Az irgalmas Szamaritánus 5. rész
A szamaritánus nem érezte úgy, hogy már minden megtett, mert "elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked".
Gyönyörű ez a példázat már szavaiban is, és tele van a ténykedő irgalom és szeretet kezdeményezésével, mégis sokkal több szépséget és nagy indítékot találunk a szeretetre, amikor meglátjuk, hogy itt nekünk Krisztus munkája mutatkozik be.
Krisztus Aki magát minden ember testvérének számította, teljesen a szeretet törvényét legszélesebb értelmében, bemutatva, hogyan kell szeretnünk és kiket.
Amennyiben az Ő szeretetében kifejezett hit okozza egyedül, hogy buzgón szeressük egymást, joggal ajánlja magát és cselekedetét mint az önmegtagadó szeretet örökké tartó mintáját, hogy segítse a veszendő emberiséget.
A teokrácia (Olyan uralmi rendszer melyben a hatalom az egyház kezében van.) jelenlevő vezetői nem gyógyították a betegeket, sem nem keresték az elveszettet (Ezékiel 34,4), miközben Ő bekötözte a megtört szívűeket (Ézsaiás 61,1), és a vigasztalás balzsamát öntötte megsebzett lelkekbe. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése