💥Reggeli dicséret🌹 Igazán szabad

"💞Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság."
Pál apostol Korinthusiaknak írt második levele 3. fejezet 17. verse

Szabad vagyok! - gondolja az ember és sokszor nem sejti, hogy mennyire rab. 

Szabad vagyok, mert azt teszem, amit csak akarok! - mondja újra az ember, és nem sejti, nem tudja, hogy a valódi szabadság nem az, amire gondol. Igazán szabad az az ember, aki testében, lelkében, erkölcsi vagy szellemi értelemben is szabad.

Testi értelemben rengeteg minden rabbá tehet bennünket. 

Minden függőségünk, amit úgy érzünk, hogy nem tudnánk meglenni nélküle, fogságban tart minket. 

Valaki azt mondja: "Ha nem iszom meg a reggeli kávémat, meg sem tudnék mozdulni. 

Már az illata is felélénkít!" - ő a kávé rabja. 

Másvalaki szerint amennyiben nem iszik meg egy kupica pálinkát ebéd előtt, meg sem tudná emészteni az ételt. Ő nem gondolja, de már az alkohol rabja. De rabjává válhatunk az édességeknek, a teának, bárminek, amit beviszünk a szervezetünkbe és a valóságban függünk tőle. 

Nem beszélve az illegális szerekről.

Mentálisan is kialakulhatnak függőségek, amik rabbá tesznek bennünket. 

Minden, ami abban segít minket, hogy elmenekülve a valóság elől, egy sajátos életet éljünk, amiben sikeresebbek vagyunk. 

Amikor faljuk a filmeket, a könyveket, amikor többet vagyunk az online térben avatárjaink segítségével, amikor napunk legjobb részét általunk megformált karaktereink által éljük meg. 

De a társfüggés csapdájában is vergődhetünk, amikor nem tudunk önálló döntést hozni anélkül, hogy apánk, anyánk, szerelmünk, gyermekünk és még sorolhatnánk ki s ki véleménye ne lenne döntő a számunkra. 

Akár még akkor is, ha már rég nincs velünk.

Szellemiségünket is több minden rabságba ejtheti. Teóriák, nézetek, hiedelmek és vallások, mind-mind fogságba ejthetnek. A babonás ember, ha jót mond, lekopogja mindig, hogy valóra váljon. 

Ha focista, vagy más sportoló, előfordul, hogy a tétmérkőzése előtt mindent úgy tesz, mint előzőleg, amikor korábbi nagyobb sikerét elérte. Ma már természetes, hogy a szocializmus, a kommunizmus eszméi, bár sokan hittek benne és nem csak a volt szocialista országokban látták szépnek, hamisnak és üresnek bizonyultak. De sajátos, önállóan kialakított világnézetünk is rabbá tehet minket. 

Ki óv meg a vallásaink formális gyakorlásának csapdájától? 

Félelmeinktől, hogy elég jók vagyunk-e Isten számára? Mindent úgy teszünk-e, ahogy Ő szeretné? 

Amikor Isten törvényének minden betűjét kényszeresen betartva próbálsz egyre jobbá válni? 

Amikor mindenképp szükséged van egy általad tisztelt beavatott (pap, lelkipásztor, rabbi, guru, stb.) véleményére, hogy megtudd miként is kell érteni, hogyan is kell cselekedni...

Hogy is lehet egyáltalán ennyi rabság fenyegetése közepette valóban szabad valaki!? 

Mit is tehetnék, hogy igazán szabad legyek?

Pál szerint semmi sem tehet szabaddá minket. Egyetlen vallás gyakorlása, egyetlen emberi teória, de még az erős akaratunk sem. Az apostol, mivel farizeus lévén jól ismerte a törvényt és az írásokat, jól tudta, hogy a valódi szabadságot csak az Istennel való állandó közösség adhatja meg, amit minden ember a Szentlélek által való kapcsolatban élhet meg.

Minden ötvenedik esztendőben, a kürtzengés évében, minden zsidó, aki rabszolgává lett, Isten kegyelme által elnyerhette újra teljes szabadságát. 

Egy életen keresztül a fent említett dolgok közül akár több is rabszolgává tehet bennünket. 

De amikor Krisztus belép az életünkbe, amikor az Úr lelke a szívünkbe költözik, számunkra is megszólalnak a kürtök és fennhangon hirdetik: 

IGAZÁN SZABAD VAGY!

(Restás László)