Az irgalmas Szamaritánus 1. rész
(Lukács 10, 30-37)
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_42_10.htm
Nem szükséges feltételeznünk, hogy annak a törvénytudónak, aki "előállt" és kérdést tett fel Urunknak, amiből kinőtt ez a példázat, bármilyen gonosz szándéka lett volna, sem nem volt olyan gyáva, hogy zavarba hozza és elhallgattassa a Megváltót.
Nem szükséges feltételeznünk, hogy annak a törvénytudónak, aki "előállt" és kérdést tett fel Urunknak, amiből kinőtt ez a példázat, bármilyen gonosz szándéka lett volna, sem nem volt olyan gyáva, hogy zavarba hozza és elhallgattassa a Megváltót.
A kérdés ez volt: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Ez nem tőrbe ejtő kérdés. Az van itt megírva, hogy azért tette fel a kérdést Krisztusnak, hogy "megkísértse Őt". De ez inkább azt jelenti, hogy próbára tenni.
Hogy a kísértés jó vagy gonosz, azt meghatározza az a motívum, amiből származik.
Így Isten próbálja meg az embert, amikor nehéz helyzetbe viszi, hogy megmutassa neki, mi van benne (Jakab 1,12);
Ő megpróbálja az embert, hogy jót hozzon ki belőle és erősítse (1Mózes 22,1); vagy hogy kihozza a benne lévő gonoszt, hogy az ember is tudjon róla és vigyázzon meg imádkozzék ellene.
Csak a sátán kísérti az embert pusztán azért, hogy gonoszságát előhozza.
Vesd össze: Máté 22,35 és Márk 12, 28-34. Mindkét feljegyzés ugyan arról a beszélgetésről szól.
A második beszámolóban Urunk bizonyságot tesz a kérdezőről, hogy az igazságot keresi.
Ez a törvénytudó örömest győződött meg a galileai tanító szaktudásáról, és ezért hozza elő a kérdések kérdését. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése