(Jelenések könyve 10. fejezet 10. vers)
Könyvet enni? Ez elég bizarr. No, de ne ijedj meg, Isten nem fog könyvet etetni velünk.
Könyvet enni? Ez elég bizarr. No, de ne ijedj meg, Isten nem fog könyvet etetni velünk.
Ez csupán egy kép, ami azt fejezi ki, akár itt János apostolnál, akár korábban Ezékiel prófétánál (Ez.3:3), hogy az általuk közvetített isteni üzenet bizonyos csalódást okoz majd számunkra.
Azaz, próféciájuk első hallásra örömmel tölti el az embert, de jobban a mélyére ásva szomorúságot okoz. S hogy miként és miért lehet az evangélium egyszer örömhír, másszor gyászhír?
Úgy, ahogy a tanítványok is tették Jézussal.
Örültek a csodáinak, a gyógyításoknak, ámulattal hallgatták a bölcseket megszégyenítő tanításait, de a kereszt nem illet bele a Messiásról és a földi paradicsom helyreállításáról alkotott illuzórikus elképzelésükbe.
„Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt” (Luk.24:21)
– mondta a két emmausi, „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” (Apcsel.1:6)
– kérdezte a tizenegy közvetlen még a mennybemenetel előtt is.
Ők azért csalódtak, mert olyat vártak, amit Jézus soha sem ígért. Csalódtak, mert nem, vagy csupán felületesen bíztak Benne és sokkal inkább saját vágyaik és elképzeléseik megvalósulásában.
De mi a helyzet velünk? Vajon nekünk is vannak ilyen hamis elvárásaink Istennel szemben? Nekünk nem árthat a COVID, mi nem lehetünk munkanélküliek, stb.
Aztán, ha mégis megbetegszünk…
Vajon nekünk is van előre megírt forgatókönyvünk Jézus visszatérését illetően?
Az utolsó pápa, a vasárnaptörvény… Aztán, ha másképp alakul…
És a nagy kérdés; miként lehet elkerülni az ilyen csalódást?
Az idő számolgatása és az aktuálpolitikai események lesegetése helyett életünkkel, talentumainkkal mutassuk be és adjuk tovább szeretetét.
Mert „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.”
(Máté 24:46)
(Tóth Szilárd)
Azaz, próféciájuk első hallásra örömmel tölti el az embert, de jobban a mélyére ásva szomorúságot okoz. S hogy miként és miért lehet az evangélium egyszer örömhír, másszor gyászhír?
Úgy, ahogy a tanítványok is tették Jézussal.
Örültek a csodáinak, a gyógyításoknak, ámulattal hallgatták a bölcseket megszégyenítő tanításait, de a kereszt nem illet bele a Messiásról és a földi paradicsom helyreállításáról alkotott illuzórikus elképzelésükbe.
„Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt” (Luk.24:21)
– mondta a két emmausi, „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” (Apcsel.1:6)
– kérdezte a tizenegy közvetlen még a mennybemenetel előtt is.
Ők azért csalódtak, mert olyat vártak, amit Jézus soha sem ígért. Csalódtak, mert nem, vagy csupán felületesen bíztak Benne és sokkal inkább saját vágyaik és elképzeléseik megvalósulásában.
De mi a helyzet velünk? Vajon nekünk is vannak ilyen hamis elvárásaink Istennel szemben? Nekünk nem árthat a COVID, mi nem lehetünk munkanélküliek, stb.
Aztán, ha mégis megbetegszünk…
Vajon nekünk is van előre megírt forgatókönyvünk Jézus visszatérését illetően?
Az utolsó pápa, a vasárnaptörvény… Aztán, ha másképp alakul…
És a nagy kérdés; miként lehet elkerülni az ilyen csalódást?
Az idő számolgatása és az aktuálpolitikai események lesegetése helyett életünkkel, talentumainkkal mutassuk be és adjuk tovább szeretetét.
Mert „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.”
(Máté 24:46)
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése