Nem egy hívő embertől hallottam már, hogy úgy érzik, Isten nem figyel rájuk, nem hallgatja meg őket; vagy, ha mindkettőre igen is a válasz, akkor sem válaszol.
Azaz igazság, hogy nekem is jelenleg van egy olyan kérdésem, amit rengetegszer feltettem már Istennek, és könyörögtem, hogy küldjön rá választ, mert egyszerűen fogalmam sincs, mi az igazság, mit kellene tennem, merre kéne indulnom tovább ez ügyben. És Isten a mai napig nem válaszolt erre a kérdésre. Miről is van szó tehát? Isten valóban nem figyel? Valóban nem hallgatja meg, amiről Hozzá beszélünk? Vagy, ha tényleg mindkettőre igaz a válasz, akkor úgy dönt, hogy Ő most ezzel egyszerűen nem foglalkozik?
Én nem így ismertem meg egészen idáig azt az Istent, Akiben hiszek.
Olyannak ismertem meg Istent, Aki akkor is lát, amikor mások nem vesznek észre. Aki minden körülmények között lát: akkor is, ha minden rendben van, de akkor is, ha semmi sincs rendben!
"Azután Hágár így nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott." (1Móz 16,13)
Olyannak ismertem meg Istent, Akihez, ha valami szükségesért kitartóan imádkoztam, akkor megadta, amit kértem.
"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket." (Jer 29,12)
Olyannak ismertem meg Istent, Akihez könyöröghettem, mert igazságtalanul bántottak. S végül igazságot szolgáltatott nekem. Én pedig hálát adhattam Neki és dicsőíthettem Őt!
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)
Olyannak ismertem meg Istent, Aki velem marad a nehézségekben, s miközben imádkozom, lehet, hogy a körülményeket nem, de engem megváltoztat (megerősít), és így tudok kiszabadulni a nehézségekből.
"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt." (Zsolt 91,15)
Olyannak ismertem meg Istent, Akit egy lehetetlennek tűnő helyzet sem akadályozott meg abban, hogy betartsa, amit megígért számomra, és teljesüljön az.
"Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek." (Mk 11,24)
De egyszer azt is tapasztaltam Istentől, hogy olyan imádságomra (inkább zúgolódásomra) válaszolt úgy, ahogy én szerettem volna, aminek aztán még se lett jó vége. Akkor tanultam meg azt, hogy óvatosan kell bánni a kérésekkel Isten felé. Isten hatalmas és bármit megtehet! Ha valamit nem tesz meg, az nem azért van, mert nem képes rá! Hanem azért, mert nem akarja megtenni: az én javamra!
"Járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!" (2Móz 16,9)
Jézusnak van az a nagyon sokat emlegetett mondata, amivel hívő testvéreinket – vagy magunkat – bátorítjuk akkor, amikor valamire oly régóta vágynak, oly régóta imádkoznak, de még mindig nem teljesült be:
"Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." (Jn 16,23)
Ha ez így van, akkor miért nem kapjuk meg rögtön azt,
amiért JÉZUS NEVÉBEN imádkozunk? Miért nem válaszol Isten? Egyszer rávezetett Isten Szentlelke erre a válaszra. Isten nem egy automata gép. És Jézus nem egy érme, amit az automata gépbe dobva, megkapjuk azt a terméket, amit kiválasztottunk. Jézus neve hatalom! És ezzel a hatalommal meg kell tanulni hittel, alázatosan, mégis bátran és bölcsen bánni! Meg kell tanulni Jézus nevében csak olyan dolgokat kérni, amire valóban szükség van, ami valóban áldott, ami valóban jó dolog, és Isten nevét dicsőíti! Sem Isten, sem Jézus nem adja a nevét akármilyen végeredményhez! Ha megtanulnánk éretten bánni Jézus nevével imáinkban, szerintem garantáltan minden imánk teljesülne, mert akkor valóban felmérnénk, és többször meggondolnánk, hogy mit is kérünk Istentől Jézus nevében!
S, ha nem is Jézus nevében kérünk éppen valamit imában Istentől, csak egyszerűen kérünk valamit, de mégis úgy tapasztaljuk, hogy nem válaszol, vegyük azt hittel válaszul Tőle! Mert Isten Szava ezt is mondja:
"Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek."
(Préd 3,7b)
Ideje van tehát annak, ha Isten hallgat, és, annak is, ha Isten beszél! Így van ez az embernél is – bár az ember gyakran manipulálásból is képes ezeket megtenni. Viszont, ha itt az ideje annak, hogy Isten hallgasson, akkor annak oka, célja, értelme van! A mi feladatunk az, hogy, ha azt tapasztaljuk, Isten hallgat, rájöjjünk: miért hallgat? Mit akar a hallgatásával Isten mondani, tanítani számunkra?
Hiszen, gondoljunk csak bele … egy szülő, egy tanár azzal is nevel, ha hallgat.
Azonban Istenről ne gondoljuk egy percig sem, hogy bosszúállásból, netán büntetésből vonná meg tőlünk Szavát!
Nem! Ha Isten hallgat, az igazságosan történik, és akkor annak pontosan itt az ideje! Akkor lehet, hogy eljött annak is az ideje, hogy elcsendesedjenek kéréseink, zúgolódásaink, és végre Rá figyeljünk – nem pedig azokra a dolgokra, amiket adhatna! Ha Isten nem válaszol, akkor lehet eljött annak az ideje, hogy arra figyeljünk, hogy Ő mit akar mondani, Ő mit akar mutatni! De ez csak úgy lehetséges, ha végre nem ragaszkodunk foggal-körömmel a saját akaratunkhoz, hanem egyszerűen csak bízunk Benne: ennek az időszaknak is oka, célja és értelme van!
Azaz igazság, hogy nekem is jelenleg van egy olyan kérdésem, amit rengetegszer feltettem már Istennek, és könyörögtem, hogy küldjön rá választ, mert egyszerűen fogalmam sincs, mi az igazság, mit kellene tennem, merre kéne indulnom tovább ez ügyben. És Isten a mai napig nem válaszolt erre a kérdésre. Miről is van szó tehát? Isten valóban nem figyel? Valóban nem hallgatja meg, amiről Hozzá beszélünk? Vagy, ha tényleg mindkettőre igaz a válasz, akkor úgy dönt, hogy Ő most ezzel egyszerűen nem foglalkozik?
Én nem így ismertem meg egészen idáig azt az Istent, Akiben hiszek.
Olyannak ismertem meg Istent, Aki akkor is lát, amikor mások nem vesznek észre. Aki minden körülmények között lát: akkor is, ha minden rendben van, de akkor is, ha semmi sincs rendben!
"Azután Hágár így nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott." (1Móz 16,13)
Olyannak ismertem meg Istent, Akihez, ha valami szükségesért kitartóan imádkoztam, akkor megadta, amit kértem.
"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket." (Jer 29,12)
Olyannak ismertem meg Istent, Akihez könyöröghettem, mert igazságtalanul bántottak. S végül igazságot szolgáltatott nekem. Én pedig hálát adhattam Neki és dicsőíthettem Őt!
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)
Miért nem kapjuk meg rögtön azt, amiért Jézus nevében imádkozunk?
"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt." (Zsolt 91,15)
Olyannak ismertem meg Istent, Akit egy lehetetlennek tűnő helyzet sem akadályozott meg abban, hogy betartsa, amit megígért számomra, és teljesüljön az.
"Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek." (Mk 11,24)
De egyszer azt is tapasztaltam Istentől, hogy olyan imádságomra (inkább zúgolódásomra) válaszolt úgy, ahogy én szerettem volna, aminek aztán még se lett jó vége. Akkor tanultam meg azt, hogy óvatosan kell bánni a kérésekkel Isten felé. Isten hatalmas és bármit megtehet! Ha valamit nem tesz meg, az nem azért van, mert nem képes rá! Hanem azért, mert nem akarja megtenni: az én javamra!
"Járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!" (2Móz 16,9)
Jézusnak van az a nagyon sokat emlegetett mondata, amivel hívő testvéreinket – vagy magunkat – bátorítjuk akkor, amikor valamire oly régóta vágynak, oly régóta imádkoznak, de még mindig nem teljesült be:
"Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." (Jn 16,23)
Ha ez így van, akkor miért nem kapjuk meg rögtön azt,
amiért JÉZUS NEVÉBEN imádkozunk? Miért nem válaszol Isten? Egyszer rávezetett Isten Szentlelke erre a válaszra. Isten nem egy automata gép. És Jézus nem egy érme, amit az automata gépbe dobva, megkapjuk azt a terméket, amit kiválasztottunk. Jézus neve hatalom! És ezzel a hatalommal meg kell tanulni hittel, alázatosan, mégis bátran és bölcsen bánni! Meg kell tanulni Jézus nevében csak olyan dolgokat kérni, amire valóban szükség van, ami valóban áldott, ami valóban jó dolog, és Isten nevét dicsőíti! Sem Isten, sem Jézus nem adja a nevét akármilyen végeredményhez! Ha megtanulnánk éretten bánni Jézus nevével imáinkban, szerintem garantáltan minden imánk teljesülne, mert akkor valóban felmérnénk, és többször meggondolnánk, hogy mit is kérünk Istentől Jézus nevében!
S, ha nem is Jézus nevében kérünk éppen valamit imában Istentől, csak egyszerűen kérünk valamit, de mégis úgy tapasztaljuk, hogy nem válaszol, vegyük azt hittel válaszul Tőle! Mert Isten Szava ezt is mondja:
"Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek."
(Préd 3,7b)
Ideje van tehát annak, ha Isten hallgat, és, annak is, ha Isten beszél! Így van ez az embernél is – bár az ember gyakran manipulálásból is képes ezeket megtenni. Viszont, ha itt az ideje annak, hogy Isten hallgasson, akkor annak oka, célja, értelme van! A mi feladatunk az, hogy, ha azt tapasztaljuk, Isten hallgat, rájöjjünk: miért hallgat? Mit akar a hallgatásával Isten mondani, tanítani számunkra?
Hiszen, gondoljunk csak bele … egy szülő, egy tanár azzal is nevel, ha hallgat.
Azonban Istenről ne gondoljuk egy percig sem, hogy bosszúállásból, netán büntetésből vonná meg tőlünk Szavát!
Nem! Ha Isten hallgat, az igazságosan történik, és akkor annak pontosan itt az ideje! Akkor lehet, hogy eljött annak is az ideje, hogy elcsendesedjenek kéréseink, zúgolódásaink, és végre Rá figyeljünk – nem pedig azokra a dolgokra, amiket adhatna! Ha Isten nem válaszol, akkor lehet eljött annak az ideje, hogy arra figyeljünk, hogy Ő mit akar mondani, Ő mit akar mutatni! De ez csak úgy lehetséges, ha végre nem ragaszkodunk foggal-körömmel a saját akaratunkhoz, hanem egyszerűen csak bízunk Benne: ennek az időszaknak is oka, célja és értelme van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése