Ne képzeljétek, hogy Jézus szegény volt addig, amíg a keresztre nem
került. Nem volt szegény. Semmiben sem volt hiánya soha. Mikor elküldte a
tanítványait ezüst, arany nélkül, erszény nélkül, megkérdezte: Volt-e
hiányotok valamiben? A tanítványok azt mondták: semmiben. Az egy hamis
elképzelés, hogy sok pénznek kell lennie a bankban ahhoz, hogy gazdagok
legyünk. Nem így van. A bankban lévő
pénz valójában csak egy másodrendű gazdagság. Az a gazdagság, hogy
minden rendelkezésre áll, és szükség szerint használható. Olyan
kiváltságban volt részem, hogy néha igen gazdag emberekkel voltam
együtt. És azt láttam, hogy nem nagyon hordanak maguknál készpénzt,
hanem egyszerűen hitelkártyával fizettek. Volt olyan gazdag ember,
akinél még hitelkártya sem volt, hanem csak aláírt mindenhol, annyira
ismerték. Ahogy előbb már mondtam: Jézus ilyenfajta hitelkártyát
használt. Soha nem hiányzott semmije. Ha nem volt pénze az adóra, akkor
kihúzott egy halat a tóból, és ott volt a pénz a halnak a szájában. Ez
az igazi gazdagság. Meg kell vallanom, még nem vagyok ezen a
színvonalon. Néhányan igen, de tudom, hogy teljesen pillanatról
pillanatra élnek, teljes bővölködésben. De ne hívjátok ezt
szegénységnek. Ez bővölködés. És minél inkább bővülködünk, annál többet
tudunk adni másoknak. Isten megmutatta nekem, hogy nagyon jó, ha van
hited a saját anyagi dolgaidra - ez egy jó dolog. De a mások számára
való hited, ez már magasabb szint. Pál azt mondja a saját szolgálatáról,
hogy a saját keze szolgált a saját szükségére, és azokéra is, akik vele
voltak. Volt hite a saját maga számára is, és azok számára is, akik
vele voltak. Isten megmutatta nekem, hogy ez egy magasabb szintű hit,
nem elég a magunk szükségére hinni, hanem másokért is kell hinnünk. Van
egy másik igehely, ami nagyon sokakat érint, engem is: hogy nem a
gyerekek tartoznak kincseket gyűjteni a szüleiknek, hanem a szülők a
gyermekeknek. Hagynunk kell valamit a gyermekeinkre, nemcsak anyagiakra
gondolok itt, hanem kell valami, amit továbbadok. Nemcsak puszta
minimumon kell élni, ami elég - hála Istennek, ha ez megvan - de van
ennél egy magasabb szint is. 2Kor. 8,9: "Mert ismeritek a mi Urunk Jézus
Krisztusnak a jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek,
hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." 2Kor 9,9: "Az Isten
pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy
mindenben, mindenkor teljes elégségetek legyen, minden jótéteményre
bőségben legyetek." Ebben az egy versben a minden szó ötször, és a
bövölködés kétszer fordul elő. Úgy látom, hogy isteni ellátásunk mértéke
nemcsak az, ami éppen szükséges, nemcsak épp magunknak elegendő, hanem
azoknak is, akik velünk vannak. Emlékezzetek, hogy ez Jézus Krisztustól
jön, hit által. Egy néni azt mondta nekem egyik nap, hogy elég sok ideig
tartott, hogy megtanulta, hogy a jövedelem forrása nem a férje
munkáltatója. De sokaknak a hite erre van korlátozódva. Van egy lányunk
Angliában, aki egy fogorvostan-hallgatónak a felesége. Csak éppen
annyijuk van, amennyivel megvannak, és egyszer azt mondta a mi
jelenlétünkben: "ezt megvehetjük, azt nem". Azt mondtam: "Ha te csak
arra támaszkodsz, ami a kormánytól és ezekből a forrásokból jön, akkor
meg kell állnod, de ha Istenben bízol, akkor továbbmehetsz. Vegyetek
például egy telefont!" "De hát az luxus." "Megveszed a telefont és
meglátod, Isten ezt meg fogja adni." És így volt. Ilyen szempontból nem
számít, ki a rendszeres munkáltatód, az ellátásod forrása nem a
munkáltatód, hanem Isten. És Isten el tud látni, ez által a személy,
vagy szerv által, de még más fél tucat csatornán is! A hitetlenségeddel
ne korlátozd Istent, hogy csak egy forráson keresztül lásson el! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése