Alfa-Omega tanítások-Ismerjük fel, hogy kik vagyunk

Írta: Farkas Anta-
 

A mai alkalommal egy igen mély dologba kaphatunk betekintést, mégpedig a Jézusban elrejtett életünkbe. Azért is tartom fontosnak ezt a témát, mert magamból kiindulva gyakran küzdök azzal a gondolattal, hogy úgymond egy szürke veréb vagyok a Földön. Olykor teher Istennek és embereknek, száraz életet élve amelyben nem igazán tudok felmutatni valamit is az Isten követésemben. De hála az Úrnak, hagyott vigaszt az Ő igéjében mindazoknak, akik vágynak reá és akik Őbenne bizakodva élik életüket. Először is, mint szürke veréb, ez az ige jut eszembe:

Lukács evangéliuma 12,6-9
„Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok. Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.”

Jézus ezen szavai vigasztalást adnak nekünk. A verebeknél beszél értékünkről, a hajunk szálainál a fontosságunkról és a rólunk szóló bizonyságtételnél pedig az irántunk való szeretetéről. Isten az Ő igéjében nem titkolta el az irántunk érzett szeretetét. Nincs rajta lepel és nem csak halovány utalások vannak rá. De kik lehetnek az Isten szeretetében? Mi a feltétele annak, hogy szeressen minket Isten?

Római levél 5,8
„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.”

Ebből az egy igéből is nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy Isten nem azért szeret minket, mert mi szerettük őt! De jöjjön még egy ige, ami nem csupán a szeretetéről, hanem annak a mélységéről is bizonyságot tesz:

János evangéliuma 17,22-23
„Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

Mikor még bűnösök voltunk, úgy szeretett minket az Atya, ahogyan az egyetlen Fiát, Jézust szerette. Elég gyorsan eljutottunk a verébtől Isten Fiáig. Most már el tudjuk képzelni azt a bizonyos „sok” verebet, aminél értékesebbek vagyunk. De miképpen szerethet minket úgy, ahogyan Jézust szereti? Úgy testvérek, ha Jézus él bennünk! Mert akkor már nem minket lát az Atya, hanem az Ő Fiát, aki lakozást vett bennünk!

Galata 2,20
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

Már bűnösként szeretett minket Isten, így jogos a kérdés, hogy miképpen szerethetett mikor még Jézus nem élt bennem!? Szokták sokan mondani, hogy Isten az időn kívül van, ezért látva a jövőt tudja, hogy kik azok akik átadják Neki az életüket. Ez igaz, és ez az ige jut eszembe:

Lukács evangéliuma 19,10
„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”

Ezt akkor mondta Jézus, mikor Zákeus átadta az életét Neki. Zákeus nem épp Jézus útjában volt. Jézus pont Zákeusért ment le Jerikóba! Jeruzsálem volt az uticél, mégsem a rövidebb utat választotta, hanem kerülőút árán is megkereste azt, ami elveszett! Egy másik ige jut az eszembe:

Máté evangéliuma 26,28
„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.”

Sokakért és nem mindenkiért! Jézus vére mindenkiért elegendő, viszont vannak akik nem kérnek belőle, akadnak olyanok is, akik tapodják. De akiknek ott van az életük ajtaján Jézusnak a vére, azok Istenhez tartoznak és a pusztítónak nincs hatalma felettük.

És mi a helyzet azokkal, akik nem testvéreink, hanem Istennek ellenségei? Őket szereti az Isten? Mielőtt bármit is mondanék, szóljon az Úr igéje:

Ezékiel könyve 18,23
„Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”

Bizony szereti az Úr a bűnös embert is, inkább kívánja a megtérését hogy éljen, mintsem a bűnében haljon meg. Többször beszéltünk arról is, hogy mikor az igében a gyűlölni szót olvassuk, az nem a mai gyűlölettel azonos. Akkor annyit jelentett, hogy „kevésbé szeretni”. Az édesapám jut eszembe. Tanúja voltam annak, mikor elkezdte az Urat keresni, naponta a Bibliát bújta és közösségi alkalmakra is elment. De végül minden ilyen dolognak nyoma veszett. Tanúsíthatom, hogy az Úr nem egyszer kereste meg, mégis sajnos azt kell mondjam, hogy a lelki állapota egyre rosszabb lett. Vasárnap kaptam meg a hírt, hogy édesapám meghalt. Isten türelmét, szeretetét és irgalmát láttam az életében, az előbb felolvasott igerész (Ezékiel 18,23) is élővé vált előttem. Jézus ezt mondta:

Máté evangéliuma 5,43-44
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.”

