(Ez 3:12)
A templom óriási volt, mégis csak egy masszív oszlop tartotta, amelyhez oda volt kötözve egy vérző bárány. Mindenki, aki belépett a templomba, odajárult a bárány elé, és megvallotta a bűneit. A bárány előtt Ellen magasított ülőhelyeket látott, és azokon ültek a bűnbocsánatot nyert, boldog emberek. "Arcukon a menny dicsősége fénylett, dicsőítették Istent, és boldog, hálaadó himnuszokat énekeltek, amelyek úgy hangzottak, mint az angyalok zenéje." Mielőtt Ellen maga is alázattal a bárány elé járulhatott volna, megszólalt egy trombita, és minden sötétségbe borult. Most már valójában azt érezte, hogy a Szentlélek elhagyta őt, és már soha nem tér vissza.
Isten azonban nyilvánvalóan nem hagyta Ellent ebben az állapotban. Miként annak idején felemelte Ezékielt, úgy emelte föl ezt a fiatal tizenévest is. Nem sokkal első álma után Ellen egy másikat kapott, amelyben Jézus színe elé hívták. Amint felemelte tekintetét, és megpillantotta a Fiú csodálatos arcát, mosolyt látott rajta. A Megváltó a vállára tette a kezét, és így szólt hozzá: "Ne félj! Örömében sok-sok szépséges, dicső jelenet vonult el előtte, és úgy érezte, megérkezett a menny biztonságába és békességébe. Krisztus jelenléte szent tisztelettel és kimondhatatlan szeretettel töltötte be a lány szívét.
A reménység, amely Ellent az Istenbe vetett egyszerű hit nyomán betöltötte, téged is lábra állíthat. A Szentlélek olyan látást ad neked az Isten Igéjében található igazságok valóságával kapcsolatosan, amelynek segítségével túlláthatsz a földi élet csüggesztő próbáin.
Imádság a mai napra
"Uram, amint Jézus színe elé járulok, dicsőítelek téged a megváltás csodájáért és szereteted bizonyosságáért!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése