzen be Szent Szellemmel, és ó
kész volt mindenben hinni, amit a fiú mondott. Betöltekezett Szent
Szellemmel és nyelveken szólt.
Ez a testvérünk már elment az Úr
dicsőségébe, de írásai azóta is sokunk számára nagy áldást jelentenek,
beleértve azt a felekezetet is, amelyből jött. Hogyan kapott hitet a
gyógyulásra? Hallás útján. Ámen!
***************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
1. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (I.) 4. rész
A Márk 5,25 egy olyan asszonyról beszél, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26-28-as versek azt mondják: -"És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeti annak ruháját, mert ezt mondta: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok" A 34. versben: "Ő (Jézus) pedig mondta neki: Leányom a te hited megtartott [éppé tett] téged; eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból." Honnan nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk: "Mikor Jézus felől hallott..." Amikor Isten Igéjét hallotta. 1953-ban Dallasban szolgáltam egy teljes evangéliumi gyülekezetben. Hét közben többször prédikáltam, emellett naponta volt egy rádióprogramom. Péntek este, az összejövetel után egy házaspár akart velem beszélni. Az asszony beteg volt, gyógyulást keresett, így tehát találkoztam velük. A férfi elmondta, hogy egy reggel, munkába menet hallgatta a rádió-programunkat, és én arról beszéltem, hogy a gyógyulás mindenki számára elérhető. Este elmondta ezt a feleségének, és a következő héten meghallgattak minden adást. A felesége átesett már két komoly műtéten, és éppen a harmadik előtt állt. Imádkoztak, hogy ha az ő gyógyulása Isten akarata, akkor Isten adjon neki hitet erre. Elmondtam nekik, hogy nem igei úgy imádkozni: "Ha ez Isten akarata." Amikor beteszed a "ha" szót az imádba, akkor már kételkedve imádkozol. Né-hány ember azt hiszi, hogy ilyenkor alázatos, de valójában csak tudatlan. Jézus így szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta: „Lázár, jöjj ki!” Isten nem hallgat meg, ha a „ha” szót beteszed az imáidba. Amikor egy odaszánási imát mondasz, abban használhatod ezt a szót, mert nem tudod biztosan, mi Isten akarata, és nem azért imádkozol, hogy valamit megváltoztass. Amikor azonban meg akarsz változtatni egy helyzetet, akkor a „ha” a kétség jelvénye, és nem lehet benne az imádban. Megkérdeztem őket: – Ha az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus elvette a te feleséged erőtlenségét és hordozta a betegségét, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten akarata az ő gyógyulása? – De igen – válaszolta a férfi. Fellapoztuk a Máté 8,17-et, amelyben ez áll: "Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket!" A férfi akkor felugrott és azt kiáltotta, hogy igenis Isten akarata, hogy a felesége meggyógyuljon. Bibliánkat az 1Péter 2,24-hez lapoztuk: "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg!" Azután az Ézsaiás 53,45-öt kerestük ki: "Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulunk meg." A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Bizonnyal Ő viselte a mi betegségeinket, és hordozta a fájdalmainkat.” A házaspár közölte, hogy már csak a hitre van szükségük. Tudták, hogy a gyógyulás Isten akarata. Megkérdeztem őket, hogyan nyertek üdvösséget. Azt felelték, amikor oltárhoz hívták a megtérőket, előre mentek, letérdeltek és elmondták a bűnösök imáját. Megkérdeztem, hogy akkor, amikor előrementek az oltárhoz, kérték-e az Urat, hogy adjon nekik hitet a megtérésre? "Nem!" válaszolták, hiszen a prédikátor mondta, hogy megtérhetnek. O Isten Igéjét olvasta fel az embereknek. Elmondtam nekik, hogy ugyanúgy megvan a hitük a gyógyulásra, ahogyan a megtérésre is megvolt, anélkül, hogy külön kérték volna, mert hallották erről Isten Igéjét. Erre azt felelték, hogy ezek szerint most félre kell dobni az első imájukat, hiszen egyáltalán semmi jó nincs benne. Egyetértettem velük. Ahogy a világosság jön, már a hit is ott van. Az asszony rájött, hogy mindössze csak el kell fogadnia Jézus Krisztust személyes gyógyítójának. Rátettem a kezem a fejére és imádkoztam. Azután megkérdeztem, hogy meggyógyult-e? Azt felelte: "Biztosan." Meggyőződött erről, azért, mert Isten Igéje mondja, hogy ő meggyógyult. Vasárnap este az istentisztelet alatt a férfi újra ott volt. Szót kért és elmondta, mi történt. Amikor hazamentek, felesége lehúzta a gyógyfűzőjét és így szólt: „Köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam.” Másnap, szombaton, amikor a férje hazajött, éppen hajmosás közben, a kád fölé hajolva találta őt, amit azelőtt soha nem volt képes megtenni. Ekkor elhozták a férfi édesanyját, aki paralízise miatt tolószékben ült, és miután imádkoztunk érte, az idős hölgy felállt és járni kezdett. Rájuk tettem a kezem, és mindketten elkezdtek nyelveken szólni.
1. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (I.) 4. rész
A Márk 5,25 egy olyan asszonyról beszél, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26-28-as versek azt mondják: -"És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeti annak ruháját, mert ezt mondta: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok" A 34. versben: "Ő (Jézus) pedig mondta neki: Leányom a te hited megtartott [éppé tett] téged; eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból." Honnan nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk: "Mikor Jézus felől hallott..." Amikor Isten Igéjét hallotta. 1953-ban Dallasban szolgáltam egy teljes evangéliumi gyülekezetben. Hét közben többször prédikáltam, emellett naponta volt egy rádióprogramom. Péntek este, az összejövetel után egy házaspár akart velem beszélni. Az asszony beteg volt, gyógyulást keresett, így tehát találkoztam velük. A férfi elmondta, hogy egy reggel, munkába menet hallgatta a rádió-programunkat, és én arról beszéltem, hogy a gyógyulás mindenki számára elérhető. Este elmondta ezt a feleségének, és a következő héten meghallgattak minden adást. A felesége átesett már két komoly műtéten, és éppen a harmadik előtt állt. Imádkoztak, hogy ha az ő gyógyulása Isten akarata, akkor Isten adjon neki hitet erre. Elmondtam nekik, hogy nem igei úgy imádkozni: "Ha ez Isten akarata." Amikor beteszed a "ha" szót az imádba, akkor már kételkedve imádkozol. Né-hány ember azt hiszi, hogy ilyenkor alázatos, de valójában csak tudatlan. Jézus így szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta: „Lázár, jöjj ki!” Isten nem hallgat meg, ha a „ha” szót beteszed az imáidba. Amikor egy odaszánási imát mondasz, abban használhatod ezt a szót, mert nem tudod biztosan, mi Isten akarata, és nem azért imádkozol, hogy valamit megváltoztass. Amikor azonban meg akarsz változtatni egy helyzetet, akkor a „ha” a kétség jelvénye, és nem lehet benne az imádban. Megkérdeztem őket: – Ha az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus elvette a te feleséged erőtlenségét és hordozta a betegségét, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten akarata az ő gyógyulása? – De igen – válaszolta a férfi. Fellapoztuk a Máté 8,17-et, amelyben ez áll: "Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket!" A férfi akkor felugrott és azt kiáltotta, hogy igenis Isten akarata, hogy a felesége meggyógyuljon. Bibliánkat az 1Péter 2,24-hez lapoztuk: "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg!" Azután az Ézsaiás 53,45-öt kerestük ki: "Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulunk meg." A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Bizonnyal Ő viselte a mi betegségeinket, és hordozta a fájdalmainkat.” A házaspár közölte, hogy már csak a hitre van szükségük. Tudták, hogy a gyógyulás Isten akarata. Megkérdeztem őket, hogyan nyertek üdvösséget. Azt felelték, amikor oltárhoz hívták a megtérőket, előre mentek, letérdeltek és elmondták a bűnösök imáját. Megkérdeztem, hogy akkor, amikor előrementek az oltárhoz, kérték-e az Urat, hogy adjon nekik hitet a megtérésre? "Nem!" válaszolták, hiszen a prédikátor mondta, hogy megtérhetnek. O Isten Igéjét olvasta fel az embereknek. Elmondtam nekik, hogy ugyanúgy megvan a hitük a gyógyulásra, ahogyan a megtérésre is megvolt, anélkül, hogy külön kérték volna, mert hallották erről Isten Igéjét. Erre azt felelték, hogy ezek szerint most félre kell dobni az első imájukat, hiszen egyáltalán semmi jó nincs benne. Egyetértettem velük. Ahogy a világosság jön, már a hit is ott van. Az asszony rájött, hogy mindössze csak el kell fogadnia Jézus Krisztust személyes gyógyítójának. Rátettem a kezem a fejére és imádkoztam. Azután megkérdeztem, hogy meggyógyult-e? Azt felelte: "Biztosan." Meggyőződött erről, azért, mert Isten Igéje mondja, hogy ő meggyógyult. Vasárnap este az istentisztelet alatt a férfi újra ott volt. Szót kért és elmondta, mi történt. Amikor hazamentek, felesége lehúzta a gyógyfűzőjét és így szólt: „Köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam.” Másnap, szombaton, amikor a férje hazajött, éppen hajmosás közben, a kád fölé hajolva találta őt, amit azelőtt soha nem volt képes megtenni. Ekkor elhozták a férfi édesanyját, aki paralízise miatt tolószékben ült, és miután imádkoztunk érte, az idős hölgy felállt és járni kezdett. Rájuk tettem a kezem, és mindketten elkezdtek nyelveken szólni.
Évekkel később találkoztam velük, és az idős hölgy is
egészséges volt. Hogyan kapott hitet?
Isten Igéjének hallásából. Ámen!
************************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 1. rész
Zsidó 11,1: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Egy másik fordítás így szól: "Tehát a hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk." Egy további modern fordítás első része pedig ezt mondja: "A hit valóságot ad a reménylett dolgoknak." Isten megmutatja, mi a bibliai hit. Meg kell értenünk, hogy többféle hit van. Mindenkinek van egy természetes, emberi hite, akár megtért, akár nem. De itt Isten az igei, a bibliai hitről beszél; arról, amelyet a szívünkkel hiszünk. Hatalmas különbség van a között a hit között, amelyet a szívünkkel hiszünk, és a között, amely az érzéseket követi. A hit tehát a reménység irrealitásainak megragadása, és azoknak a realitás területére való átvitele. Ez a hit Isten Igéjéből nő ki. Egy más fordítás azt mondja: "A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben végsőkig bíztál, végül is a tiéd." Más szavakkal: reménykedsz abban, hogy az anyagi javaid fedezni fogják a fizetési kötelezettségeidet. De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor szükséges. "Meggyőződés", "bizonyosság" – mondja az ige – "a nem látott dolgokról." Bizakodsz, hogy lesz fizikai erőd, és el tudod végezni azt a munkát, amely előtted áll. De a hit azt mondja: "Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek [féljek]?" Azaz a hit önmagáról mindazt mondja, amit az Ige mond, mert az Istenben való hit, az hit az Ő Igéjében. Csodálatos lenne, ha az emberek megtanulnák ezt, és ennek alapján cselekednének. Akkor tulajdonképpen Isten valóságos ereje az övék lehetne. Emlékszem, miután fölkeltem a betegágyról, megtanultam, hogy mi a hit. Nehéz volt munkát találni, a gazdasági válság napjait éltük. 16 hónapig ágyhoz kötött voltam, és most szükségem volt ruhákra meg más dolgokra, hogy iskolába járhassak. Állást kaptam egy óvodában; barackfákat kellett a földből kihúzni - kézzel. Egyik fiú az egyik oldalon, másik a másik oldalon, így kellett kihúznunk a földből ezeket a kétéves fákat egymás után, ahogy jöttek. Szeretném, ha tudnátok: munka volt ez a javából, különösen annak, aki sokáig csak feküdt, és csak néhány hónapja volt talpon. Reggelente napkelte előtt találkoztunk, és az egyik fiú mindennap azt mondta: "Nem hittem volna, hogy ma kibírod, hiszen tudod, hogy mennyire kemény volt tegnap is." Hiszek az Úr mellett való bizonyságtételben, így mindez jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy megvalljam: "Fiúk, a helyzet az, ha nem az Úr ereje által dolgoznék, már nem lennék itt. De láthatjátok, hogy az Ő ereje az én erőm is. A Biblia azt mondja: Az Úr az én életemnek erőssége. És tudjátok: életem éppen úgy áll szellemi valóságból, mint fizikaiból, és az Úr az én életem erőssége, akit én félek." Néhány fiút ez megvadított. Csúfolódni kezdtek, de én csak mosolyogtam és azt mondtam: "Dicsőség az Úrnak! Itt leszek holnap és mindennap, mert az Úr az én erősségem." Ha az érzéseim után mentem volna, akkor ki sem kelek az ágyból. Úgy éreztem, olyan gyenge vagyok, mint soha korábban, és képtelen vagyok felkelni. De mégis kitartottam, és az Ige alapján cselekedtem, mert tudtam, mi a hit. Azt mondtam az Atyának, Jézusnak, a Szent Szellemnek, az ördögnek, magamnak és azoknak, akik kérdeztek: "Az Úr az én erősségem." De nem kaptam Tőle segítséget addig, amíg dolgozni nem kezdtem. Sok ember meg akarja kapni és azután hisz, ha már megvan, de neked abban kell hinned, hogy már megvan, és akkor megkapod. így aztán elkezdtünk dolgozni, és még mindig nem volt semmi erőm, de minden reggel, amikor nekimentünk az első vagy második fának, éreztem, hogy valami megérint a fejem tetején és átjárja az egész testemet a kéz- és a lábujjaim hegyéig, és keményen tudtam egész nap dolgozni. Emlékszem, hogy végül egy srác, aki vagy 120 kilót nyomott így szólt:
– Ha én a 120 kilómmal kidőlök, akkor már senki más nem marad a színen.
– Miért? – kérdeztem. – Isten súlyosabb a te 120 kilódnál. Amikor te kidőlsz és felmondanak neked, én még mindig itt leszek. Gúnyolódott, de még aznap délután 3-kor feladta, és az az igazság, hogy én maradtam ott egyedül. Én voltam a leggyengébb és a legsoványabb, de mégis az egyetlen, aki ott maradt az eredeti csapatból, akikkel elkezdtük a munkát. Ezt azért mondtam el, hogy megmutassam nektek, nem riadtam vissza a munkától, hiszen véglegesen akartak alkalmazni. így hát próbára tettem Isten Igéjét. Ámen!
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 1. rész
Zsidó 11,1: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Egy másik fordítás így szól: "Tehát a hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk." Egy további modern fordítás első része pedig ezt mondja: "A hit valóságot ad a reménylett dolgoknak." Isten megmutatja, mi a bibliai hit. Meg kell értenünk, hogy többféle hit van. Mindenkinek van egy természetes, emberi hite, akár megtért, akár nem. De itt Isten az igei, a bibliai hitről beszél; arról, amelyet a szívünkkel hiszünk. Hatalmas különbség van a között a hit között, amelyet a szívünkkel hiszünk, és a között, amely az érzéseket követi. A hit tehát a reménység irrealitásainak megragadása, és azoknak a realitás területére való átvitele. Ez a hit Isten Igéjéből nő ki. Egy más fordítás azt mondja: "A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben végsőkig bíztál, végül is a tiéd." Más szavakkal: reménykedsz abban, hogy az anyagi javaid fedezni fogják a fizetési kötelezettségeidet. De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor szükséges. "Meggyőződés", "bizonyosság" – mondja az ige – "a nem látott dolgokról." Bizakodsz, hogy lesz fizikai erőd, és el tudod végezni azt a munkát, amely előtted áll. De a hit azt mondja: "Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek [féljek]?" Azaz a hit önmagáról mindazt mondja, amit az Ige mond, mert az Istenben való hit, az hit az Ő Igéjében. Csodálatos lenne, ha az emberek megtanulnák ezt, és ennek alapján cselekednének. Akkor tulajdonképpen Isten valóságos ereje az övék lehetne. Emlékszem, miután fölkeltem a betegágyról, megtanultam, hogy mi a hit. Nehéz volt munkát találni, a gazdasági válság napjait éltük. 16 hónapig ágyhoz kötött voltam, és most szükségem volt ruhákra meg más dolgokra, hogy iskolába járhassak. Állást kaptam egy óvodában; barackfákat kellett a földből kihúzni - kézzel. Egyik fiú az egyik oldalon, másik a másik oldalon, így kellett kihúznunk a földből ezeket a kétéves fákat egymás után, ahogy jöttek. Szeretném, ha tudnátok: munka volt ez a javából, különösen annak, aki sokáig csak feküdt, és csak néhány hónapja volt talpon. Reggelente napkelte előtt találkoztunk, és az egyik fiú mindennap azt mondta: "Nem hittem volna, hogy ma kibírod, hiszen tudod, hogy mennyire kemény volt tegnap is." Hiszek az Úr mellett való bizonyságtételben, így mindez jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy megvalljam: "Fiúk, a helyzet az, ha nem az Úr ereje által dolgoznék, már nem lennék itt. De láthatjátok, hogy az Ő ereje az én erőm is. A Biblia azt mondja: Az Úr az én életemnek erőssége. És tudjátok: életem éppen úgy áll szellemi valóságból, mint fizikaiból, és az Úr az én életem erőssége, akit én félek." Néhány fiút ez megvadított. Csúfolódni kezdtek, de én csak mosolyogtam és azt mondtam: "Dicsőség az Úrnak! Itt leszek holnap és mindennap, mert az Úr az én erősségem." Ha az érzéseim után mentem volna, akkor ki sem kelek az ágyból. Úgy éreztem, olyan gyenge vagyok, mint soha korábban, és képtelen vagyok felkelni. De mégis kitartottam, és az Ige alapján cselekedtem, mert tudtam, mi a hit. Azt mondtam az Atyának, Jézusnak, a Szent Szellemnek, az ördögnek, magamnak és azoknak, akik kérdeztek: "Az Úr az én erősségem." De nem kaptam Tőle segítséget addig, amíg dolgozni nem kezdtem. Sok ember meg akarja kapni és azután hisz, ha már megvan, de neked abban kell hinned, hogy már megvan, és akkor megkapod. így aztán elkezdtünk dolgozni, és még mindig nem volt semmi erőm, de minden reggel, amikor nekimentünk az első vagy második fának, éreztem, hogy valami megérint a fejem tetején és átjárja az egész testemet a kéz- és a lábujjaim hegyéig, és keményen tudtam egész nap dolgozni. Emlékszem, hogy végül egy srác, aki vagy 120 kilót nyomott így szólt:
– Ha én a 120 kilómmal kidőlök, akkor már senki más nem marad a színen.
– Miért? – kérdeztem. – Isten súlyosabb a te 120 kilódnál. Amikor te kidőlsz és felmondanak neked, én még mindig itt leszek. Gúnyolódott, de még aznap délután 3-kor feladta, és az az igazság, hogy én maradtam ott egyedül. Én voltam a leggyengébb és a legsoványabb, de mégis az egyetlen, aki ott maradt az eredeti csapatból, akikkel elkezdtük a munkát. Ezt azért mondtam el, hogy megmutassam nektek, nem riadtam vissza a munkától, hiszen véglegesen akartak alkalmazni. így hát próbára tettem Isten Igéjét. Ámen!
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 2. rész
Azt mondhatod, tudod, hogy Isten Igéje jó. De amíg nem kezdesz el annak alapján cselekedni, addig nem ismered meg igazán, és nem arathatod le a gyümölcseit. Értsd meg, arról szeretnélek meggyőzni, hogy mi a hit. A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Valósággá teszi őket. Elmentem dolgozni - Isten Igéje alapján cselekedtem. Reménykedtem, hogy lesz fizikai erőm a munka elvégzéséhez, de a hit tette valósággá azt, amiben reménykedtem. A hit -mondja Isten - az én életem erőssége, és amint Isten Igéje alapján cselekedtem, hitem valósággá tette azt, amiben addig reménykedtem. Láthatod, hogy sok ember csak reménykedik, és itt megáll, de így nem érhet el eredményt. A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. "Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat." Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység azt mondja: "Egyszer majd megkapom." De a hit így szól: "Már most megvan." Ahogy John Wesley mondta: "Az ördög adott az Egyháznak egy pótszert, amely úgy néz ki, úgy hangzik, mintha hit lenne, és az emberek nem tudnak különbséget tenni a kettő között." Ezt ő "értelmi elfogadás"-nak nevezte. Rengeteg ember érti, hogy amit Isten Igéje mond, az valóban igaz, de csak elméjükkel, értelmükkel fogadják el. Így azonban nem lehet elérni a szükséges eredményt: Istentől csak szívbéli hitre kaphatod meg a választ. A Bibliában ez áll: "…szívvel hiszünk az igazságra…" Jézus így szól a Márk 11,23-ban: "…ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik (egyetlen szó sem hangzik el a fejről), hanem hiszi (ez a hit a szívében van), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott." Azt kérdezte valaki: "Honnan tudhatom, hogy valóságos hitem van, vagy csak fejemben van az egész?" Nos, az egyszerű értelmi elfogadás vagy értelmi megegyezés, így néz ki: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, ismerem az Ő ígéreteit, hogy megígérte a gyógyulást és a Szent Szellemet, de valamilyen okból nem kapom meg. Nem is értem, hogy miért.” Aki így gondolkodik, annak csak értelmi belátása van. De ha neked hited van, valóságos hited Isten Igéjében, akkor azt mondod: "Ha Isten Igéje valamit állít, az úgy is van. Ez az enyém, nekem ez most megvan." A hit így szól: "Megvan, még akkor is, ha nem látom." Figyeljetek az Igére: "…a nem látott dolgokról való meggyőződés [bizonyosság]." Na jó, de az, amiért én imádkozom, nem látható. Az a dolog még nem történt meg. – Persze, hiszen ha már meglenne, akkor nem kellene hinned, akkor már ismernéd. Meg kell tenned a hit lépését, hogy eljuss a tényleges ismerethez. Azonban rengeteg ember először tudni, ismerni akar, és csak azután hinni; azaz a már megvalósult dolgok szempontjából akar mindent látni. Mi viszont azt tudjuk, hogy amit kérünk, azért a miénk, mert Isten Igéje mondja – és így testet ölt a kérésünk. Figyeljétek meg, hogy Jézus mit mond a Márk 11,24-ben: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." A "meglesz" a hit után következik. A legtöbb ember fordítva akarja. Egyszerű, mindennapi nyelven Jézus itt azt mondta: hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én sohasem lettem volna képes elfogadni a testem gyógyulását anélkül, ha már előtte nem hittem volna el, hogy megvan. Akkor, amikor minden fizikai tünet azt kiáltotta: "Nem vagy egészséges!" egyszerűen így szóltam a testemhez: "A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug. Tehát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, akkor hazug vagy, mert Isten Igéje állítja, hogy meggyógyultam." És amikor ennek alapján cselek-szem, az eredmény már közel van: ez a módszer 100 esetből 100-ban biztos, hogy beválik. De ha leülsz és várakozol, nyöszörögsz, sóhajtozol, panaszkodsz, keseregsz és arra vársz, hogy valami történjék veled; és ha a betegség minden jele megszűnt, minden nagyszerű lesz, majd akkor kezdesz el Istenben hinni; így teljesen tönkremész; nem jutsz messzi-re. Látjátok, a baj az, hogy sok ember olyan, mint Tamás: "Nem hiszem, amíg nem látom Őt, és nem érinthetem meg a kezén a szegek helyét, és nem bocsáthatom ujjaimat az oldalán lévő sebbe." Mikor Jézus megjelent, Tamás azt mondta: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus pedig azt: "Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél." Azaz Tamás nem úgy hitt, mint te vagy én hiszünk Jézus feltámadásában; Tamás azért hitt, mert látta Őt a két szemével. De mi azért hiszünk, mert Isten Igéje állítja, hogy megtörtént. Sokan mondják: "Én hiszek az isteni gyógyulásban, mert láttam, hogy X. és Y. meggyógyult." Én nem. Én azért hiszek benne, mert Isten Igéje beszél erről. Nem azért hiszek a nyelveken szólásban, mert néhány ember szintén hisz ebben és gyakorolja is, hanem azért hiszek benne, mert Isten Igéje tanítja; és akkor is hinném, ha soha senkit nem hallanék nyelveken szólni. Én azt hiszem, amit a Biblia mond, nem azt, amit látok és hallok; nem erre épül az én hitem. Az én hitem arra épül, amit Isten mond. Látjátok, amikor hitünket erre a pontra juttatjuk, akkor igazunk van, mert a megfelelő dolgot hisszük: azt, ami eredményeket hoz. Tamás azt mondta: "Addig nem hiszek, amíg nem látok." Jézus ezt: "Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok [áldottak], akik nem látnak és hisznek." Igen, ők valóban áldottak. Ámen!
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 2. rész
Azt mondhatod, tudod, hogy Isten Igéje jó. De amíg nem kezdesz el annak alapján cselekedni, addig nem ismered meg igazán, és nem arathatod le a gyümölcseit. Értsd meg, arról szeretnélek meggyőzni, hogy mi a hit. A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Valósággá teszi őket. Elmentem dolgozni - Isten Igéje alapján cselekedtem. Reménykedtem, hogy lesz fizikai erőm a munka elvégzéséhez, de a hit tette valósággá azt, amiben reménykedtem. A hit -mondja Isten - az én életem erőssége, és amint Isten Igéje alapján cselekedtem, hitem valósággá tette azt, amiben addig reménykedtem. Láthatod, hogy sok ember csak reménykedik, és itt megáll, de így nem érhet el eredményt. A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. "Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat." Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység azt mondja: "Egyszer majd megkapom." De a hit így szól: "Már most megvan." Ahogy John Wesley mondta: "Az ördög adott az Egyháznak egy pótszert, amely úgy néz ki, úgy hangzik, mintha hit lenne, és az emberek nem tudnak különbséget tenni a kettő között." Ezt ő "értelmi elfogadás"-nak nevezte. Rengeteg ember érti, hogy amit Isten Igéje mond, az valóban igaz, de csak elméjükkel, értelmükkel fogadják el. Így azonban nem lehet elérni a szükséges eredményt: Istentől csak szívbéli hitre kaphatod meg a választ. A Bibliában ez áll: "…szívvel hiszünk az igazságra…" Jézus így szól a Márk 11,23-ban: "…ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik (egyetlen szó sem hangzik el a fejről), hanem hiszi (ez a hit a szívében van), hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott." Azt kérdezte valaki: "Honnan tudhatom, hogy valóságos hitem van, vagy csak fejemben van az egész?" Nos, az egyszerű értelmi elfogadás vagy értelmi megegyezés, így néz ki: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, ismerem az Ő ígéreteit, hogy megígérte a gyógyulást és a Szent Szellemet, de valamilyen okból nem kapom meg. Nem is értem, hogy miért.” Aki így gondolkodik, annak csak értelmi belátása van. De ha neked hited van, valóságos hited Isten Igéjében, akkor azt mondod: "Ha Isten Igéje valamit állít, az úgy is van. Ez az enyém, nekem ez most megvan." A hit így szól: "Megvan, még akkor is, ha nem látom." Figyeljetek az Igére: "…a nem látott dolgokról való meggyőződés [bizonyosság]." Na jó, de az, amiért én imádkozom, nem látható. Az a dolog még nem történt meg. – Persze, hiszen ha már meglenne, akkor nem kellene hinned, akkor már ismernéd. Meg kell tenned a hit lépését, hogy eljuss a tényleges ismerethez. Azonban rengeteg ember először tudni, ismerni akar, és csak azután hinni; azaz a már megvalósult dolgok szempontjából akar mindent látni. Mi viszont azt tudjuk, hogy amit kérünk, azért a miénk, mert Isten Igéje mondja – és így testet ölt a kérésünk. Figyeljétek meg, hogy Jézus mit mond a Márk 11,24-ben: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." A "meglesz" a hit után következik. A legtöbb ember fordítva akarja. Egyszerű, mindennapi nyelven Jézus itt azt mondta: hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én sohasem lettem volna képes elfogadni a testem gyógyulását anélkül, ha már előtte nem hittem volna el, hogy megvan. Akkor, amikor minden fizikai tünet azt kiáltotta: "Nem vagy egészséges!" egyszerűen így szóltam a testemhez: "A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug. Tehát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, akkor hazug vagy, mert Isten Igéje állítja, hogy meggyógyultam." És amikor ennek alapján cselek-szem, az eredmény már közel van: ez a módszer 100 esetből 100-ban biztos, hogy beválik. De ha leülsz és várakozol, nyöszörögsz, sóhajtozol, panaszkodsz, keseregsz és arra vársz, hogy valami történjék veled; és ha a betegség minden jele megszűnt, minden nagyszerű lesz, majd akkor kezdesz el Istenben hinni; így teljesen tönkremész; nem jutsz messzi-re. Látjátok, a baj az, hogy sok ember olyan, mint Tamás: "Nem hiszem, amíg nem látom Őt, és nem érinthetem meg a kezén a szegek helyét, és nem bocsáthatom ujjaimat az oldalán lévő sebbe." Mikor Jézus megjelent, Tamás azt mondta: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus pedig azt: "Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél." Azaz Tamás nem úgy hitt, mint te vagy én hiszünk Jézus feltámadásában; Tamás azért hitt, mert látta Őt a két szemével. De mi azért hiszünk, mert Isten Igéje állítja, hogy megtörtént. Sokan mondják: "Én hiszek az isteni gyógyulásban, mert láttam, hogy X. és Y. meggyógyult." Én nem. Én azért hiszek benne, mert Isten Igéje beszél erről. Nem azért hiszek a nyelveken szólásban, mert néhány ember szintén hisz ebben és gyakorolja is, hanem azért hiszek benne, mert Isten Igéje tanítja; és akkor is hinném, ha soha senkit nem hallanék nyelveken szólni. Én azt hiszem, amit a Biblia mond, nem azt, amit látok és hallok; nem erre épül az én hitem. Az én hitem arra épül, amit Isten mond. Látjátok, amikor hitünket erre a pontra juttatjuk, akkor igazunk van, mert a megfelelő dolgot hisszük: azt, ami eredményeket hoz. Tamás azt mondta: "Addig nem hiszek, amíg nem látok." Jézus ezt: "Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok [áldottak], akik nem látnak és hisznek." Igen, ők valóban áldottak. Ámen!
*********************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 3. rész
A Róma 4,17-21 verseiben ez áll: "(Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: így lesz a te magod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel [nem ingott meg hitetlenség miatt], hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván Istennek, és teljesen elhitte [teljesen meg volt győződve arról], hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti." Figyeljétek meg a különbséget Ábrahám hite és Tamás hite között. Tamásnak egyszerű, természetes, emberi hite volt. Egyszerűen ennyit mondott: Nem hiszek benne, amíg nem látom, és nem tapintom meg. De Isten Igéje azt mondja, hogy Ábrahám hitt Isten szavának és nem törődött a saját testével, nem tekintett a látható dolgokra és a fizikai érzésekre sem. Mire tekintett akkor? Isten Igéjére. Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt néhány olyan problémával küszködtem, mint ma sokan: vészjósló szívtüneteim ismét jelentkeztek, noha már gyógyult voltam. Éjszakáim borzasztó harcban teltek. így pontosan azt tettem, amit Ábrahám. Imádkoztam és Isten ígéreteire álltam, de nem jött álom a szememre, ezért imádkoztam tovább: Uram, szükségem van egy kis enyhülésre. Ő így szólt: Ne törődj a saját testeddel! Tehát megpihentem, hálát adtam az Úrnak, levettem a figyelmemet a testemről, elengedtem magam, hogy alhassam. De megint fölébredtem és ismét néhány tünet jelentkezett, ezért újból szóltam: – Uram, nem törődöm a testemmel, mit kell tennem? – Figyeld Őt, aki a mi hitünk kezdője és bevégzője, a mi Főpapunk. Ő pontosan megmondja, mire figyelj és mire ne figyelj, pontosan megmondja mire vagy kire figyelj az Ő Igéjében. Így azonnal ráfüggesztettem figyelmemet, és elkezdtem Róla gondolkodni és azon, amit értünk cselekedett: "Ő vette el [vette magára] a mi erőtlenségünket és Ő hordozta a mi betegségünket." Értelmemet és figyelmemet Őrá fordítottam, nem a testemre, így azután lassan elaludtam, és elmúlt minden tünet. Túl sokszor fordul elő, hogy amikor gyógyulásról lenne szó, a rossz dolgokra összpontosítunk: testünkre, tüneteinkre; ezekről gondolkodunk, ezeket nézzük, és minél többet nézzük, annál rosszabbul leszünk. "Isten nem hallgatta meg az imáimat, egyre rosszabbul vagyok, úgy látom, hogy végül operálni fognak." Valóban így lesz, ha még sokáig hajtogatod. Voltam egy gyülekezetben, ahol egy asszony, amikor csak lehetett, bizonyságot tett, és minden bizonyságtételt úgy zárt le: "Imádkozzatok értem, azt hiszem, rákom van." Végül a pásztor belefáradt, és egy alkalommal így szólt: "Rendben van testvérem, higgy csak ebben továbbra is, és valóban meg is fogod kapni." Jézus is azt mondta, hogy a te hited szerint történik minden. Néha megkérnek: "Hagin testvér, imádkozz értem, azt hiszem, meg-hűltem." Semmi hasznod nem lesz abból az imából, mert ha hiszed, hogy már meghűltél, akkor meg is hűlsz, mivel a hited szerint történik minden, ahogy a Biblia is mondja. Ha hiszel benne, meg is kapod. Szeretném, ha megértenétek, mit jelent hitben és nem látásban járni. Sok ember a rosszat látja és azzal foglalkozik. Némelyek kiragadnak részeket abból, amit mondok, és szélsőségekbe esnek. Egészen más megvilágításban látják a dolgokat, mint ahogyan én tanítom. Azt állítják, én azt tanítom, hogy tagadjanak meg minden tünetet és tegyenek úgy, mint-ha azok nem léteznének. Úgy gondolják, én a Christian Science (Keresztény Tudomány) szerint tanítok, de a két tanítás között olyan nagy a különbség, mint a nappal és az éjszaka között. (Egy orvos egyszer azt mondta: "Ez nem ’Keresztény Tudomány’, hanem ’Keresztény Értelem’„.) Mi nem tagadjuk a fájdalom, a betegség létezését, mert ezek valóságosak. Biztos, hogy a fájdalom is valóság, a bűn, az ördög is valóság, de figyeljétek meg, mit mond az Ige: „nem gondolt [tekintett] az ő … testére." Tehát ne tekints a testedre, Jézus Krisztusra nézz, aki a mi Főpapunk, a mi hitünk szerzője és bevégzője! Értelmed és figyelmed összpontosítsd arra, amit Ő tett és most is tesz érted, mivel Ő most is a mi Főpapunk. Épp most is tesz valamit az érdekedben. Ott van fenn, Isten trónjánál, és közbenjár éretted. Ámen!
************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 4. rész
A Zsidó 4,14-ben ez áll: "Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz." Szeretném, ha észrevennétek valamit: "Lévén annakokáért nagy főpapunk" – vagyis ez az oka, amiért megvallásunkhoz ragaszkodnunk kell, hogy ilyen hatalmas főpapunk van, "aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia…" A görögben az a szó, amelyet vallásnak, megváltásnak fordítottak, azt jelenti, hogy "ragaszkodjanak ugyanazoknak a dolgoknak a mondásához". Vagyis miről beszél? Ő ott van fönn, és minket képvisel Isten trónszéke előtt. Azt mondja: átvettem a helyüket, meghaltam értük az ő helyettesítőjükként. Nem saját magáért halt meg, nem volt szüksége arra, hogy Önmagát megváltsa, mivel nem volt elveszett: értünk halt meg. Ő az én helyettesítőm lett, elvette a bűneimet, hordozta az erőtlenségemet és magára vette a betegségeimet. Értem halt meg, értem támadott fel a halálból, és értem ment fel a magasságba. Most is fenn van és azt mondja: „Érted tettem.” Hát ezért kell erősen ragaszkodnunk, hogy ugyanazokat a dolgokat mondjuk ki, amit Ő, mert ez lesz az, ami futásra kényszeríti a Sátánt. Ezekre a helyes dolgokra figyeljünk önmagunk helyett. Van egy másik kedves igém. Tulajdonképpen ez segített, amikor a gyötrelem ágyán feküdtem. A Példabeszédek 4,20-22-ről beszélek: "Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség." Szeretném felhívni a figyelmeteket valamire, amit az ige mond: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől." Sok ember azért bukik el, mert látja magát elbukni. Ez az ige fordulópontot jelentett számomra, mert amíg nem olvastam, folyton halottnak láttam magam, és gondosan kiszíneztem a kép minden részletét. De miután olvastam, úgy láttam magam, mint aki jól van és él. Láttam magam, amint olyan dolgokat csinálok, amelyeket a szívbetegségem miatt életemben sohasem. Tudtam, hogy Isten azért hívott el, hogy prédikáljak, és kezdtem erre készülni. Hozattam egy táblát, ceruzát, fogtam a Bibliát és kidolgoztam a prédikációimat. Sok ember bukásának oka az, hogy a kudarcra készülnek fel; látják magukat elbukni. Most nézzétek meg, mit mond az Ige: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől." Ha az Ige azt mondja: "Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségeinket", és ez nem távozik el a szemeid elől, akkor betegség és erőtlenség nélkül, jó állapotban kell látnod magad. De ha megengedted, hogy ez az ige eltávozzék a szemed elől, akkor bár az Úr jót akar neked, nem teheti, mert te nem az Ő Igéjén állsz. Néhány ember észjárását nehéz követni. Azt gondolják, hogy Isten akkor is tesz értük valamit, ha ők közben nem az Ige alapján cselekszenek. Ez egyszerűen ostobaság. Isten ilyenkor nem tesz semmit, mert nem is tehet, még ha akarna sem, hiszen akkor hazuggá válna, és a Biblia azt mondja, hogy Ő nem hazudik. Látod, hogy épp itt, a Példabeszédek 4. részében ad utasítást arra, hogyan vedd be az Ő orvosságát. Ehhez tartsd magad! Figyeljük meg, mit mond a 22. versben: "Mert életük ezek (az én igéim), azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség." A magyarázó fordítású Bibliában azt olvasom, hogy az a héber szó, amelyet "egészség"-nek fordítanak, "orvosság"-ot is jelent. Tehát: "az én igéim orvosság az egész testüknek". Ez itt Isten gyógyszere. Mi az Ő gyógyszere? Van egyáltalán gyógyszere? Igen, hála Istennek, van. "Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség (orvosság)." De ahhoz, hogy az orvosság kifejtse a hatását, útmutatás szerint kell alkalmazni, az egyik útmutatás pedig ez: "Ne távozzanak el a te szemedtől." Tehát azt figyeld, amit az Ige mond. Láthatod, hogy milyen sokan figyelnek önmagukra, a körülményekre vagy a tünetekre. De ha Isten Igéje nem ezt tanácsolja, és ha ez nem távozik el a szemeidtől, akkor meglesz neked, amiért imádkoztál. Ez az, ami miatt olyan sok ember szenved vereséget az imaéletben. Imádkoznak, imádkoznak és imádkoznak, de soha nem látják magukat úgy, mint akiknek a kérése már meghallgatást nyert. Csak azt látják, hogy minden egyre rosszabb és rosszabb, hitetlenségben járnak, és ezzel lerombolják az imájuk hatását. Értelmedet fordítsd az imaválaszra, és erősítsd meg magad folyamatosan, még az ellentmondó bizonyítékokkal szemben is. Isten meghallgatta az imádat, mert ezt is az Ige garantálja: "Ne távozzanak el (az én igéim) a te szemeidtől", és eredményes leszel. Mindez megegyezik azzal, amit Jézus mond a Márk 11,24-ben: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz az nektek." Tehát hinned kell, hogy megnyered, mielőtt még megnyernéd. Erre azt mondhatná valaki: "Nem hiszek semmiben, amíg nem látom." Nos, még a környező, természetes világban is sok dolog van, amelyet nem látunk, mégis hiszünk a létezésében. Az egész világ hitt abban, amit nem látott, amikor a bizonyos bombák felrobbantak és radioaktivitást fejtettek ki. Nem láthattad, nem is érezhetted, mégis romboló erő volt. A világ tudósai hiszik azokat a dolgokat, amelyeket nem látnak, de néhány ember számára elképzelhetetlen, hogy Isten arra kérhessen bennünket, hogy higgyünk a láthatatlanban. Én hiszem, amit Isten Igéje mond a Szent Szellemről, Isten láthatatlan erejéről, akár érzem vagy látom, akár nem. Ámen!
******************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
2. tanulmány
Hogyan keletkezik a hit? (II.) 5. rész
A legnagyobb gyógyulások közül nagyon sok akkor következett be, amikor úgy éreztem, az összejövetel teljesen "halott". A legcsodálatosabb dolgok közül néhány akkor történt, amikor semmit sem éreztem. Tehát láthatjátok, Isten itt van és az Ő ereje is itt van. Nem arra alapozom a hitemet, amit érzek, hanem Isten Igéjére. És Ő azt mondta: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." Pál írta ezt a zsidó keresztényeknek: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled: Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nekem?" Vajon ez az, amit mondasz? Bízvást mondod-e: "Az Úr az én segítségem"? Mert ezt kellene mondanod! "Ó, az Úr elhagyott, imádkozzatok értem, nem úgy érzem magam, mint rég." "Nem tudom sikerülni fog-e vagy sem, de remélem, talán igen. Kérlek, imádkozzatok értem, hogy hűségesen kitarthassak a végsőkig." Nem erről mondta az Úr, hogy bízvást megvallhatjuk! Sok ember bátran megvallja: "Megkorbácsoltak, legyőztek, megkötözött az ördög." De sehol a Bibliában nem parancsolta az Úr, hogy ezt bátran megvalld. Pál írja: "…mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgyhogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem…" Tehát gyorsan hagyjátok abba a rossz dolgok megvallását, és kezdjétek el megvallani a jó dolgokat. Mondd: "Az Úr az én segítségem." Nem így van-e? Mondd: "Az Úr az én gyógyítóm." Hát nem az? "Ő vette el az én erőtlenségemet és hordozta az én betegségeimet." Talán nem tette? Beszélj megfelelő dolgokról, higgy helyes dolgokban! Barátaim, egyszerűen csak a rossz gondolkodásmód, a rossz hit és a rossz beszéd gyötri az embereket. Az ördög nem győzhet le téged, hiszen Jézus már legyőzte őt helyetted is. A Sátán nem győzhet le, te győzöd le magad. Vagy ha mégis megteszi – te engeded meg neki. Az ok: tudatlanság. Isten nekünk adta az Igét, hogy ezzel hozzuk egyenesbe a gondolkodásmódunkat, hogy ezáltal a hitünk is helyes lehessen. Ha a gondolkodásunk és a hitünk is helyes; beszédünk is helyessé válik. Az Úr az én segítségem, az Úr az én erőm! Tudjátok, az Igében az igazi hit így szól: Ha Isten mondja, akkor úgy van. Ha Ő azt mondja, hogy az Ő sebeiben meggyógyultunk, akkor én meggyógyultam. Ha Ő azt mondja, hogy betölti minden szükségemet, akkor megteszi. Ha Isten azt mondja, hogy Ő az én életem erőssége, akkor valóban az is. Tehát az igazi hit Istenben egyszerűen azt mondja az embernek önmagáról, amit az Ige mond. Hála Istennek, hogy nekem megvan az, amiről az Ige mondja, hogy megvan. Én az vagyok, amit az Ige mond rólam! Ha azt mondja, hogy erős vagyok, akkor az vagyok. Ha azt mondja, hogy meggyógyultam, akkor meggyógyultam. Ha az Ige azt mondja, hogy az Úr törődik velem, akkor Ő megteszi. Én egyszerűen csak rátámaszkodom az Ő Igéjére. Mivel az Ige azt mondja, hogy „mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba”, ezért valóban nyugszom az Igében, tekintet nélkül azokra a körülményekre, melyek a fizikai vagy természetes szükségeimet érintik. Az igazi hit az Igére épül. Elmélkednünk kell az Igén, mélyen leásnunk és azzal táplálkoznunk, hogy az Ige részünkké váljon, ugyanúgy, ahogyan a természetes táplálék is. Ami a fizikai táplálék a természetes embernek, az az Isten Igéje a szellemi embernek. Tehát az Ige belém épül, ez válik az igazi valómmá, belső emberemmé, biztonságommá, meggyőződésemmé. "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Ámen!
**********************************************************************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 1. rész
Mi a hit? (I.) Zsidó 11,1: " A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." Ennek egy másik fordítása így szól: "A hit pedig azt jelenti, hogy biztosak vagyunk abban, amiben reménykedünk, és meg vagyunk győződve arról, amit nem látunk." Egy további újszövetségi fordításban a vers első részében azt olvashatjuk: "A hit az, hogy valóságot adunk azoknak a dolgoknak, amelyekben reménykedünk." Egyszerűen azt mondja itt Pál, vagyis a Szent Szellem Pál által, hogy a hit az, amikor a remény irrealitásait bevisszük a realitás területére. Gyakran, amikor arról van szó, hogy betöltekezzünk Szent Szellemmel vagy gyógyulást nyerjünk vagy imameghallgatást, sokan csak remélik, hogy majd egyszer megkapják ezeket. De nem a reménység végzi el a munkát, hanem a hit. A hit az "most", ha nem "most", akkor az nem hit. Valaki azt mondta: "Hiszem, hogy majd egyszer megkapom a Szent Szellemet." Ez nem hit, ez remény, mert a remény mindig jövő idejű, a jövőre mutat. De a hit az "most"! A hit azt mondja, hogy én most fogom megkapni, nekem most megvan. Szükséges, hogy rájöjjünk erre a lényeges dologra ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől. Ugyanezek az elvek igazak a Szent Szellemmel való betöltekezésre, a gyógyulásra vagy akármilyen imameghallgatásra is. A hit alapelvei ugyanazok minden területen, akár anyagiak, akár Szent Szellem-keresztség, Isteni gyógyulás vagy bármiről is legyen szó. És ha meg tudod tanulni a hit alapelveit, akkor bármit keresel vagy kívánsz Istentől, könnyen megkapod. Tapasztalatból tudom – olyan sok emberrel foglalkoztam az évek során -, hogy amikor arról van szó, hogy valaki betöltekezzen Szent Szellemmel vagy gyógyulást kapjon vagy imameghallgatást, sokan egyszerűen csak remélik, hogy Isten meghallgatja őket. Remélik, hogy kapni fognak valamit. Emlékszem, egy sátoros összejövetelt vezettem Texasban néhány évvel ezelőtt. Vasárnap este kezdtünk. Evangelizáló üzenetet prédikáltam, a második estén pedig a hitről beszéltem, majd kedd este következett az első gyógyító szolgálatunk. Mindig ugyanazon a módon vezettem az embereket, hogy fogadják el a gyógyulást vagy a Szent Szellemet. Prédikáltam a kézrátételről, azután pedig hívtuk az elveszetteket, majd a kezünket a betegekre helyeztük, hogy gyógyuljanak meg, és a hívőkre, hogy vegyék a Szent Szellemet. Az első ember a sorban azért jött, hogy vegyen Szent Szellemet. Megkérdeztem: – Betöltekezel-e Szent Szellemmel, amikor rád teszem a kezem és imádkozom? – Hagin testvér, nagyon remélem, hogy így lesz. Remélem. Azt mondtam: – Ezek szerint tehát nem. Ez nagyon feldühítette. Segíteni akartam neki, nem felingerelni, ezért azonnal folytattam: - Reménység által Istentől nem kaphatsz semmit, csak hit által. Azt felelte: – Nem tudom, hogy megkapom-e vagy sem, így inkább nem mondom azt, hogy megkapom.
– Nézd – mondtam –, ha én felajánlanék neked egy egydolláros csekket, vajon mondanád-e: "Nem tudom, hogy elvehetem-e vagy sem." – Nem, egyáltalán nem mondanám – válaszolt. – Nos, Isten egy ajándékot ajánl fel neked, amelyet éppen olyan könnyen el lehet fogadni, mint az egydolláros csekket.
– Ó, igen – szólt –, már elég hosszú ideje, 13 éve keresem a Szent Szellem-keresztséget és még mindig nem kaptam meg, és nem tudom, hogy most megkapom-e vagy sem. Eléggé feldúlt volt, ezért átöleltem, megcsókoltam az arcát, és azt mondtam: – Testvérem, én azért vagyok itt, hogy segítsek neked, de ilyen feltételek mellett addig tarthatnám a kezem a fejeden, amíg minden hajszálad kihull, és még akkor sem kapnál semmit. Így hát azt ajánlom, hogy menj vissza, ülj le az első sorba, nézz és hallgass, figyeld, hogy mi folyik, és meg fogod látni a különbséget a kételkedés és a hit, a hit és a reménység között. Ámen!