A világiak szokták mondani, hogy tiszteld az ellenségedet. Gondolom főként azért is, mert nem tudni, talán majd épp ők lesznek a szövetségesek. Nincs ez másként a mi ellenségeinkkel sem. Egyik napról a másikra, ellenségből testvér lehet! De csak ennyi oka lenne? Minden bizonnyal nem, hiszen Isten szereti a bűnös embert. Nem a bűnt, hanem az embert!

Római levél 6,16
„Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?”

Mi ugyanis szolgák vagyunk, szolgálhatunk a bűnnek vagy az igazságnak. Akik a bűnnek szolgálnak, azokat a bűn irányítja, akik pedig az igazságnak szolgálnak, az irányítást Jézusnak adták át. Így tehát a bűnös ember nem más, mint a gonosznak a bábúja, aki rabságban van.

Efézusi levél 6,12
„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

Így tekint Isten is a bűnösre, szereti és vágyik megszabadítani őt. De térjünk vissza azokra, akik Isten követői. Az ige által megbizonyosodhattunk arról, hogy Isten nem akármilyen szeretettel szeret minket. Kik vagyunk még? Hatalmasok! De nem úgy, mint ahogy a mai kor általános irányzatai gondolják. Jézus nevét használják úgy, hogy nem is ismerik Őt. Nem a szóban van ugyanis erő, hanem a Vele való közösségben.

Apostolok Csel. 19,13-16
„Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!" Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?" Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.”

Ebben a történetből láthatjuk, hogy nem jött össze nekik a tervezett démonűzés. Mi lehetett a gond? Egyértelműen kiderül, hogy nem volt joguk erre, mivel Jézust nem ismerték. Az emberek kívülről ugyanolyannak látszanak, sok esetben nem megmondható, hogy az adott személy követi Istent vagy sem. Viszont a szellemi hatalmasságok előtt nincs rejtve egyetlen egy követője sem Istennek. Rajtunk ott van Jézus vére és ők ezt látják. Olyan ez, mint a kormány által kirendelt tiszteletben álló emberek, akik hatalmat kaptak. Ilyenek például a rendőrök és a katonák is. Őket a ruhájuk által ismerhetjük fel, de ha nincs rajtuk a ruha, akkor meg nem különböztethetőek.Akik ismerik Őt, azokat Isten is ismerni fogja.

Máté evangéliuma 16,15-19
„Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”

Ez a közösség és itt a hatalom is! Az ismeret szó is egy azon szavak közül mint az előzőekben érintett gyűlölet. Nem azt jelenti amit egykor jelentett. Az ismeret ugyanis nem az, amikor meghallunk vagy meglátunk valamit (ez megtapasztalás), hanem amikor a legmélyebb közösségben vagyunk Ővele.

1Mózes 4,1
„Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”

De mitől függ a hatalmunk nagysága? Sokan azt hiszik, hogy megtérésünkkor megkaptunk minden hatalmat Istentől hegyek dobálására. Még a megtérést sem értik, hogy értenék a többit!? Próbálják gyakorolni a hitüket szavakban, megnyilvánulásokban, parancsolásokban, kiabálásokban és bizarr dolgokban. Hálát adok Istennek, hogy hatalma csupán azoké, akik megismerték Őt! Mert ha azoké is lenne, akik nem ismerik Őt, akkor garantáltan nem használnák jól az Istentől kapott hatalmukat. Istentől kapott hatalmunk a benne való életünk, vagyis ismeretünk függvénye.

Forrás: http://alfa-omega.hu/index.php/tanulmanyok/205-ismerjuk-fel-hogy-kik-vagyunk