Csendes percek Istennel: Ismerni akarom az igazságot

„....akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Jn 8,32

Nem számítottam erre a diagnózisra. Kizökkentett. Aztán jöttek a könnyek – a megkönnyebbüléstől. Beszálltam a kocsiba, bekapcsoltam a biztonsági övet, és letöröltem a könnyeimet. Miért könnyebbültem meg a rossz hírtől? – kérdeztem magamtól. Felidéztem az orvos szavait, s ezzel együtt megfogalmazódott bennem egy gondolat: mégsem bolondultam meg. A megkönnyebbülés ebből a felismerésből eredt

Mitől képzeltem, hogy kezdek megkattanni? Két éve állandóan visszatérő fájdalmat éreztem. A szokásos vádakra gondoltam: Csak képzelődsz. Nincs semmi bajod. Kezdesz megbolondulni. S már el is érkeztem a hazugsághoz, ami lassan befészkelte magát a gondolataimba.
Felnőtt éveim egy része azzal telt, hogy próbáltam lefejteni a tudatomról az önmagamról képzelt hazugságokat. A gyermekkori bántalmazások hatására e hazug gondolatok mérge beivódott az agyamba:

Értéktelen vagy. Senki sem fog szeretni. S ami a legfájóbb volt: Isten nem törődik veled.
Tudom, nem vagyok egyedül, sokan elhiszik magukról ezeket a hazug vádakat. Talán hozzátartozik embervoltunkhoz. A nők különösen fogékonyak rájuk. Ez a fogékonyság talán még Éva bűnbeesésének a következménye, aki elhitte az első hazugságot, amit a kígyó sziszegett neki az Édenkertben.
De örömhír is érkezik az igazsággal. Nem a mi igazságunkkal. Az Igazsággal, aki Jézus Krisztus.
„Nincs tehát már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” – olvassuk a Római levélben (Róm 8,1). Más szavakkal, amikor tehát az agyamban ott kavarognak a kárhoztató gondolatok, tudhatom – teljes bizonyossággal -, hogy ezek nem Istentől valók. Ha pedig nem Istentől származnak, nem méltók arra, hogy higgyek nekik.
Úgy próbálom legyőzni a hazugságokat, hogy szembesítem őket Jézussal, az Igazsággal.
„Értéktelen vagy” – nyilatkozik az ellenség.
„Drágagyöngy vagy” – szól Jézus.
„Senki sem fog szeretni” – mondja az ellenség.
„Nagyon szeretlek” – biztosít Jézus.
„Isten nem törődik veled” – közli az ellenség.
„Az életemet adtam, hogy neked örök életed legyen” – mondja Jézus.

Az orvossal való találkozás után, mikor rájöttem, hogy megint a hazugságok csapdájába estem, már meg is jelent egy újabb gondolat: úgyis mindig visszaesel. Na ne! Nevetnem kellett. Szinte hallottam a sziszegést, nem voltam hajlandó újra megadni neki magam.
Jézushoz fordultam inkább, és megköszöntem Neki a szabadságot, amit Benne, az Igazságban találtam.
Bár az ellenség továbbra is próbálkozni fog, hogy elferdítse Isten igazságát, tudhatjuk, hogy már elvesztette a harcot. Ez már egy befejezett történet. A Teremtés Könyvében olvashatjuk, hogy Jézus sarkával eltapossa a kígyó fejét, örökre legyőzve őt. Nincs már valóságos hatalma rajtunk.
Minél tovább járunk Jézussal, minél inkább keressük az Ő igazságát, annál könnyebben felismerjük az Ő hangját, és annál inkább örülünk a Benne megtalált szabadságnak.
Krisztus szabadságra szabadított meg minket (Gal 5,1).

Uram, azért imádkozom, hogy mindig felismerjem a Te hangodat a többi hang között. Adj nekem Téged meghalló fület. Taníts meg a te szabadságodban élni, és köszönöm irgalmad ajándékát. 
Jézus nevében, Ámen.