***********
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 2. rész
Imádkoztunk néhány emberrel gyógyulásért, amikor egy fiatal hölgy következett, aki venni akarta a Szent Szellemet. Megkérdeztem: – Keresztény vagy? – Igen – mondta –, tagja vagyok egy gyülekezetnek. – Érted ugye, hogy lehetsz te akármelyik gyülekezet tagja, de ettől még nem biztos, hogy keresztény vagy. Nem az a lényeg, hogy valaki gyülekezeti tag-e, hanem az, hogy újjászületett-e? – Igen – felelte –, tudom és újjászülettem. – Ez nagyszerű – mondtam –, akkor ne engedd, hogy az ördög beszéljen belőled. Hiszel a Szent Szellemben? Tudtam, hogy az ő felekezetének tagjai nem mind hisznek ebben, mert én is közülük jöttem. – Hiszel a Szent Szellem-keresztségben és a nyelveken szólásban? – Természetesen igen, ez benne van a Bibliában, az Igében. Akkor megkérdeztem: – Veszed-e a Szent Szellemet most, amikor a fejedre teszem a kezem és imádkozom? Ő így felelt: – Biztosan veszem. Tudja – és a Bibliáját a kezében tartotta –, itt ültem ma este, és minden igét követtem a Bibliából, amelyet prédikált, és mind benne volt az Igében. Így természetesen elfogadom. Láttam, hogy ez a nő készen áll, működik a hite, így tehát kinyújtottam a jobb kezemet, hogy a homlokára tegyem, és mielőtt hozzáértem volna, mind a két kezét fölemelte, és elkezdett nyelveket szólni. Azt mondtam az előbbi idősebb úriembernek: – Nos, láthatja a különbséget a reménykedés, hogy „megkapom majd” a Szent Szellemet és a valóságos hit között. – Igen – válaszolta –, azt hiszem, hogy látom. Következő péntek este újra visszajött, és ő volt újból az első a sorban. – Látom, hogy visszajött – mondtam neki. – Igen, visszajöttem, és valamit szeretnék elmondani önnek. Átváltoztattam a reménységemet hitté. Csak tegye a kezét rám, és be fogok töltekezni azonnal Szent Szellemmel. Kinyújtottam a kezem és rátettem. És alig tettem rá, nyelveken szólt, majdnem abban a pillanatban. Ilyen nagy a különbség, amikor valóban hiszel Istenben és nemcsak reménykedsz, hogy majd megkapod a Szent Szellemet vagy a gyógyulást vagy az imameghallgatást vagy az anyagi szükségben való segítséget vagy bármi mást. Ez az ember elmondta, hogy már 13 éve kereste, de ezalatt csupán reménykedett, hogy majd megkapja a Szent Szellemet; ám sohasem kaphatunk a reménység által. Emlékszem, egy más alkalommal az Istentisztelet végén egy hölgy megszólított: – Hagin testvér, szeretném, ha megegyeznél velem. Hallottam, hogy használtad az üzenetben a Máté 18,19-et, ahol Jézus azt mondja: "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek [megegyeznek] a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám." – Rendben van, testvérnő – feleltem –, mit akarsz, miben egyezzem meg veled? – El kell mondanom? – kérdezte. – Természetesen. Nem egyezhetem meg olyan dologban, amiről semmit sem tudok. Hogyan lehet úgy megegyezni, hogy nem is tudod, miben egyezel meg? – Ez egy anyagi kérés – mondta ő. – Rendben van. Mennyi? – A férjemnek van állása, dolgozik, sok pénzt keres, de olyan helyzetbe jutott, hogy 30 napon belül plusz 100 dollárt kell fizetnünk, és egyszerűen nem tudom, hogy ezt honnan fogjuk megkapni, de biztos vagyok benne, hogy Isten tud segíteni és megmutatja. – Valóban tud segíteni – feleltem. – Akkor azt kéred, hogy abban egyezzek meg veled, hogy 30 napon belül legyen 100 dollárod? – Igen – válaszolta. – Rendben van, akkor most imádkozni fogok, és te hallgatod, és egyetértesz vele. Mert ha ketten egyszerre imádkozunk, akkor te is egy irányba mehetsz és én is a másikba. Szellemben kell megegyeznünk. Így tehát imádkoztam és emlékeztettem az Atyát, hogy itt vagyunk ketten, testvérem és én, a földön, és Te azt mondtad, ha ketten közületek megegyeznek a földön – és mi megegyezünk efelől a 100 dollár felől, amire a hölgynek 30 napon belül szüksége van –, akkor Te ezt megadod. Köszönjük, Ámen. – Rendben van, testvérnő? Megvan? – kérdeztem. Abban a pillanatban (nem akarom kigúnyolni, ezek egyszerűen a tények), sírni kezdett és fölkiáltott: – Hagin testvér, igazán remélem, hogy megvan, igazán remélem! Azt válaszoltam: – Nincs meg, egyáltalán nincs meg, mert nem voltunk egységben. Te reménykedsz, én hiszek. Ez egyáltalán nem megegyezés. Ha jól figyelünk, rájöhetünk, hogy a dolgaink egyáltalán nem Isten hibájából mennek rosszul, mert Isten soha nem vall kudarcot. Ha valami nem megy, nem Jézusban van a hiba. Isten nem változik meg, és tudod jól, hogy az ima sem változtatja meg Őt. Ó ugyanaz, mielőtt te imádkozol, miközben imádkozol és miután imádkozol. Az ima nem változtatja meg Istent. Az ima dolgokat változtat meg, de nem Istent. Ő mindig ugyanaz. Dr. L. Yoeman testvérnő azt mondta: "Ha imádkozom bármiért és nem kapom meg, elkezdek megváltozni. Én kezdek el változni, ezt nekem kell megtennem, mert ha az imám válasz nélkül marad, változásra van szükség ahhoz, hogy a válasz megérkezzen. Tudom, hogy Istennél nincs változás, hogy ő változhatatlan, így ha erre szükség van, az én oldalamon kell, hogy megtörténjék. így tehát: ha imádkozom és a válasz elmarad, változni kezdek." Ezt a politikát követtem én is az évek során, és mindig 100%-osan bevált. Fel kell ismernünk, hogy nem helyettesíthetjük a hitet reménnyel, mert így nem kaphatunk választ Istentől. Ne érts félre, ha a reménységed a megfelelő helyen van, ez nagyszerű, nagyon áldott, csodálatos és realitás a számodra. Pál azt írta a korinthusiaknak az 1Korinthus 13-ban: "Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." Nem azt mondta, hogy a másik kettő nem fontos, hanem, hogy a három közül a legnagyobb a szeretet, de mind a háromnak megvan a maga helye. Nem helyettesítheted például a reménységet szeretettel és nem helyettesítheted a hitet reménységgel. Mégis tudom, mivel sok emberrel foglalkoztam az évek során, hogy a legtöbb ember hit helyett a reménység alapján próbálja meg elfogadni a gyógyulást vagy a Szent Szellem-keresztséget vagy az imameghallgatást. Néhányan azt mondják: "Ha elveszed a reményemet, semmim sem marad." De én nem vettem el a reményedet, mindössze meg akarom mutatni, hogy rossz helyen tartod azt. Hála Istennek, nekünk áldott reménységünk van. Ámen!
************************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 3. rész
Az Egyház áldott reménysége, hogy az Úr Jézus Krisztus hamarosan visszatér. Van egy áldott reménységünk a megtért halottak feltámadásáról és az élő szentek elragadtatásáról; az a mennyei reménység, hogy viszontlátjuk szeretteinket és barátainkat. Hála Istennek ezért a reménységért! Örvendezünk ebben, de ez mind jövő idő. Ó eljön, akár hisszük, akár nem. Ó eljön, mert az Ige ezt mondja. A feltámadás meg fog történni, akár van erre hitünk, akár nincs; így lesz. Az elragadtatás is meg fog történni, függetlenül attól, hogy hisszük-e vagy sem. Szeretteink, barátaink, akik keresztényként haltak meg, elhagyták ezt a világot és a mennybe mentek, azok ott vannak, tekintet nélkül arra, hogy mit gondolunk erről, vagy hogy hisszük-e ezt, és visszatérnek Vele, amikor visszajön. Az én hitem nem akarja Jézust visszahozni a földre. Más szavakkal: nem hihetem, hogy Ó ma eljön, és ezáltal nem hoz-hatom ide vissza, mert ha ez lehetséges volna, akkor az Egyház egyszerűen csak hinne, és így visszahozná Jézust hit által. De Ó el fog jönni, nem? Meg fogjátok látni ezt mind – jövő időben –, nem tudom, hogy ez ma lesz vagy holnap vagy a jövő héten, de tudom, hogy visszajön. Tudom, hogy ez egy áldott reménység, ez egy megtisztító reménység, mert János ezt mondta: "És akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ó is tiszta." Ez mind jövő idő, és én hiszem, hogy Ő el fog jönni. Hiszem, amit az Ige mond, és ugyanakkor reménykedem is. A reménység jövő idő, de ha azt mondod: "Hiszem, hogy majd valamikor megkapom a gyógyulásomat" – ez egyáltalán nem hit. Ez reménység, ami nem szerez gyógyulást neked. Láttam remek embereket, akik meghaltak, mialatt ezt mondogatták. Csodálatos emberek, nagyszerű keresztények voltak, most a mennyben vannak, és egyáltalán nem beszélhetek róluk keserűen. Egyszerűen csak nem tudták, hogy mi a hit. Hiszem, hogy meg fog gyógyítani! Ez nem hit! Ez reménység. Bármi, ami a jövőre mutat, jövőre néz, az reménység és nem hit. A hit azt mondja: "Ez az enyém, nekem ez már megvan." A remény azt mondja: "Majd egyszer megkapom, egyszer meglesz." Addig, amíg reménykedsz, a kérésed nem testesül meg és sohasem fog megvalósulni. De abban a pillanatban, amint hinni kezdesz, a dolog azonnal megoldódik. Ez az a lecke, amit sok évvel ezelőtt megtanultam a betegágyon, ahol 16 hosszú hónapon keresztül feküdtem. Tulajdonképpen egész életemben beteg voltam: gyermekkoromban soha nem szaladgáltam és játszottam úgy, mint más gyerekek: nem volt normális gyermekkorom. 15 évesen pedig már teljesen ágyhoz kötött lettem. Egy orvos, aki a híres M. klinikán praktizált, azt mondta, hogy az én állapotomban senki nem élte még túl a tizenhatodik évét. Néhány hónappal a tizenhatodik évem előtt végleg fekvőbeteggé váltam és ott is maradtam, míg kb. 17 éves lettem. Köszönöm Istennek a rengeteg jó könyvet és olvasmányt, amit ma írnak erről a tárgyról, de abban az időben még kevés volt belőlük. De ha voltak is, természetesen nem tudtam róluk, hiszen csak egy vallásos fiú voltam, aki a nagyanyja Bibliáját olvasta. De köszönöm Istennek, hogy ez ugyanolyan Biblia, mint a "teljes evangéliumi" Biblia. Sírtam és imádkoztam és azt mondtam: "Drága Uram, gyógyíts meg engem." Könyörögtem neki, hogy gyógyítson meg, és több éjszakán keresztül, egész éjjel imádkoztam. Hadd mondjam el: ha fekvőbeteg vagy, akkor a nap 24 órájában nagyon sok időd van az imára. Szeretném, ha tudnátok, hogy órákig imádkoztam, vég nélkül, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra, amíg újjászülettem, de mégsem volt eredmény. Imádkoztam, egyre imádkoztam, és biztos voltam abban, hogy Isten meggyógyított, mert megéreztem. Nem fizikailag éreztem, hanem egyszerűen csak "belül" éreztem, hogy meghallgatott. Fizikailag nem bizonyítható, hogy Isten meghallgatott, de beszélünk egy bizonyos szellemi átélésről. Ez az volt. A szívem nem dobogott szabályosan, és a lábam még mindig bénán hevert. Lábaim egyszerűen csak csontok voltak egy kis bőrrel, de semmilyen hús, semmilyen izom nem volt rajtuk. Sírni kezdtem, és azt mondtam: "Uram, én azt gondoltam, hogy meggyógyítasz és úgy éreztem, hogy már megtetted. Biztos voltam benne, de Te nem tetted meg." Egy ideig nem értettem ezt – kb. egy hónapig –, és még csak nem is néztem a Bibliára. Arra gondoltam, fel is adhatnám az egészet, mert nem jó üzlet, de akkor lekerültem a halál ajtajába, a halál torkába. Az ágyfejbe kapaszkodtam. Lehetett látni azt a helyet, ahol kapaszkodtam, mert minden díszítés lekopott onnan. Lényem minden ízével harcoltam a halál ellen. Azután visszatértem újra Isten Igéjére. Fiatalon annyira akartam élni, és annyira küszködtem a halállal! Képtelen voltam meglátni, hogy hol rontottam el. De megpróbáltam Isten Igéje alapján cselekedni. Akkor jött némi eredmény és ezektől a támadásoktól megszabadultam, de még mindig nem kaptam meg a teljes gyógyulást. Végül 1934 augusztusának második keddjén, miután már tizenhat hónapja feküdtem a betegágyon, reggel fél 9-kor imádkoztam és azt mondtam az Úrnak: "Kedves Úr Jézus, amikor Te a földön voltál, azt mondtad a Márk I 1,24-ben: 'Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek. hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek.' Én azt kívánom, hogy meggyógyuljak. Te azt mondtad: 'könyörgésetekben kértek', én kértem. Te azt mondtad: 'higgyétek'. Kedves Úr Jézus, ha Te testben itt állnál az ágyam szélénél, mint ahogy az anyám, és láthatnálak a szememmel, ahogyan láthatom az anyámat, és ha kinyújthatnám a kezem és rátehetném a kezedre és megfoghatnám azt. ahogy az anyám kezét, és ha te azt mondanád nekem, hogy az a baj, fiam, hogy te nem hiszel, akkor azt kellene mondanom kedves Úr Jézus, hogy ezt bizony nem jól mondod.” Ma Jézus nem fizikailag szól, mint ahogy egy ember szól hozzád. Ó nem testben van itt, hanem a Szent Szellem által. És Jézus azt mondta: ..A Szent Szellem nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall.” Tehát a Szent Szellem hallotta, hogy Jézus mondja ezeket, és Ó szólt az én szellememhez. Belül, a bensőmben szavak hangzottak: "Igen, te helyesen hiszel a tudásodhoz képest. (Egy személy a megfelelő ismeret nélkül nem tud hinni, ez egyszerűen lehetetlen. Itt sokan kudarcot vallanak.) Te jól hiszel a tudásod mértéke szerint. De az igeszakasz utolsó mondatának még van egy olyan része, hogy 'meglesz nektek. Tehát higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek." Akkor megértettem. Olyan volt, mintha valaki fölkapcsolta volna bennem a villanyt. Láttam. Azonnal azt mondtam: "Drága Úr Jézus, értem már, kezdem érteni! Hinnem kell, hogy megkapom a gyógyulásomat. Hinnem kell, hogy a szívem meggyógyul, mialatt még rosszul dobog. Hinnem kell, hogy a bénaságomra is gyógyulást nyerek, bár természetes szemszögből nézve még mindig béna vagyok. És ha hiszem, hogy megkapom, akkor meg is lesz." Ezt eddig soha nem tettem. Először meg akartam kapni és csak azután hinni. De nem kell hinni, amikor már megvan. Azonnal megláttam, hogy mit tettem azelőtt. Mindezekben a hónapokban reménykedtem, hogy megkapom a gyógyulásomat, és ez semmire sem vitt. Ámen!
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 3. rész
Az Egyház áldott reménysége, hogy az Úr Jézus Krisztus hamarosan visszatér. Van egy áldott reménységünk a megtért halottak feltámadásáról és az élő szentek elragadtatásáról; az a mennyei reménység, hogy viszontlátjuk szeretteinket és barátainkat. Hála Istennek ezért a reménységért! Örvendezünk ebben, de ez mind jövő idő. Ó eljön, akár hisszük, akár nem. Ó eljön, mert az Ige ezt mondja. A feltámadás meg fog történni, akár van erre hitünk, akár nincs; így lesz. Az elragadtatás is meg fog történni, függetlenül attól, hogy hisszük-e vagy sem. Szeretteink, barátaink, akik keresztényként haltak meg, elhagyták ezt a világot és a mennybe mentek, azok ott vannak, tekintet nélkül arra, hogy mit gondolunk erről, vagy hogy hisszük-e ezt, és visszatérnek Vele, amikor visszajön. Az én hitem nem akarja Jézust visszahozni a földre. Más szavakkal: nem hihetem, hogy Ó ma eljön, és ezáltal nem hoz-hatom ide vissza, mert ha ez lehetséges volna, akkor az Egyház egyszerűen csak hinne, és így visszahozná Jézust hit által. De Ó el fog jönni, nem? Meg fogjátok látni ezt mind – jövő időben –, nem tudom, hogy ez ma lesz vagy holnap vagy a jövő héten, de tudom, hogy visszajön. Tudom, hogy ez egy áldott reménység, ez egy megtisztító reménység, mert János ezt mondta: "És akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ó is tiszta." Ez mind jövő idő, és én hiszem, hogy Ő el fog jönni. Hiszem, amit az Ige mond, és ugyanakkor reménykedem is. A reménység jövő idő, de ha azt mondod: "Hiszem, hogy majd valamikor megkapom a gyógyulásomat" – ez egyáltalán nem hit. Ez reménység, ami nem szerez gyógyulást neked. Láttam remek embereket, akik meghaltak, mialatt ezt mondogatták. Csodálatos emberek, nagyszerű keresztények voltak, most a mennyben vannak, és egyáltalán nem beszélhetek róluk keserűen. Egyszerűen csak nem tudták, hogy mi a hit. Hiszem, hogy meg fog gyógyítani! Ez nem hit! Ez reménység. Bármi, ami a jövőre mutat, jövőre néz, az reménység és nem hit. A hit azt mondja: "Ez az enyém, nekem ez már megvan." A remény azt mondja: "Majd egyszer megkapom, egyszer meglesz." Addig, amíg reménykedsz, a kérésed nem testesül meg és sohasem fog megvalósulni. De abban a pillanatban, amint hinni kezdesz, a dolog azonnal megoldódik. Ez az a lecke, amit sok évvel ezelőtt megtanultam a betegágyon, ahol 16 hosszú hónapon keresztül feküdtem. Tulajdonképpen egész életemben beteg voltam: gyermekkoromban soha nem szaladgáltam és játszottam úgy, mint más gyerekek: nem volt normális gyermekkorom. 15 évesen pedig már teljesen ágyhoz kötött lettem. Egy orvos, aki a híres M. klinikán praktizált, azt mondta, hogy az én állapotomban senki nem élte még túl a tizenhatodik évét. Néhány hónappal a tizenhatodik évem előtt végleg fekvőbeteggé váltam és ott is maradtam, míg kb. 17 éves lettem. Köszönöm Istennek a rengeteg jó könyvet és olvasmányt, amit ma írnak erről a tárgyról, de abban az időben még kevés volt belőlük. De ha voltak is, természetesen nem tudtam róluk, hiszen csak egy vallásos fiú voltam, aki a nagyanyja Bibliáját olvasta. De köszönöm Istennek, hogy ez ugyanolyan Biblia, mint a "teljes evangéliumi" Biblia. Sírtam és imádkoztam és azt mondtam: "Drága Uram, gyógyíts meg engem." Könyörögtem neki, hogy gyógyítson meg, és több éjszakán keresztül, egész éjjel imádkoztam. Hadd mondjam el: ha fekvőbeteg vagy, akkor a nap 24 órájában nagyon sok időd van az imára. Szeretném, ha tudnátok, hogy órákig imádkoztam, vég nélkül, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra, amíg újjászülettem, de mégsem volt eredmény. Imádkoztam, egyre imádkoztam, és biztos voltam abban, hogy Isten meggyógyított, mert megéreztem. Nem fizikailag éreztem, hanem egyszerűen csak "belül" éreztem, hogy meghallgatott. Fizikailag nem bizonyítható, hogy Isten meghallgatott, de beszélünk egy bizonyos szellemi átélésről. Ez az volt. A szívem nem dobogott szabályosan, és a lábam még mindig bénán hevert. Lábaim egyszerűen csak csontok voltak egy kis bőrrel, de semmilyen hús, semmilyen izom nem volt rajtuk. Sírni kezdtem, és azt mondtam: "Uram, én azt gondoltam, hogy meggyógyítasz és úgy éreztem, hogy már megtetted. Biztos voltam benne, de Te nem tetted meg." Egy ideig nem értettem ezt – kb. egy hónapig –, és még csak nem is néztem a Bibliára. Arra gondoltam, fel is adhatnám az egészet, mert nem jó üzlet, de akkor lekerültem a halál ajtajába, a halál torkába. Az ágyfejbe kapaszkodtam. Lehetett látni azt a helyet, ahol kapaszkodtam, mert minden díszítés lekopott onnan. Lényem minden ízével harcoltam a halál ellen. Azután visszatértem újra Isten Igéjére. Fiatalon annyira akartam élni, és annyira küszködtem a halállal! Képtelen voltam meglátni, hogy hol rontottam el. De megpróbáltam Isten Igéje alapján cselekedni. Akkor jött némi eredmény és ezektől a támadásoktól megszabadultam, de még mindig nem kaptam meg a teljes gyógyulást. Végül 1934 augusztusának második keddjén, miután már tizenhat hónapja feküdtem a betegágyon, reggel fél 9-kor imádkoztam és azt mondtam az Úrnak: "Kedves Úr Jézus, amikor Te a földön voltál, azt mondtad a Márk I 1,24-ben: 'Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek. hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek.' Én azt kívánom, hogy meggyógyuljak. Te azt mondtad: 'könyörgésetekben kértek', én kértem. Te azt mondtad: 'higgyétek'. Kedves Úr Jézus, ha Te testben itt állnál az ágyam szélénél, mint ahogy az anyám, és láthatnálak a szememmel, ahogyan láthatom az anyámat, és ha kinyújthatnám a kezem és rátehetném a kezedre és megfoghatnám azt. ahogy az anyám kezét, és ha te azt mondanád nekem, hogy az a baj, fiam, hogy te nem hiszel, akkor azt kellene mondanom kedves Úr Jézus, hogy ezt bizony nem jól mondod.” Ma Jézus nem fizikailag szól, mint ahogy egy ember szól hozzád. Ó nem testben van itt, hanem a Szent Szellem által. És Jézus azt mondta: ..A Szent Szellem nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall.” Tehát a Szent Szellem hallotta, hogy Jézus mondja ezeket, és Ó szólt az én szellememhez. Belül, a bensőmben szavak hangzottak: "Igen, te helyesen hiszel a tudásodhoz képest. (Egy személy a megfelelő ismeret nélkül nem tud hinni, ez egyszerűen lehetetlen. Itt sokan kudarcot vallanak.) Te jól hiszel a tudásod mértéke szerint. De az igeszakasz utolsó mondatának még van egy olyan része, hogy 'meglesz nektek. Tehát higgyétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek." Akkor megértettem. Olyan volt, mintha valaki fölkapcsolta volna bennem a villanyt. Láttam. Azonnal azt mondtam: "Drága Úr Jézus, értem már, kezdem érteni! Hinnem kell, hogy megkapom a gyógyulásomat. Hinnem kell, hogy a szívem meggyógyul, mialatt még rosszul dobog. Hinnem kell, hogy a bénaságomra is gyógyulást nyerek, bár természetes szemszögből nézve még mindig béna vagyok. És ha hiszem, hogy megkapom, akkor meg is lesz." Ezt eddig soha nem tettem. Először meg akartam kapni és csak azután hinni. De nem kell hinni, amikor már megvan. Azonnal megláttam, hogy mit tettem azelőtt. Mindezekben a hónapokban reménykedtem, hogy megkapom a gyógyulásomat, és ez semmire sem vitt. Ámen!
*****************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 4. rész
Nagyon jó, ha nem vagy rászorulva, hogy egy teljes Evangéliumi gyülekezet vagy felekezeti közösség vagy bárki más mondja meg, hogy mit tégy. Ha követed az Igét és a Szent Szellemet, akkor néhány dolgot automatikusan fogsz csinálni. A kezeimet tudtam mozgatni, a testem alsó része volt mozdíthatatlan. Senki sem mondta, hogy emeljem fel a kezeimet, és nem is tudnám megmondani, hogy miért, de egyszerűen felemeltem őket, mialatt a hátamon feküdtem az ágyon. Felemeltem a kezem a menny felé és azt mondtam: "Mennyei Atyám, drága Úr Jézus, köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam. Hiszem, hogy meggyógyultam!" Itt már a megfelelő igeidőt használtam, ezért működött a dolog. A hit az most! A hit az most! A hit az most! Ha nem most, akkor nem hit! A hit az jelen idő, ha nem jelen idő, akkor nem hit! Ez most működik nekem. Hiszem, hogy majd megkapom a gyógyulásomat – ez nem hit, mert ez nem jelen idő. "Köszönöm, drága Úr Jézus a gyógyulásomat – mondtam. – Hiszem, hogy a szívem meggyógyult, jól van. Hiszem, hogy a paralízisemnek is vége. Köszönöm a testem gyógyulását." Nem mértem az időt, de úgy gondolom, hogy bizonyos helyzetekben néhány perc is hosszúnak tűnhet, és azt hiszem, hogy legalább tíz percig dicsértem Őt ekkor. Nem néztem az órára, de legalább tíz percet tölthettem hálaadással azért, hogy a szívem jól van, a testem meggyógyult. De tudjátok, a Sátán majdnem azonnal kihívást intézett ellenem. Igen, ő a földnek minden centiméteréért harcot fog vívni veletek.
Azt mondta: – Jó fej vagy! Azt állítod, hogy újjászülettél, és most hazudni kezdesz? Minden más alkalommal tagadta volna a pokol vagy a tüzes tó létezését, de most így szólt: – Nem tudod, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden hazug a kénkővel égő tóba fog kerülni? – De igen – mondtam –, tudom ördög. Tudtam, hogy az ördög szól, mert minden kétség és elbátortalanodás tőle van. – Igen, tudom ezt ördög, de nem hazudtam. – De igen, mert azt mondtad, hogy meggyógyultál, és nem gyógyultál meg. Csak nézd meg a szívedet! Szokásom volt, hogy állandóan kitapintottam a szívverésemet, addig, amíg már öntudatlanul is odanyúltam. Mikor ezt tettem, ráütöttem a kezemre: – Ne tedd! Ne tedd! Ne tedd! Azonnal rávágtam: – Én azt mondtam, hiszem! Hiszem, hogy meggyógyultam! Hiszem, hogy megkapom a választ az imámra, és ha te azt mondod, hogy nem hiszem, akkor te hazudsz! Egyébként is mindenképpen hazug vagy, mert Jézus mondta rólad. Folytattam: – Jézus Krisztus, Isten Fia, amikor a földön volt, a Márk 11,24-ben azt mondta: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." Ezt Jézus mondta, és amit Ó mondott, az úgy van. és én ezt hiszem! Ha pedig hiszem, akkor meg is lesz. Én most azonnal hiszek ebben. Ha te vitatkozni és akadékoskodni akarsz, akkor menj és vitatkozz Jézussal! Ez azután megtette a hatását. Visszatértem a feladatomhoz, dicsértem Istent és megköszöntem neki a meghallgatást. Úgy hiszem, tíz percig dicsértem Őt, amíg a bensőmben, a szívemben, a szellememben, ezek a szavak nem jöttek: – Most már hiszed, hogy meggyógyultál. De az egészséges embereknek, akik jól vannak, semmi dolguk az ágyban. Azoknak fel kell kelni. – Igen – mondtam –, ez így van. Ez biztos, hogy igaz. Igen Uram, ez helyes, én fel fogok kelni. Dicsőség Istennek! Látjátok, én hittem, de az első lépés megtételéhez is hit kell, és ezeket a lépéseket neked kell megtenned. Egyáltalán nem néztem ki jobban, és nem éreztem magam jobban. A derekamtól lefelé pedig semmit sem éreztem, hiszen béna voltam. Ülő helyzetbe erőltettem magam az ágyban, majd a kezeimmel letaszítottam a lábaimat a földre és megfordítottam a testemet. Lábaim úgy zuhantak le a padlóra, mint két élettelen fadarab. Tudtam, hogy ott vannak lenn a padlón, de nem éreztem. Az ördög minden egyes centiméternyi úton meghátrálásra akart kényszeríteni. Úgy záporoztak a gondolatok a fejemben, mint a géppisztolysorozat. "Nem tudsz járni! Tudod, hogy nem tudsz járni! Nem vagy egészséges, nagyon jól tudod. Hazudsz, és el fogsz esni, és ott kell majd feküdnöd a padlón. Nem emlékszel, hogy 30 nappal ezelőtt kiestél az ágyból, és ott kellett feküdnöd 3/4 óráig, amíg a legidősebb testvéred bejött, hogy fölemeljen és visszategyen az ágyba? Nagyanyád öreg, édesanyád beteges. Ők nem tudnak felemelni. (Akkor csak 44,5 kg-ot nyomtam, de olyan magas voltam, mint most.) Senki nincs a szomszéd férfiak közül otthon, bátyád pedig elment Oklahomába. Itt kell majd feküdnöd a padlón délután ötig, amíg a nagyapád hazajön a munkából és visszatesz az ágyba." A legcélravezetőbb az ördöggel való elbánásban az, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk. Nem vettem tudomást róla, egyszerűen úgy tettem, mintha egyáltalán nem mondott volna semmit. Megfogódzkodtam az ágy oldalában, de a térdem nem működött, a lábszáraim sem mozogtak. Így tehát csak térden csúsztam, a karjaimra támaszkodva, és amennyire csak tudtam, felemeltem az egyik kezem és azt mondtam: "Hála Istennek meggyógyultam! A Mindenható Isten, az Úr Jézus Krisztus, a mennyei angyalok, az ördög és a gonosz szellemek jelenlétében kijelentem, hogy Isten Igéje igaz, és én hiszem, hogy meggyógyultam! Hiszem!" Ámen!
******************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 5. rész
Tudjátok, az a régi szoba hintázni kezdett, hiszen már 16 hónapja a hátamon feküdtem. A padló a mennyezet helyére került, a szekrény is felfordult, minden ingott. Becsuktam a szemem, erősen fogódzkodtam, és néhány perc múlva abbahagyta a keringést. Kinyitottam a szemem és minden a helyén volt. Újra azt mondtam: "Hála Istennek, Isten Igéje szerint én meggyógyultam. Hiszem!"
Ekkor valamit éreztem; egy valóságos érzés kezdett betölteni. Úgy tűnt, hogy a fejem tetején kezdődik és átjár, mint amikor az olajat valakinek a fejére öntöd. (Ha két litert öntesz rá, az az egész testén végigfolyik.) Ez az érzés végigfolyt rajtam, majd a derekamhoz ért. Azután lement egészen a lábujjamig. A lábszáraimban minden ideg újra aktivizálódott: olyan volt. Mintha kétmillió tűvel szurkálták volna. Azután egyszerűen csak normálisan éreztem magam. Bénaságom elmúlt! Azt mondtam: "Most pedig menni fogok." így tettem, és azóta is járok. Ezt tehát megtanultam, és ezt tanítom nektek is. Nemcsak az igaz, amit a hitből való gyógyulásról tanítok. A hit működésbe jön a Szent Szellem-keresztségben is. Ezt akkor tudtam meg, amikor láttam, mit mond Isten Igéje a Szent Szellem-keresztségről. Nem álltam meg és nem mondtam: "Vajon van-e elég hitem arra, hogy megkapjam a Szent Szellemet?" Vagy: "Bárcsak elég hitem lenne, hogy megkapjam, hiszen Isten megígérte nekem a Szent Szellem ajándékát." Megtanultam a hit titkát, a hit elvét, és ennek alapján cselekedtem. Egyszerűen azt mondtam: – Most azonnal lemegyek a teljes evangéliumi prédikátor házához, és azonnal veszem a Szent Szellemet. Lementem és bekopogtam az ajtón: – Azért jöttem, hogy betöltekezzem Szent Szellemmel. Kikiabált: – Várj, és kérd majd a ma esti Istentiszteleten. Erre így szóltam: – Nem fog sokáig tartani, hogy megkapjam! Neked sem tart sokáig, ha hitben kinyúlsz és elveszed. Kaliforniában tartottam egy összejövetelt 1950-ben, és ott volt egy 83 éves férfi, aki másokkal együtt azért jött el, hogy vegyen Szent Szellemet. Megtudtam, hogy már ötven éve várakozik a Szent Szellemre. Ő mesélte: – Feleségem 50 évvel ezelőtt az ébredéskor Los Angelesben, az Azuza utcai misszióban megkapta a Szent Szellem- keresztségét. Néhányan azt állítják, hogy mindenki, aki oda elment megkapta azt, de én három évig minden össze jövetelen ott voltam, sőt naponta három istentiszteleten is részt vettem. Minden alkalommal kértem a Szent Szellemet, de nem kaptam meg. Mikor a kezemet rátettem, a szellememben kijelentést kaptam, és pontosan tudtam, mi a problémája, de azt is láttam, hogy nem tudom a Szellemmel való betöltekezésre rávezetni, mivel nem hisz benne. Néha meg lehet mondani az embereknek, hogy mi a baj. De az, hogy te tudod, még nem jelent feltétlenül segítséget a számukra. Nekik is tudniuk kell. Volt egy kijelentésem, de ezt nem tudtam beláttatni vele. De mivel éjjel-nappal jött, elkezdtem tanítani. Végül is felderengett neki. (Különös számomra, hogy kb. egy hétig hallgatott, és mégsem töltekezett be. Újra és újra kellett hallania. Ezért van, hogy bizonyos igazságokat újra és újra ismétlek a tanításban. Az emberek nem kapják meg azonnal, ha csak egyszer mondod el.) Kb. tíz nap múlva odajött az egyik összejövetelen azt mondta:
– Hagin testvér, tudd meg, hogy ma reggel megértettem. Látom már, hogy azért nem kaptam meg, mert soha nem hittem benne. Reménykedtem ötven évig, hogy majd egyszer megkapom. Azt feleltem: – Én is tudtam ezt testvér, tudtam már a második alkalommal, ahogy a kezemet rád tettem és imádkoztam. Kijelentésben megkaptam, de azt is éreztem, hogy nem vezethetlek rá. Szükséged volt arra, hogy újból és újból eljöjj, és végül te magad lásd meg.
– Nos – mondta –, kell, hogy még egy kis időt hagyj nekem.
– Rendben van, testvér, minden idő a rendelkezésedre áll, amire csak szükséged van. Azt válaszolta: – Tudod, ötven éve vagyok ezen az úton, és már csak egy kis időre lenne szükségem ahhoz, hogy megállják, megforduljak és a másik irányba menjek. Kb. három nappal később, egy péntek este, amikor elbocsátottunk már mindenkit, ez az ember odajött a pásztorhoz és hozzám, és így szólt: – Nem tudom lehetne-e, hogy a testvérek rám tegyék a kezüket. Átváltoztattam a reményemet hitté. Készen állok! Kész vagyok!
– Várod már, hogy megkapd? – Igen – mondta –, csak tedd rám a kezed, és én azonnal veszem. A pásztor és én rátettük kezünket, és a keze azonnal a levegőben volt, a száját megnyitotta és nyelveken szólt. Ötven évig reménykedett, hogy megkapja a Szent Szellemet. Testvéreim, a reménység jó a várakozásra, de nem lehet általa kapni. "Ó, én reménykedem és imádkozom. Imádkozom és reménykedem." Vajon hallottatok már ilyet? Vagy te is ezt mondod? Ha igen, akkor javítsd ki magad! Legközelebb ha ezt mondod, üss a szádra, hagyd abba, mert ez nem hit! "Csak azt tehetjük, hogy imádkozunk és reménykedünk." Ha valóban csak ennyit tudtok tenni, akkor már le is vagytok győzve. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt egy pásztor gyülekezetében szolgáltam Texas államban. Vele és feleségével laktam az otthonukban. Ez a pásztor a világon talán a legrosszabb módon mondogatta, hogy reménykedem és imádkozom, vagy: imádkozom és reménykedem. A megdöbbentő az volt, hogy ott ült minden szolgálaton, ahol én a hit és a remény közötti különbségről tanítottam, de úgy lepergett róla, mint a víz a kacsa tolláról. Egy nap, amikor így szólt: – Megkérlek, hogy imádkozz velem valamiért. – Miről van szó? – kérdeztem. – Egy üzletember társtulajdonosi viszonyra akar velem lépni egy tó-menti telken egy kis üdülővel. Viszont van már 900 dollár adóssága, és felajánlotta, hogy én fizessem ki havi részletekben, vagy ha ő kifizeti, én visszafizethetném neki kamat nélkül. Mivel az üzletember felesége egy kicsit ellenkezett, így ő végül is 30 napos határidőt kért, hogy még átgondolja. A pásztor azt akarta, hogy imádkozzam azért, hogy minden jól menjen, végül hozzátette: – Én csak reménykedem és imádkozom, hogy menjen.
Nem ez volt a második összejövetel, amikor a prédikációt hallhatta, de még mindig nem értette meg. Amikor kimondta, hogy csak reménykedik és imádkozik, azt feleltem neki: – Nos. testvér, ha ennyi, amit csinálsz, akkor csak az idődet vesztegeted. – Megrebbent a szeme és egy pillanatra úgy gondoltam, hogy mindjárt elrohan, de azután megszólalt: – Hát igen, ez igaz. Elvesztegettem az időmet és Isten idejét is. De valójában Isten idejét nem vesztegettem el, hiszen Ő nem is hallgatott meg engem! Akkor csak a magam idejét vesztegettem el. (Végül is övé lett a telek és a ház is, és rávettük, hogy hagyja abba a reménykedést, és kezdjen el végre hinni.) Ámen!
3. tanulmány
Mi a hit? (I.) 5. rész
Tudjátok, az a régi szoba hintázni kezdett, hiszen már 16 hónapja a hátamon feküdtem. A padló a mennyezet helyére került, a szekrény is felfordult, minden ingott. Becsuktam a szemem, erősen fogódzkodtam, és néhány perc múlva abbahagyta a keringést. Kinyitottam a szemem és minden a helyén volt. Újra azt mondtam: "Hála Istennek, Isten Igéje szerint én meggyógyultam. Hiszem!"
Ekkor valamit éreztem; egy valóságos érzés kezdett betölteni. Úgy tűnt, hogy a fejem tetején kezdődik és átjár, mint amikor az olajat valakinek a fejére öntöd. (Ha két litert öntesz rá, az az egész testén végigfolyik.) Ez az érzés végigfolyt rajtam, majd a derekamhoz ért. Azután lement egészen a lábujjamig. A lábszáraimban minden ideg újra aktivizálódott: olyan volt. Mintha kétmillió tűvel szurkálták volna. Azután egyszerűen csak normálisan éreztem magam. Bénaságom elmúlt! Azt mondtam: "Most pedig menni fogok." így tettem, és azóta is járok. Ezt tehát megtanultam, és ezt tanítom nektek is. Nemcsak az igaz, amit a hitből való gyógyulásról tanítok. A hit működésbe jön a Szent Szellem-keresztségben is. Ezt akkor tudtam meg, amikor láttam, mit mond Isten Igéje a Szent Szellem-keresztségről. Nem álltam meg és nem mondtam: "Vajon van-e elég hitem arra, hogy megkapjam a Szent Szellemet?" Vagy: "Bárcsak elég hitem lenne, hogy megkapjam, hiszen Isten megígérte nekem a Szent Szellem ajándékát." Megtanultam a hit titkát, a hit elvét, és ennek alapján cselekedtem. Egyszerűen azt mondtam: – Most azonnal lemegyek a teljes evangéliumi prédikátor házához, és azonnal veszem a Szent Szellemet. Lementem és bekopogtam az ajtón: – Azért jöttem, hogy betöltekezzem Szent Szellemmel. Kikiabált: – Várj, és kérd majd a ma esti Istentiszteleten. Erre így szóltam: – Nem fog sokáig tartani, hogy megkapjam! Neked sem tart sokáig, ha hitben kinyúlsz és elveszed. Kaliforniában tartottam egy összejövetelt 1950-ben, és ott volt egy 83 éves férfi, aki másokkal együtt azért jött el, hogy vegyen Szent Szellemet. Megtudtam, hogy már ötven éve várakozik a Szent Szellemre. Ő mesélte: – Feleségem 50 évvel ezelőtt az ébredéskor Los Angelesben, az Azuza utcai misszióban megkapta a Szent Szellem- keresztségét. Néhányan azt állítják, hogy mindenki, aki oda elment megkapta azt, de én három évig minden össze jövetelen ott voltam, sőt naponta három istentiszteleten is részt vettem. Minden alkalommal kértem a Szent Szellemet, de nem kaptam meg. Mikor a kezemet rátettem, a szellememben kijelentést kaptam, és pontosan tudtam, mi a problémája, de azt is láttam, hogy nem tudom a Szellemmel való betöltekezésre rávezetni, mivel nem hisz benne. Néha meg lehet mondani az embereknek, hogy mi a baj. De az, hogy te tudod, még nem jelent feltétlenül segítséget a számukra. Nekik is tudniuk kell. Volt egy kijelentésem, de ezt nem tudtam beláttatni vele. De mivel éjjel-nappal jött, elkezdtem tanítani. Végül is felderengett neki. (Különös számomra, hogy kb. egy hétig hallgatott, és mégsem töltekezett be. Újra és újra kellett hallania. Ezért van, hogy bizonyos igazságokat újra és újra ismétlek a tanításban. Az emberek nem kapják meg azonnal, ha csak egyszer mondod el.) Kb. tíz nap múlva odajött az egyik összejövetelen azt mondta:
– Hagin testvér, tudd meg, hogy ma reggel megértettem. Látom már, hogy azért nem kaptam meg, mert soha nem hittem benne. Reménykedtem ötven évig, hogy majd egyszer megkapom. Azt feleltem: – Én is tudtam ezt testvér, tudtam már a második alkalommal, ahogy a kezemet rád tettem és imádkoztam. Kijelentésben megkaptam, de azt is éreztem, hogy nem vezethetlek rá. Szükséged volt arra, hogy újból és újból eljöjj, és végül te magad lásd meg.
– Nos – mondta –, kell, hogy még egy kis időt hagyj nekem.
– Rendben van, testvér, minden idő a rendelkezésedre áll, amire csak szükséged van. Azt válaszolta: – Tudod, ötven éve vagyok ezen az úton, és már csak egy kis időre lenne szükségem ahhoz, hogy megállják, megforduljak és a másik irányba menjek. Kb. három nappal később, egy péntek este, amikor elbocsátottunk már mindenkit, ez az ember odajött a pásztorhoz és hozzám, és így szólt: – Nem tudom lehetne-e, hogy a testvérek rám tegyék a kezüket. Átváltoztattam a reményemet hitté. Készen állok! Kész vagyok!
– Várod már, hogy megkapd? – Igen – mondta –, csak tedd rám a kezed, és én azonnal veszem. A pásztor és én rátettük kezünket, és a keze azonnal a levegőben volt, a száját megnyitotta és nyelveken szólt. Ötven évig reménykedett, hogy megkapja a Szent Szellemet. Testvéreim, a reménység jó a várakozásra, de nem lehet általa kapni. "Ó, én reménykedem és imádkozom. Imádkozom és reménykedem." Vajon hallottatok már ilyet? Vagy te is ezt mondod? Ha igen, akkor javítsd ki magad! Legközelebb ha ezt mondod, üss a szádra, hagyd abba, mert ez nem hit! "Csak azt tehetjük, hogy imádkozunk és reménykedünk." Ha valóban csak ennyit tudtok tenni, akkor már le is vagytok győzve. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt egy pásztor gyülekezetében szolgáltam Texas államban. Vele és feleségével laktam az otthonukban. Ez a pásztor a világon talán a legrosszabb módon mondogatta, hogy reménykedem és imádkozom, vagy: imádkozom és reménykedem. A megdöbbentő az volt, hogy ott ült minden szolgálaton, ahol én a hit és a remény közötti különbségről tanítottam, de úgy lepergett róla, mint a víz a kacsa tolláról. Egy nap, amikor így szólt: – Megkérlek, hogy imádkozz velem valamiért. – Miről van szó? – kérdeztem. – Egy üzletember társtulajdonosi viszonyra akar velem lépni egy tó-menti telken egy kis üdülővel. Viszont van már 900 dollár adóssága, és felajánlotta, hogy én fizessem ki havi részletekben, vagy ha ő kifizeti, én visszafizethetném neki kamat nélkül. Mivel az üzletember felesége egy kicsit ellenkezett, így ő végül is 30 napos határidőt kért, hogy még átgondolja. A pásztor azt akarta, hogy imádkozzam azért, hogy minden jól menjen, végül hozzátette: – Én csak reménykedem és imádkozom, hogy menjen.
Nem ez volt a második összejövetel, amikor a prédikációt hallhatta, de még mindig nem értette meg. Amikor kimondta, hogy csak reménykedik és imádkozik, azt feleltem neki: – Nos. testvér, ha ennyi, amit csinálsz, akkor csak az idődet vesztegeted. – Megrebbent a szeme és egy pillanatra úgy gondoltam, hogy mindjárt elrohan, de azután megszólalt: – Hát igen, ez igaz. Elvesztegettem az időmet és Isten idejét is. De valójában Isten idejét nem vesztegettem el, hiszen Ő nem is hallgatott meg engem! Akkor csak a magam idejét vesztegettem el. (Végül is övé lett a telek és a ház is, és rávettük, hogy hagyja abba a reménykedést, és kezdjen el végre hinni.) Ámen!
*******************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 1. rész
Zsidók 11,1: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dogokról való meggyőződés." A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Látjátok, hogy a reménységnek nincsen tulajdonképpeni valósága. A hit ad valóságot azoknak a dolgoknak, amelyeket remélünk. Más szavakkal: Isten Igéje azt mondja, hogy a hit megragadja a remény irrealitásait és realitássá teszi azokat. Tudjuk, hogy a hit Isten Igéjéből nő ki, mert a Róma 10,17-ben ez áll: "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Egy másik fordításban azt olvassuk: "A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben erősen reménykedsz, végül is a tiéd lehet." Hadd illusztráljam: reménykedsz abban, hogy lesznek anyagi javaid, hogy eleget tudj tenni a fizetési kötelezettségeidnek. De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor kell. Reméled, hogy lesz elég testi erőd, hogy el tudd végezni a munkád, de a hit azt mondja: "Isten az életem erőssége [ereje], kitől féljek?" Más szavakkal: a hit mindig ugyanazt mondja, amit Isten Igéje. A hitetlenség tulajdonképpen Isten Igéje ellen foglal állást. Szomorú, hogy nagyon sok hívő beszél hitetlenül, és ezáltal tulajdonképpen szembekerül Isten Igéjével. Ugyanakkor viszont csodálkozik, hogy az Ige nem működik az életében. Nem is fog működni, ha ellene tevékenykedsz, ellene foglalsz állást. Ha azt akarod, hogy Isten Igéje működjön számodra, akkor mellé kell állnod. Legjobb módszer, hogy megállapítsuk, egy dolog valójában mi is, ha azt határozzuk meg előbb, hogy mi nem. Amikor meghatározod, hogy "mi nem" az a dolog, azonnal világosabban kezded látni a körvonalit. Ezt követjük ezekben az esetekben is. Először tehát: a hit nem reménység. Ezt fejtettem ki az előző fejezetben. Még¬is, amikor megkérdezek embereket, mielőtt imádkozom értük: – Meggyógyulsz? Betöltekezel Szent Szellemmel, amikor rád teszem a kezem és imádkozom? A legtöbbször azt mondják: – Igazán remélem, Hagin testvér. Erre mindig azt válaszolom: – Nem, nem, biztosan nem; mert ezeket hit, és nem reménység által kaphatod meg Istentől. Mások meg azt mondják: – Nagyon akarom. Akarhatsz egy új Cadillac-et is, de ez nem jelenti azt, hogy meg is kapod. Látjátok, a puszta akarás még nem végzi el a munkát. Ha csak akarnunk kellene ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől, akkor már mindenünk meglenne, azonnal megkapnánk. De nem a reménység, sem nem az akarás, hanem a hit az, amely elvégzi ezt a feladatot. Isten nem ad neked semmit, amikor reménykedsz. A Bibliában sehol sem mondja Isten, hogy amikor imádkoztok, reménykedjetek, és megkapjátok. Ellenben azt mondja a Márk 11,24-ben: "...Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." Azaz, amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. Te¬hát nem reménységről van szó, hanem hitről. Szeretném megvilágítani a két dolog közötti különbséget, hogy megtudd, hiszel-e vagy reménykedsz. Pontosan meg lehet ezt állapítani, mert a reménység jövő idő, mindig a jövőbe néz. Az Egyházról áldott reménységünk van, de látjuk, hogy ez a jövőre szól. Krisztus visszajövetele, az elköltözött szentek feltámadása, az élő szentek elragadtatása, mind-mind jövő a számunkra. De ha gyógyulást keresel, az már nem a jövőre szól; nem a jövőben akarsz meggyógyulni, hanem már most, különösen, ha erős fájdalmaid vannak. Ha a Szent Szellemet kívánod; nem a jövőben akarsz betöltekezni azzal, mert ameddig halogatod, az addig a jövőben van, és ott is marad. Most akarod ezeket. Ha a megtérés van napirenden; nem a jövőben akarsz megtérni. Lehet, hogy már túl késő lesz. Beszélgettem emberekkel a megtérésről, és volt olyan, aki azt mondta; reméli, hogy egyszer megtér. De könnyek között mondhatom, hogy néhányan közülük már a pokolban vannak. Megtérés nélkül hagyták el ezt a világot, mert az a megtérés, amelyet csak remélnek, sosem válik valóra. Ámen!
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 1. rész
Zsidók 11,1: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dogokról való meggyőződés." A hit ad valóságot a reménylett dolgoknak. Látjátok, hogy a reménységnek nincsen tulajdonképpeni valósága. A hit ad valóságot azoknak a dolgoknak, amelyeket remélünk. Más szavakkal: Isten Igéje azt mondja, hogy a hit megragadja a remény irrealitásait és realitássá teszi azokat. Tudjuk, hogy a hit Isten Igéjéből nő ki, mert a Róma 10,17-ben ez áll: "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Egy másik fordításban azt olvassuk: "A hit egy meghatalmazó okirat, hogy az a dolog, amelyben erősen reménykedsz, végül is a tiéd lehet." Hadd illusztráljam: reménykedsz abban, hogy lesznek anyagi javaid, hogy eleget tudj tenni a fizetési kötelezettségeidnek. De a hit adja a bizonyosságot, hogy meglesz a pénzed, amikor kell. Reméled, hogy lesz elég testi erőd, hogy el tudd végezni a munkád, de a hit azt mondja: "Isten az életem erőssége [ereje], kitől féljek?" Más szavakkal: a hit mindig ugyanazt mondja, amit Isten Igéje. A hitetlenség tulajdonképpen Isten Igéje ellen foglal állást. Szomorú, hogy nagyon sok hívő beszél hitetlenül, és ezáltal tulajdonképpen szembekerül Isten Igéjével. Ugyanakkor viszont csodálkozik, hogy az Ige nem működik az életében. Nem is fog működni, ha ellene tevékenykedsz, ellene foglalsz állást. Ha azt akarod, hogy Isten Igéje működjön számodra, akkor mellé kell állnod. Legjobb módszer, hogy megállapítsuk, egy dolog valójában mi is, ha azt határozzuk meg előbb, hogy mi nem. Amikor meghatározod, hogy "mi nem" az a dolog, azonnal világosabban kezded látni a körvonalit. Ezt követjük ezekben az esetekben is. Először tehát: a hit nem reménység. Ezt fejtettem ki az előző fejezetben. Még¬is, amikor megkérdezek embereket, mielőtt imádkozom értük: – Meggyógyulsz? Betöltekezel Szent Szellemmel, amikor rád teszem a kezem és imádkozom? A legtöbbször azt mondják: – Igazán remélem, Hagin testvér. Erre mindig azt válaszolom: – Nem, nem, biztosan nem; mert ezeket hit, és nem reménység által kaphatod meg Istentől. Mások meg azt mondják: – Nagyon akarom. Akarhatsz egy új Cadillac-et is, de ez nem jelenti azt, hogy meg is kapod. Látjátok, a puszta akarás még nem végzi el a munkát. Ha csak akarnunk kellene ahhoz, hogy kapjunk valamit Istentől, akkor már mindenünk meglenne, azonnal megkapnánk. De nem a reménység, sem nem az akarás, hanem a hit az, amely elvégzi ezt a feladatot. Isten nem ad neked semmit, amikor reménykedsz. A Bibliában sehol sem mondja Isten, hogy amikor imádkoztok, reménykedjetek, és megkapjátok. Ellenben azt mondja a Márk 11,24-ben: "...Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz nektek." Azaz, amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. Te¬hát nem reménységről van szó, hanem hitről. Szeretném megvilágítani a két dolog közötti különbséget, hogy megtudd, hiszel-e vagy reménykedsz. Pontosan meg lehet ezt állapítani, mert a reménység jövő idő, mindig a jövőbe néz. Az Egyházról áldott reménységünk van, de látjuk, hogy ez a jövőre szól. Krisztus visszajövetele, az elköltözött szentek feltámadása, az élő szentek elragadtatása, mind-mind jövő a számunkra. De ha gyógyulást keresel, az már nem a jövőre szól; nem a jövőben akarsz meggyógyulni, hanem már most, különösen, ha erős fájdalmaid vannak. Ha a Szent Szellemet kívánod; nem a jövőben akarsz betöltekezni azzal, mert ameddig halogatod, az addig a jövőben van, és ott is marad. Most akarod ezeket. Ha a megtérés van napirenden; nem a jövőben akarsz megtérni. Lehet, hogy már túl késő lesz. Beszélgettem emberekkel a megtérésről, és volt olyan, aki azt mondta; reméli, hogy egyszer megtér. De könnyek között mondhatom, hogy néhányan közülük már a pokolban vannak. Megtérés nélkül hagyták el ezt a világot, mert az a megtérés, amelyet csak remélnek, sosem válik valóra. Ámen!
**************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 2. rész
Ha valakivel beszélgetsz az ő szellemi állapotáról, és azt mondja: reméli, hogy megtér, akkor azt feleld erre, amit a Biblia. Mondd el neki, hogy az Efézus 2,8-ban az áll: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által." Mondd el neki, amit Jézus mondott: "Azt, aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem." És amit Pál mondott a Róma 10,13-ban: "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr ne¬vét, megtartatik [üdvösségre jut]". Mondd azt, amit Pál a Róma 10,9-10-ben mondott: "Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre." Ösztönözd arra, hogy már abban a pillanatban cselekedjen Isten Igéje alapján. Úgy tűnik, mindig ugyanabban a kőiben botlunk el, ha gyógyulásról, Szent Szellemmel való betöltekezésről vagy hasonló imakérésekről van szó. Reménykedünk, hogy az Úr meghallgatta az imánkat, reménykedünk a gyógyulásunkban, reméljük, hogy betölt a Szent Szellem. "Hiszem, hogy egyszer majd megkapom." Remélünk és remélünk. S bár ezt te hitnek nevezed, de csak reménység, mert a jövőre szól. Figyeljétek meg, amit az írás mond: "A hit hallásból van" – így, jelen időben. Ha nem most van, akkor ez nem hit. A hit jelen idő, a remény jövő idő. Tedd hát a megfelelő időbe, tedd át jelenbe! Néhány ember azt hiszi, hogy Isten majd tesz valamit, de a hit azt állítja, hogy már megtette, és most is cselekszik. Hányan mondják: "Hagin testvér, nem értem, miért nem gyógyultam meg. Úgy tudom, Isten megígérte, hogy meggyógyít." De Isten egyáltalán nem ígérte meg, hogy meggyógyít! Erre sokan kérdezik: "Hát nem mondja Isten Igéje, hogy 'Ő vette magára a mi betegségünket és Ő hordozta el e mi erőtlenségünket.' Ez nem ígéret?" Nem, ez nem ígéret. Ez egy állítás, amely elmond nekünk egy olyan eseményt, amely már megtörtént. 1Péter 2,24: "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." Ez tehát nem a gyógyulás ígérete? NEM! Ez az ige nem ígér neked gyógyulást, mindössze elmondja azt, ami már a tiéd. Megértettem, hogyha rá tudom venni az embereket, hogy hagyjanak fel a reménykedéssel és a gyógyulás keresésével, és kezdjenek hinni, ők azonnal meggyógyulnak. Néhány évvel ezelőtt Oklahomában prédikáltam, és az egyik szolgálatomra behoztak egy hölgyet, aki már négy éve nem tett egyetlen lépést sem. A térde egyszerűen elhasználódott, nem működött; nem tudta a súlyát hordozni. Mivel minden testmozgás nélkül kellett ülnie, eléggé elhízott. Eljött az ideje a gyógyulásért való imának, előrehozták őt és leültették az oltárra. Odamentem, letérdeltem mellé, rátettem a kezem a térdére és imádkoztam. Azután így szóltam hozzá: – Testvérnő, most pedig kelj fel és járj az Úr Jézus Krisztus nevében! Ez a drága lélek minden tőle telhetőt megtett, hogy felkeljen, de egész idő alatt - nem gúnyolni akarom - csak sírt és imádkozott: – Ó, édes Jézus, kérlek gyógyíts meg! Uram, tudom, hogy megígérted, hogy meg fogsz gyógyítani! Tudod, hogy milyen teher vagyok a családomnak, hogy semmit sem tudok tenni magamtól. Kérlek, drága Uram, gyógyítsd meg az én térdemet, gyógyítsd meg a lábaimat! Add, hogy én járjak! Ó, kérlek, kérlek! Közbevágtam: – Várj egy percet testvérnő, várj egy percet! De ahelyett, hogy hallgatott volna rám, még hangosabb lett. Másodszor is szóltam: – Kérlek, várj egy percet, volna egy szavam hozzád, tudnék rajtad segíteni! De ahelyett, hogy odafigyelt volna, még hangosabb és hangosabb lett. így már harmadszorra mondtam: – Várj egy percet, testvérnő, hadd segítsek! De nem engedelmeskedett, sőt csaknem hisztériázni kezdett. Akkor megfogtam a vállait, jól megráztam és rákiáltottam: – Megparancsolom neked, az Úr Jézus nevében, hogy fogd be a szád! Hirtelen elnémult és meglepődve nézett rám. Ám ebben a pillanatban a teremben lévők "behúzták a féket". Elhiszitek-e, hogy ez előfordulhat? Nem tudom tapasztaltátok-e már, de ami¬kor a hallgatóság így "behúzza a féket", a prédikátor tehetetlenné válik. Jézus szülővárosában is ez történt. Ezt a Biblia mondja a Márk 6,5-ben: "Nem is tehetett ott semmi csodát." Ez nem azt jelenti, hogy nem akart, hanem hogy nem tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg. A görögben az van, hogy rátette a kezét néhány kisebb bajjal küszködő emberre. Azaz, csak néhány kisebb betegség volt, amelyeket Jézus Názáretben, szolgálata alatt meggyógyított. Miért? A Márk 6,6 megmagyarázza: "És csodálkozott az emberek hitetlenségén." Nos, ez a gyülekezet is "behúzta a féket", mielőtt tehettem volna valamit. Nekem pedig ki kellett lazítanom a fékeket, különben mindennek vége. Tehát előbb velük kellett foglalkoznom, mielőtt ismét az asszonyhoz fordulok. Néhányan azt gondolták, hogy durva voltam hozzá, és ezt ott a helyszínen meg is mondták. Azt válaszoltam nekik: "Ha holnap az útkereszteződésnél valaki lelassít előtted az autójával és megkérdezi, hogy juthat el egy bizonyos helyre, ám amikor te eligazítod, ő ahelyett, hogy az útmutatásodat követné, visszafordul és ugyanazon az úton megy tovább, amelyiken jött, te talán nem próbálnád meg a helyes irányba terelni?" Ezzel egyetértettek. Ámen!
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 2. rész
Ha valakivel beszélgetsz az ő szellemi állapotáról, és azt mondja: reméli, hogy megtér, akkor azt feleld erre, amit a Biblia. Mondd el neki, hogy az Efézus 2,8-ban az áll: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által." Mondd el neki, amit Jézus mondott: "Azt, aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem." És amit Pál mondott a Róma 10,13-ban: "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr ne¬vét, megtartatik [üdvösségre jut]". Mondd azt, amit Pál a Róma 10,9-10-ben mondott: "Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre." Ösztönözd arra, hogy már abban a pillanatban cselekedjen Isten Igéje alapján. Úgy tűnik, mindig ugyanabban a kőiben botlunk el, ha gyógyulásról, Szent Szellemmel való betöltekezésről vagy hasonló imakérésekről van szó. Reménykedünk, hogy az Úr meghallgatta az imánkat, reménykedünk a gyógyulásunkban, reméljük, hogy betölt a Szent Szellem. "Hiszem, hogy egyszer majd megkapom." Remélünk és remélünk. S bár ezt te hitnek nevezed, de csak reménység, mert a jövőre szól. Figyeljétek meg, amit az írás mond: "A hit hallásból van" – így, jelen időben. Ha nem most van, akkor ez nem hit. A hit jelen idő, a remény jövő idő. Tedd hát a megfelelő időbe, tedd át jelenbe! Néhány ember azt hiszi, hogy Isten majd tesz valamit, de a hit azt állítja, hogy már megtette, és most is cselekszik. Hányan mondják: "Hagin testvér, nem értem, miért nem gyógyultam meg. Úgy tudom, Isten megígérte, hogy meggyógyít." De Isten egyáltalán nem ígérte meg, hogy meggyógyít! Erre sokan kérdezik: "Hát nem mondja Isten Igéje, hogy 'Ő vette magára a mi betegségünket és Ő hordozta el e mi erőtlenségünket.' Ez nem ígéret?" Nem, ez nem ígéret. Ez egy állítás, amely elmond nekünk egy olyan eseményt, amely már megtörtént. 1Péter 2,24: "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." Ez tehát nem a gyógyulás ígérete? NEM! Ez az ige nem ígér neked gyógyulást, mindössze elmondja azt, ami már a tiéd. Megértettem, hogyha rá tudom venni az embereket, hogy hagyjanak fel a reménykedéssel és a gyógyulás keresésével, és kezdjenek hinni, ők azonnal meggyógyulnak. Néhány évvel ezelőtt Oklahomában prédikáltam, és az egyik szolgálatomra behoztak egy hölgyet, aki már négy éve nem tett egyetlen lépést sem. A térde egyszerűen elhasználódott, nem működött; nem tudta a súlyát hordozni. Mivel minden testmozgás nélkül kellett ülnie, eléggé elhízott. Eljött az ideje a gyógyulásért való imának, előrehozták őt és leültették az oltárra. Odamentem, letérdeltem mellé, rátettem a kezem a térdére és imádkoztam. Azután így szóltam hozzá: – Testvérnő, most pedig kelj fel és járj az Úr Jézus Krisztus nevében! Ez a drága lélek minden tőle telhetőt megtett, hogy felkeljen, de egész idő alatt - nem gúnyolni akarom - csak sírt és imádkozott: – Ó, édes Jézus, kérlek gyógyíts meg! Uram, tudom, hogy megígérted, hogy meg fogsz gyógyítani! Tudod, hogy milyen teher vagyok a családomnak, hogy semmit sem tudok tenni magamtól. Kérlek, drága Uram, gyógyítsd meg az én térdemet, gyógyítsd meg a lábaimat! Add, hogy én járjak! Ó, kérlek, kérlek! Közbevágtam: – Várj egy percet testvérnő, várj egy percet! De ahelyett, hogy hallgatott volna rám, még hangosabb lett. Másodszor is szóltam: – Kérlek, várj egy percet, volna egy szavam hozzád, tudnék rajtad segíteni! De ahelyett, hogy odafigyelt volna, még hangosabb és hangosabb lett. így már harmadszorra mondtam: – Várj egy percet, testvérnő, hadd segítsek! De nem engedelmeskedett, sőt csaknem hisztériázni kezdett. Akkor megfogtam a vállait, jól megráztam és rákiáltottam: – Megparancsolom neked, az Úr Jézus nevében, hogy fogd be a szád! Hirtelen elnémult és meglepődve nézett rám. Ám ebben a pillanatban a teremben lévők "behúzták a féket". Elhiszitek-e, hogy ez előfordulhat? Nem tudom tapasztaltátok-e már, de ami¬kor a hallgatóság így "behúzza a féket", a prédikátor tehetetlenné válik. Jézus szülővárosában is ez történt. Ezt a Biblia mondja a Márk 6,5-ben: "Nem is tehetett ott semmi csodát." Ez nem azt jelenti, hogy nem akart, hanem hogy nem tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg. A görögben az van, hogy rátette a kezét néhány kisebb bajjal küszködő emberre. Azaz, csak néhány kisebb betegség volt, amelyeket Jézus Názáretben, szolgálata alatt meggyógyított. Miért? A Márk 6,6 megmagyarázza: "És csodálkozott az emberek hitetlenségén." Nos, ez a gyülekezet is "behúzta a féket", mielőtt tehettem volna valamit. Nekem pedig ki kellett lazítanom a fékeket, különben mindennek vége. Tehát előbb velük kellett foglalkoznom, mielőtt ismét az asszonyhoz fordulok. Néhányan azt gondolták, hogy durva voltam hozzá, és ezt ott a helyszínen meg is mondták. Azt válaszoltam nekik: "Ha holnap az útkereszteződésnél valaki lelassít előtted az autójával és megkérdezi, hogy juthat el egy bizonyos helyre, ám amikor te eligazítod, ő ahelyett, hogy az útmutatásodat követné, visszafordul és ugyanazon az úton megy tovább, amelyiken jött, te talán nem próbálnád meg a helyes irányba terelni?" Ezzel egyetértettek. Ámen!
**************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 3. rész
Folytattam: "Ez a hölgy rossz úton volt. Nem a gyógyulás útján, hanem rossz úton, és én csak annyit tettem, hogy integettem neki, hogy álljon le, és most már figyel rám." Nem mindenki, de a legtöbben levették a lábukat a fékről, így felszabadultam és vissza tudtam fordulni az asszonyhoz: – Testvérnő, tudod-e, hogy meggyógyultál? – Igen? - nézett rám kikerekedett szemekkel. – Igen – mondtam –, és ezt be is tudom neked bizonyítani. Fogtam a Bibliámat és kinyitottam az 1Péter 2,24-nél: – Kérlek, olvasd fel hangosan ezt a verset! – "Aki a mi bűneinket maga vitte fel a testében a fára, hogy a bűnöknek meg¬halván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." – Olvasd el az utolsó részt újra! Elolvasta: – Akinek sebeivel gyógyultatok meg. Megkérdeztem: – Ez múlt, jelen vagy jövő idő? – Ez múlt idő. – Ha meggyógyultál Jézus sebeiben, akkor te már tulajdonképpen egészséges vagy, ugye? – Igen – felelte –, az vagyok. – Akkor megteszed, amit mondok? – Igen, hogyha könnyű – válaszolta. – Ez a legkönnyebb dolog, amit valaha is tettél életedben: csak emeld fel a kezdet, nézz az Úrra, és kezdd el Őt dicsérni, mert meggyógyultál - jelen időben -, és nem fogsz meggyógyulni, mert már egészséges vagy. Az asszony fölnézett, mint egy kisgyermek, és azt mondta: – Drága Úr Jézus, annyira boldog vagyok, hogy meggyógyultam! De akkor még egyetlen lépést sem tett, nem volt a gyógyulásról bizonyossága, mégis azt mondta: "Boldog vagyok, hogy meggyógyultam és hálás vagyok Neked, drága Úr Jézus! Tudod, mennyire fárasztott, hogy ezalatt a négy év alatt ülnöm kellett! Hála Istennek, a térdem jól van, a lábam meggyógyult, nagyon hálás vagyok." Ekkor a gyülekezethez fordultam: "Most köszönjük meg Istennek vele együtt. Már meggyógyult, nem fog meggyógyulni, hiszen már egészséges." A tömeg legnagyobb része felemelte a kezét, és dicsérték Istent az asszony gyógyulásáért. Néhányan valószínűleg azt mondták: "Nem gyógyult meg, hiszen még egy lépést sem tett." De hiszen tudjátok, hogy az írás azt mondja: "A hit a nem látott dolgok valósága." Ezután ismét az asszonyhoz fordultam: "Testvérem, most pedig a Jézus nevében kelj fel és járj!" Abban a pillanatban felugrott az oltárról, mint egy tizenhat éves, járkált, futott és dicsérte Istent. Tehát alkalmazzuk a megfelelő igeidőt! Nem megy másképpen, csak ha azt használjuk. Addig, amíg küszködsz, amíg azt mondod, hogy majd egyszer, biztosan meglesz, nem megy, mert ez remény. A hit azonban azt mondja: "Ez az enyém, már most az enyém!" Ámen!
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 3. rész
Folytattam: "Ez a hölgy rossz úton volt. Nem a gyógyulás útján, hanem rossz úton, és én csak annyit tettem, hogy integettem neki, hogy álljon le, és most már figyel rám." Nem mindenki, de a legtöbben levették a lábukat a fékről, így felszabadultam és vissza tudtam fordulni az asszonyhoz: – Testvérnő, tudod-e, hogy meggyógyultál? – Igen? - nézett rám kikerekedett szemekkel. – Igen – mondtam –, és ezt be is tudom neked bizonyítani. Fogtam a Bibliámat és kinyitottam az 1Péter 2,24-nél: – Kérlek, olvasd fel hangosan ezt a verset! – "Aki a mi bűneinket maga vitte fel a testében a fára, hogy a bűnöknek meg¬halván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." – Olvasd el az utolsó részt újra! Elolvasta: – Akinek sebeivel gyógyultatok meg. Megkérdeztem: – Ez múlt, jelen vagy jövő idő? – Ez múlt idő. – Ha meggyógyultál Jézus sebeiben, akkor te már tulajdonképpen egészséges vagy, ugye? – Igen – felelte –, az vagyok. – Akkor megteszed, amit mondok? – Igen, hogyha könnyű – válaszolta. – Ez a legkönnyebb dolog, amit valaha is tettél életedben: csak emeld fel a kezdet, nézz az Úrra, és kezdd el Őt dicsérni, mert meggyógyultál - jelen időben -, és nem fogsz meggyógyulni, mert már egészséges vagy. Az asszony fölnézett, mint egy kisgyermek, és azt mondta: – Drága Úr Jézus, annyira boldog vagyok, hogy meggyógyultam! De akkor még egyetlen lépést sem tett, nem volt a gyógyulásról bizonyossága, mégis azt mondta: "Boldog vagyok, hogy meggyógyultam és hálás vagyok Neked, drága Úr Jézus! Tudod, mennyire fárasztott, hogy ezalatt a négy év alatt ülnöm kellett! Hála Istennek, a térdem jól van, a lábam meggyógyult, nagyon hálás vagyok." Ekkor a gyülekezethez fordultam: "Most köszönjük meg Istennek vele együtt. Már meggyógyult, nem fog meggyógyulni, hiszen már egészséges." A tömeg legnagyobb része felemelte a kezét, és dicsérték Istent az asszony gyógyulásáért. Néhányan valószínűleg azt mondták: "Nem gyógyult meg, hiszen még egy lépést sem tett." De hiszen tudjátok, hogy az írás azt mondja: "A hit a nem látott dolgok valósága." Ezután ismét az asszonyhoz fordultam: "Testvérem, most pedig a Jézus nevében kelj fel és járj!" Abban a pillanatban felugrott az oltárról, mint egy tizenhat éves, járkált, futott és dicsérte Istent. Tehát alkalmazzuk a megfelelő igeidőt! Nem megy másképpen, csak ha azt használjuk. Addig, amíg küszködsz, amíg azt mondod, hogy majd egyszer, biztosan meglesz, nem megy, mert ez remény. A hit azonban azt mondja: "Ez az enyém, már most az enyém!" Ámen!
*****************
KENNETH E. HAGIN: A BIBLIAI HIT
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 4. rész
A következő lépésben azt kell tudatosítanunk, hogy a hit a szívben van és nem a fejben! Van egy prédikációm, amelyet még fiatal koromban prédikáltam: "Fej-hit, kontra szív-hit". John Wesley mondta: "Az emberek értelmükkel elfogadják, hogy a Biblia, az Ige igaz, de nem hiszik azt a szívükből." A keresztények gyakran kérdezik: "Hagin testvér, mi a különbség; honnan tudhatom, hogy a szívemből hiszek, vagy csak az értelmemmel elfogadom azt, amit Isten Igéje mond?" Nos, ha ez egy értelmi meggyőződés, akkor általában azt állítja, hogy az Ige igaz, de végül erre a következtetésre jut: "Nekem ez valamiért még sincs meg." A hit ellenben azt mondja: Ez az enyém, már most az enyém! A hit Isten Igéje alapján cselekszik. Ezután sorban jönnek a gyógyulásért, Szent Szellem-keresztségért és csodálkoznak: – Hagin testvér, ismerem mindazokat az Igéket, amelyeket megjelöltél, de mégis miért van az, hogy én még nem tudtam Szent Szellemmel betöltekezni? Ilyenkor azt válaszolom: – Testvérem, erre könnyű felelni. A Biblia azt mondja, hogy a szív bőségéből szól a száj, és te éppen azt mondtad az imént, hogy "Nem tudom". Azt mondtad, amit hiszel, és addig amíg ezt mondod és ezt is hiszed, addig nem is tudod. De abban a pillanatban amint elkezded hinni, azonnal menni fog. Kezdj el Isten Igéje alapján cselekedni! Nem fontos, hogy mennyi hited van, az a fontos, hogy a meglévőt mozgásba hozd, különben nincs eredmény. Nézd meg az Apostolok cselekedetei 14,7-9-et: "És ott prédikálták az evangéliumot. És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallja Pált beszélni: aki szemeit ráfüggesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul..." Szeretném, ha látnád ezt a képet: ott ült ez az ember, aki soha egyetlen lépést nem tett és mégis hitt abban - ezt a Biblia mondja -, hogy meggyógyulhat. Minden hívőnek van hite a gyógyulásra, de ezt a hitet fel kell szabadítani. A Biblia a Márk 11,23-ban megmondja, hogyan tedd: "Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott." Felszabadíthatod a hitedet, ha kimondod, amiben hiszel. Ha a szívedben megőrzöd, és nem mondod ki; nem lesz eredmény. A szívbe rejtett hit sohasem gyógyítja meg a tested, nem tölt be Szent Szellemmel, nem eredményez imameghallgatást. A szívbe rejtett hit nem képes erre, csak akkor, ha az ajkad is felszabadítod. Figyeld meg, amit Jézus mondott! "Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: ’Kelj fel és ugorjál a tengerbe!’ – és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott." Jegyezd meg, hogy a sánta hitt, és Pál ezt észrevette. Nem Pál, hanem Ő rendelkezett azzal a hittel, amely végül is gyógyulást hozott neki. Mindez úgy jött létre, hogy hallgatta Pál prédikálását. Pál tudta, hogy a hit cselekedetek nélkül halott; tudta, hogy cselekedetre kell kényszerítenie a sánta férfit. A tizedik versben így szól: "Mondta nagy fennszóval: Állj fel a lábaidra egyenesen! És felszökött és járt." Ahogy az az ember mozgásba hozta a hitét, azonnal felkelt és járt. Ha segíteni akarsz valakinek, hogy meggyógyuljon, vagy megkapja a Szent Szellem-keresztséget vagy imameghallgatást nyerjen, tudnod kell, hogy a sikernek két oldala van: a hit és a cselekvés. Ha hit nélkül cselekszel, semmi nem történik. Ha cselekedet nélkül hiszel; ismét nem történik semmi. De ha a hit és a cselekvés együtt van, minden remekül működik. – Hagin testvér, te olyan könnyűvé teszed az embereknek a gyógyulást, meg a Szent Szellem vételét! - szokták mondani. Nem én tettem ezeket a dolgokat ajándékká, hanem Isten. Nem én tettem ezt könnyűvé, hanem az Atya. Ahhoz, hogy Isten segíthessen nekünk, meg kell nyitnunk az értelmünket. Nem én tettem ezt ajándékká és a hittől függővé, hanem Isten. És ez épp olyan könnyű, amilyennek Isten Igéje mondja. Azért, mert Isten Igéje soha nem téved. Ámen!
4. tanulmány
Mi a hit? (II.) 4. rész
A következő lépésben azt kell tudatosítanunk, hogy a hit a szívben van és nem a fejben! Van egy prédikációm, amelyet még fiatal koromban prédikáltam: "Fej-hit, kontra szív-hit". John Wesley mondta: "Az emberek értelmükkel elfogadják, hogy a Biblia, az Ige igaz, de nem hiszik azt a szívükből." A keresztények gyakran kérdezik: "Hagin testvér, mi a különbség; honnan tudhatom, hogy a szívemből hiszek, vagy csak az értelmemmel elfogadom azt, amit Isten Igéje mond?" Nos, ha ez egy értelmi meggyőződés, akkor általában azt állítja, hogy az Ige igaz, de végül erre a következtetésre jut: "Nekem ez valamiért még sincs meg." A hit ellenben azt mondja: Ez az enyém, már most az enyém! A hit Isten Igéje alapján cselekszik. Ezután sorban jönnek a gyógyulásért, Szent Szellem-keresztségért és csodálkoznak: – Hagin testvér, ismerem mindazokat az Igéket, amelyeket megjelöltél, de mégis miért van az, hogy én még nem tudtam Szent Szellemmel betöltekezni? Ilyenkor azt válaszolom: – Testvérem, erre könnyű felelni. A Biblia azt mondja, hogy a szív bőségéből szól a száj, és te éppen azt mondtad az imént, hogy "Nem tudom". Azt mondtad, amit hiszel, és addig amíg ezt mondod és ezt is hiszed, addig nem is tudod. De abban a pillanatban amint elkezded hinni, azonnal menni fog. Kezdj el Isten Igéje alapján cselekedni! Nem fontos, hogy mennyi hited van, az a fontos, hogy a meglévőt mozgásba hozd, különben nincs eredmény. Nézd meg az Apostolok cselekedetei 14,7-9-et: "És ott prédikálták az evangéliumot. És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallja Pált beszélni: aki szemeit ráfüggesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul..." Szeretném, ha látnád ezt a képet: ott ült ez az ember, aki soha egyetlen lépést nem tett és mégis hitt abban - ezt a Biblia mondja -, hogy meggyógyulhat. Minden hívőnek van hite a gyógyulásra, de ezt a hitet fel kell szabadítani. A Biblia a Márk 11,23-ban megmondja, hogyan tedd: "Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott." Felszabadíthatod a hitedet, ha kimondod, amiben hiszel. Ha a szívedben megőrzöd, és nem mondod ki; nem lesz eredmény. A szívbe rejtett hit sohasem gyógyítja meg a tested, nem tölt be Szent Szellemmel, nem eredményez imameghallgatást. A szívbe rejtett hit nem képes erre, csak akkor, ha az ajkad is felszabadítod. Figyeld meg, amit Jézus mondott! "Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: ’Kelj fel és ugorjál a tengerbe!’ – és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott." Jegyezd meg, hogy a sánta hitt, és Pál ezt észrevette. Nem Pál, hanem Ő rendelkezett azzal a hittel, amely végül is gyógyulást hozott neki. Mindez úgy jött létre, hogy hallgatta Pál prédikálását. Pál tudta, hogy a hit cselekedetek nélkül halott; tudta, hogy cselekedetre kell kényszerítenie a sánta férfit. A tizedik versben így szól: "Mondta nagy fennszóval: Állj fel a lábaidra egyenesen! És felszökött és járt." Ahogy az az ember mozgásba hozta a hitét, azonnal felkelt és járt. Ha segíteni akarsz valakinek, hogy meggyógyuljon, vagy megkapja a Szent Szellem-keresztséget vagy imameghallgatást nyerjen, tudnod kell, hogy a sikernek két oldala van: a hit és a cselekvés. Ha hit nélkül cselekszel, semmi nem történik. Ha cselekedet nélkül hiszel; ismét nem történik semmi. De ha a hit és a cselekvés együtt van, minden remekül működik. – Hagin testvér, te olyan könnyűvé teszed az embereknek a gyógyulást, meg a Szent Szellem vételét! - szokták mondani. Nem én tettem ezeket a dolgokat ajándékká, hanem Isten. Nem én tettem ezt könnyűvé, hanem az Atya. Ahhoz, hogy Isten segíthessen nekünk, meg kell nyitnunk az értelmünket. Nem én tettem ezt ajándékká és a hittől függővé, hanem Isten. És ez épp olyan könnyű, amilyennek Isten Igéje mondja. Azért, mert Isten Igéje soha nem téved. Ámen!
*******************
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT
5. tanulmány
Mi a hit? (III.) 1. rész
Zsidók 11,1: "A hit a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."
5. tanulmány
Mi a hit? (III.) 1. rész
Zsidók 11,1: "A hit a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."
A modern fordítások közül az egyik így
szól: „A hit valósággá teszi a reménylett dolgokat.”
Meg kell értenünk,
hogy a hitünk teszi valósággá azokat a dolgokat, amelyeket remélünk.
Ha
addig várunk valamit, amíg megkapjuk, és csak azután
kezdjük hinni, hogy megvan; ez helytelen.
A hited az, ami a várt dolgot
valósággá teszi. Ezt láthatjuk végig a Bibliában; az Ószövetségben és
az Újszövetségben egyaránt. Az Ószövetségben jó néhány ige van, amely
ugyanezt a gondolatot illusztrálja. Amikor Izrael bement Kánaán földjére
Jerikó ellen, Isten pontosan megmondta nekik, mit tegyenek, és nekik
hinniük kellett abban az igében, és annak alapján cselekedni.
Az Ige
alapján történő cselekvésük mozgó, működő hit volt. Körül kellett
járniuk a város falait hat napon át naponta egyszer, a hetedik napon
pedig hétszer. És azután, mikor hangszereik megszólaltak, nagyot kellett
kiáltaniuk. Kérlek, figyeljétek meg, hogy amikor kiáltani kezdtek, a
falak még szilárdan álltak. Könnyű úgy kiáltozni, hogy már a porban
hever minden fal; ahhoz egyáltalán nincs szükség hitre, de az ő hitük
valósággá tette, mozgásba hozta Isten Igéjét. Meg kell értenünk
barátaim, hogy a hit: cselekvés Isten Igéje alapján.
Mégis sok olyan
ember van, aki amikor imameghallgatást, Szent Szellem keresztséget vagy
gyógyulást akar, csak vár, hogy valami történjék vele. Tehetetlenül
vesztegel a passzív hit állapotában, és arra vár, hogy valami történik,
jobbra fordul vagy „adódik”, de nem adódik más, csak kifizetetlen
számlák. Egy ilyen emberrel találkoztam néhány évvel ezelőtt
Coloradóban.
Nem dolgozott, bár felesége volt és öt gyermeke, csak
bízott Istenben, hogy minden jobbra fordul, de soha nem történt semmi.
Egy éve volt a gyülekezet tagja, és a gyülekezet tartotta el, etette
őket, és adott némi fizetséget a feleségének vasalásért, házimunkáért. A
férfi meg csak várt.
Tevékenyebbnek kellett volna lennie. Isten segít,
de amikor a kötelezettségeidnek eleget kell tenned, nem maradhatsz
otthon arra várakozva, hogy valami történik veled.
Azonban imádkozhatsz,
hihetsz Istenben, cselekedhetsz, és akkor valami majd valóban történik.
Ugyanez a helyzet szellemi síkon is. Rengeteg ember van, aki vár
valamire, de az nem következik be. Neked kell tevékenyen cselekedned
Isten Igéje alapján. Szeretnék egy példát adni a hitről az
Újszövetségből is. Nézzünk meg néhány igerészt. Először a Lukács 5-ből
annak az embernek a történetét, akit négy barátja hozott Jézushoz. Jézus
egy házban tanított, és nem tudtak bejutni hozzá a tömeg miatt. Az
ember ágyban fekvő béna volt, ezért hát felvitték a tetőre, és azon át
bocsátották le a szobába Jézus elé. Azután ezt olvassuk: "És látva
azoknak hitét, mondta: Ember, megbocsátattak néked a te bűneid."
Néhányan most megkérdezik: Kinek a hitére utalt Jézus?”
Az ige azt
mondja: "...látva azoknak hitét..." - ez pedig többes szám, tehát
mindannyiukról szól, nemcsak arról a négyről, aki a beteget vitte, hanem
magáról a betegről is. Ő is megmutatta az ő hitét. Vajon ma hány olyan
ágyban fekvő beteg van, aki engedi magát fölvitetni a háztetőre
barátaival? De hadd illusztráljam ennek az embernek a hitét azzal is,
hogy amikor Jézus szólt hozzá: "Kelj fel", még nem érezte jobban magát.
Éppen olyan tehetetlenül feküdt, mint máskor, és ahelyett, hogy
megpróbált volna felkelni, mondhatta volna azt is: "Uram, de hát nem
láttad, hogy engem mások hoztak ide? Én valószínűleg nem tudok felkelni,
előbb meg kell gyógyítanod." De nem ez történt, mert amikor Jézus
szólt: "...kelj fel, és fölvéve nyoszolyádat, eredj haza!" mozogni
kezdett, és erre gyógyulás volt a válasz.
Ha megtagadta volna, hogy a
Mester szavai alapján cselekedjen, nem nyert volna gyógyulást, de mivel
nem tagadta meg, meggyógyult. Ez egy szellemi lecke nekünk is. Amikor
Isten Igéje szerint cselekszünk; az hit, amely beteljesül. Ha nem így
cselekszünk, hanem csak várunk, akkor semmi sem teljesedik be.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése