Napi áhítat: A terméketlen kert

Hét témája: Kert

Olvasmány: Ézs 5,1–7

A férfitársadalom is kert, amit ápolni, gyomlálni, gondozni kell, hogy a nők gyönyörködhessenek bennük.

„Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett! Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!”

Magyarázat

Rólam szól ez a szép „rege”, és rólad, ki most olvasod.
Isten kiválasztottai vagyunk. Csoportnevünk: eklézsia, gyülekezet. – Én is egy tő nemes vesszőből (hívő család) fejlődött szőlőtőke vagyok. A „kövér hegyoldal” gyermekkorom óta a baptista közösség lehetett. Szorgalmas szülők és nevelők kapálgatták-metszegették szív- és értelemvilágomat. Tisztogatták, pallérozták lobogó lelkemet, sziporkázni kezdő elmémet.
Középen – a „toronyból” – áradt rám a fény, vigyázott rám az őriző.
Kezdett a bokrom fürtöket érlelni. Eleinte savanykásak, fanyar ízűek voltak a szemek, alig élvezhető must csorgott a „csanak”-ba. Volt olyan év is, hogy vadszőlőt termett a tő.
Mit kellett volna még megtenned értem, Uram?! Te mindent jól elrendeztél bennem és körülöttem. És adtál néhány termő ágat. Hirdethettem szent kegyelmedet, szóban és írásban.
Jaj! De a gazok! A gonosz kívánságok, a félelem és a hiúság, a háborgó békétlenség és az értetlenség zúgolódásai! Fölverte földemet a tövis és a gaz!
De hála türelmedért és a megkegyelmezésért! Hiszen egyszer s másszor mintha hallottam volna is, amit a „gazda” a „vincellérnek” mond: „Vágd ki őt! Miért foglalja a helyet a kertben?!” – De a válasz eddig még mindig így hangzott: „Hagyd még életben... Hátha terem jövőre...”

(Gerzsenyi Sándor)