A magvető 1. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
Máté célja, hogy az evangélium tizenharmadik fejezetében bemutassa olvasóinak az első példázatokat, amelyeket az Úr mondott. Az Úr a magvető példázatával kezdte a tanításnak azt a módját, amit addig még nem alkalmazott. Az evangéliumban sehol sincs olyan gazdag példázatgyűjtemény, mint itt. Az egyedüli igeszakasz, ami összehasonlítható vele, Lukács 15. és 16. fejezete, ahol öt példázat van feljegyezve, amelyek nyilvánvalóan egyszerre hangzottak el. Máté elbeszéli, hogy "Azon a napon kiment Jézus a házból", valószínűleg Kapernaumban, amely városban általában lakott nyilvános szolgálatának kezdete után - "a maga városában" (Máté 9,1) közel a tengerparthoz. Kimenve "leült a tengerparton", vagyis a Genezáreti tónál. Ez a tó sok néven szerepel az evangéliumokban. Gyakran egyszerűen "a tenger", vagy "a Galileai tenger", vagy "a Tibériás tenger" a neve. Nem túl nagy terjedelmű tó, mintegy 25km hosszú és 10km széles. Ámen!
************
Jézus példázatai
A magvető 2. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
Az Úr felemelte tekintetét, és nem messze látott egy földművest, amint vetette a magot a barázdákba. A tanítónak és a tanítványnak a maghoz és a talajhoz hasonlítását gyakran megtaláljuk nem csak a Szentírásban (1Péter 1,23; 1János 3,9), hanem minden bölcsebb pogány, így Arisztotelész, Cicero, Plutarkosz és mások munkáiban. Amíg minden említésre érdemes tanítás olyan, mint a mag, amelynek van ereje, hogy belegyökerezzék a hallgatók szívébe, ennek sokkal magasztosabb értelemben igaznak kell lennie azokról az igékről, amiket Ő mondott, Aki maga volt a termékenyítő Ige, amit továbbadott. Nem tudom kétségbe vonni, hogy az Úr úgy akart bemutatkozni, mint a legfőbb magvető. Azért jött a világba, hogy vesse a magot. A királyságról (ország) szóló Ige volt a mag, az emberek szíve pedig a talaj. Vetés közben néhány mag az útfélre esett (és eltaposták), aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Vagyis némely mag a kemény útra esett, ahol nem tudott belenyomódni a földbe, hanem ki volt téve a járókelők taposásának, amíg végül könnyű zsákmánya lett a madaraknak. Ámen!
*********************
Jézus példázatai
A magvető 3. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
A madarak Keleten nagy csapatokban követik a földművest, hogy összegyűjtsék, ha lehet, a szétszóródott gabona magvakat. Krisztus így magyarázza ezt: "Amikor valaki hallja a mennyek országának Igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami a szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag." Azok a szavak, amiket csak Máté jegyez föl, és nem érti, nagyon fontosak annak megértése, hogy ez egy olyan elmének és szívnek az elsődleges állapota, amelyben Isten Igéje semmilyen hatást nem fejt ki. Az ember nem érti az üzenetet. Nem gondolja, hogy bármilyen kapcsolatban volna az Igével vagy a kegyelem királyságával, amit az Ige hirdet. Mindaz, ami az ember láthatatlan világgal való kapcsolatáról szól, mindaz, ami a bűnről, megváltásról, szentségről szól, értelmetlen és teljesen jelentőség nélküli. Kiszolgáltatja szívét mint közutat a világ minden gonosz befolyásának, amíg olyan keménnyé nem válik, mint az útburkolat. Mindezek mellett mindig van valaki, aki figyel, hogy kihasználja a talajnak ezt a gonosz állapotát, és elküldje szolgáit a gonosz gondolatok, világi kívánságok stb. alakjában és segítségükkel elragadja azt, ami szívében van vetve. Az Úr így zárja: "ez olyan mint akinél az útfélre hullott a mag. Ámen!
A magvető 3. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
A madarak Keleten nagy csapatokban követik a földművest, hogy összegyűjtsék, ha lehet, a szétszóródott gabona magvakat. Krisztus így magyarázza ezt: "Amikor valaki hallja a mennyek országának Igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami a szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag." Azok a szavak, amiket csak Máté jegyez föl, és nem érti, nagyon fontosak annak megértése, hogy ez egy olyan elmének és szívnek az elsődleges állapota, amelyben Isten Igéje semmilyen hatást nem fejt ki. Az ember nem érti az üzenetet. Nem gondolja, hogy bármilyen kapcsolatban volna az Igével vagy a kegyelem királyságával, amit az Ige hirdet. Mindaz, ami az ember láthatatlan világgal való kapcsolatáról szól, mindaz, ami a bűnről, megváltásról, szentségről szól, értelmetlen és teljesen jelentőség nélküli. Kiszolgáltatja szívét mint közutat a világ minden gonosz befolyásának, amíg olyan keménnyé nem válik, mint az útburkolat. Mindezek mellett mindig van valaki, aki figyel, hogy kihasználja a talajnak ezt a gonosz állapotát, és elküldje szolgáit a gonosz gondolatok, világi kívánságok stb. alakjában és segítségükkel elragadja azt, ami szívében van vetve. Az Úr így zárja: "ez olyan mint akinél az útfélre hullott a mag. Ámen!
**********************
Jézus példázatai
A magvető 4. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
"Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak." A köves talajt nem a "sziklás hely" kifejezés jelenti, mert ez nem akadályozná meg a gyökereket a mélyre hatolásban. Ez az a talaj, ahol vékony humuszréteg fedi a szikla felszínét. Krisztus aztán így szólt: "Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az Igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, és amint nyomorúság vagy üldözés támad az Ige miatt, azonnal eltántorodik." Itt olyan elmebeli állapottal találkozunk, amely nem utasítja vissza makacsul az igazságot, hanem hiányzik belőle a komolyság. Ez ugyanaz a szellemiség, mint ami a nagy tömegekben volt, akik követték Jézust, akikhez odafordult és a legerősebb nyelvezettel mondta, hogy mit foglal magába a tanítványság (Lukács 14, 25-33). "De nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, és amint nyomorúság vagy üldöztetés támad az Ige miatt, azonnal eltántorodik." A bajok és szenvedések, amelyeknek erősíteniük kellene az igaz hitet, pusztán ideiglenes hitet hoznak létre és ez kudarchoz vezet. A belső gyökerezés a sziklán való megalapozottságnak felel meg (Máté 7,25). Ez a kép nem ritka a Szentírásban (Efézus 3,17; Kolosse 2,7). Illusztrációkat vehetünk erre a kitartó hitre a Zsidók 10,34 és a 2Korintus 4, 17-18 alapján. Démásban viszont nem volt meg ez a gyökér. Ámen!
A magvető 4. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
"Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak." A köves talajt nem a "sziklás hely" kifejezés jelenti, mert ez nem akadályozná meg a gyökereket a mélyre hatolásban. Ez az a talaj, ahol vékony humuszréteg fedi a szikla felszínét. Krisztus aztán így szólt: "Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az Igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, és amint nyomorúság vagy üldözés támad az Ige miatt, azonnal eltántorodik." Itt olyan elmebeli állapottal találkozunk, amely nem utasítja vissza makacsul az igazságot, hanem hiányzik belőle a komolyság. Ez ugyanaz a szellemiség, mint ami a nagy tömegekben volt, akik követték Jézust, akikhez odafordult és a legerősebb nyelvezettel mondta, hogy mit foglal magába a tanítványság (Lukács 14, 25-33). "De nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, és amint nyomorúság vagy üldöztetés támad az Ige miatt, azonnal eltántorodik." A bajok és szenvedések, amelyeknek erősíteniük kellene az igaz hitet, pusztán ideiglenes hitet hoznak létre és ez kudarchoz vezet. A belső gyökerezés a sziklán való megalapozottságnak felel meg (Máté 7,25). Ez a kép nem ritka a Szentírásban (Efézus 3,17; Kolosse 2,7). Illusztrációkat vehetünk erre a kitartó hitre a Zsidók 10,34 és a 2Korintus 4, 17-18 alapján. Démásban viszont nem volt meg ez a gyökér. Ámen!
***************************
**********************
Jézus példázatai
A magvető 6. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
"A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik száz annyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." A százszoros hozam nem ritka keleten (1Mózes 26,12). Herodotosz mondja, hogy kétszázszoros volt az általános terméshozam Babilon alföldjén és olykor háromszázszoros. Megtudjuk, hogy "akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem." Vagy ahogy Lukács írja: "Akinél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." Miként lehet bármilyen szívet jónak nevezni, mielőtt az Ige és a Szellem azzá nem teszi? "Az igazságból valók", "az igazságot cselekszik", "az igaz és jó szívvel" hallgatók mind ugyanezt jelentik, vagyis az igazság iránti fogékonyságot. Az evangélium hirdetése a szikrák szétszórásához hasonlítható. Ahol taplót találnak ott gyorsan lángra borulnak. Ugyanígy amikor Krisztus hirdette az igét, volt és még mindig megvan az emberek két csoportja. Az egyik a hamis szívűeké, akik a jót gonosznak, a gonoszt jónak hívják; az önmagukat mentegetők és az önigazultak, mint amilyen az írástudók és farizeusok a legnagyobb részben voltak. A másik csoport is bűnösökből állt, akik elismerték bűneiket és nem volt vágyuk arra, hogy megváltoztassák a helyes és helytelen közötti örökké való viszonyt. Ilyenek voltak a Máték és a Zákeusok. Nátánel lenne még tökéletesebb példa - az egyszerű, őszinte, igazságos természetű ember, aki hűséges volt a kapott világossághoz -, aki nem állt ellen Isten felkészítésének azért, hogy neki adja legjobb ajándékát. Ámen!
A magvető 6. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
"A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik száz annyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." A százszoros hozam nem ritka keleten (1Mózes 26,12). Herodotosz mondja, hogy kétszázszoros volt az általános terméshozam Babilon alföldjén és olykor háromszázszoros. Megtudjuk, hogy "akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem." Vagy ahogy Lukács írja: "Akinél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." Miként lehet bármilyen szívet jónak nevezni, mielőtt az Ige és a Szellem azzá nem teszi? "Az igazságból valók", "az igazságot cselekszik", "az igaz és jó szívvel" hallgatók mind ugyanezt jelentik, vagyis az igazság iránti fogékonyságot. Az evangélium hirdetése a szikrák szétszórásához hasonlítható. Ahol taplót találnak ott gyorsan lángra borulnak. Ugyanígy amikor Krisztus hirdette az igét, volt és még mindig megvan az emberek két csoportja. Az egyik a hamis szívűeké, akik a jót gonosznak, a gonoszt jónak hívják; az önmagukat mentegetők és az önigazultak, mint amilyen az írástudók és farizeusok a legnagyobb részben voltak. A másik csoport is bűnösökből állt, akik elismerték bűneiket és nem volt vágyuk arra, hogy megváltoztassák a helyes és helytelen közötti örökké való viszonyt. Ilyenek voltak a Máték és a Zákeusok. Nátánel lenne még tökéletesebb példa - az egyszerű, őszinte, igazságos természetű ember, aki hűséges volt a kapott világossághoz -, aki nem állt ellen Isten felkészítésének azért, hogy neki adja legjobb ajándékát. Ámen!
************
Jézus példázatai
A magvető 7. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jó talaj is éppen úgy Istentől van, mint a mag. Feltételezem, hogy a hozam különbsége jelzi azok hűségének fokozatát, akik befogadják az Igét. A következő szavak nagyon fontosak: "Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik,, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé." A tanítványok veszélyben lehettek, amikor feltételezték, hogy a szívnek ez a négyfajta állapota véglegesen rögzített. Az a figyelmeztetés, hogy "vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok", kizárja egy ilyen tévedés lehetőségét. Elmondja, hogy amiként hallgatjuk és fogadjuk az Igét, úgy lesz eredményes - hogy még azoknak is, akik gonosz helyzetbe sodorták magukat, lehetséges a helyreállás Isten kegyelme által. Amíg igaz az, hogy a talaj nem alkalmas a termésre, mégis másrészt a kemény talaj meglágyulhat - a sekély talaj mélyülhet - a tüskés talaj meg lehet tisztítani. Ha a mennyei mag a talajt érinti, hatalmasabban hozza meg a termést (Jeremiás 23,29). Ámen!
A magvető 7. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jó talaj is éppen úgy Istentől van, mint a mag. Feltételezem, hogy a hozam különbsége jelzi azok hűségének fokozatát, akik befogadják az Igét. A következő szavak nagyon fontosak: "Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik,, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé." A tanítványok veszélyben lehettek, amikor feltételezték, hogy a szívnek ez a négyfajta állapota véglegesen rögzített. Az a figyelmeztetés, hogy "vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok", kizárja egy ilyen tévedés lehetőségét. Elmondja, hogy amiként hallgatjuk és fogadjuk az Igét, úgy lesz eredményes - hogy még azoknak is, akik gonosz helyzetbe sodorták magukat, lehetséges a helyreállás Isten kegyelme által. Amíg igaz az, hogy a talaj nem alkalmas a termésre, mégis másrészt a kemény talaj meglágyulhat - a sekély talaj mélyülhet - a tüskés talaj meg lehet tisztítani. Ha a mennyei mag a talajt érinti, hatalmasabban hozza meg a termést (Jeremiás 23,29). Ámen!
***********************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése