(Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet 18. vers)
Az elmúlt év nyarán szünidei bibliatáborunkkal a pákozdi történelmi emlékparkba látogattunk el, ahol a gyermekek megismerhették az 1848-as szabadságharc híres ütközetének történetét.
Helyi idegenvezetőnk szemléletesen mutatta be, hogy milyen öltözete volt a huszároknak és a nemzetőröknek, majd láthattuk működés közben és kézbe is vehettük azokat a fegyvereket, melyekkel harcoltak.
Persze, ahogy megtudtuk a csata kimenetelét nem a fegyverek tűzereje, és nem a katonák ügyessége döntötte el, hanem az anno, a sukorói templomban, a Batthyány gróf által vezetett haditanács által készített kiváló védelmi terv és annak következetes végrehajtása.
Mai Igénkben, Pál apostol efézusiakhoz írt sorai ugyanerre hívják fel a figyelmünket:
Ez a föld az Isten és a Sátán közti nagy küzdelem színtere.
Ebben a lelki küzdelemben keresztényként nemcsak nézőként, hanem Isten katonáiként veszünk részt. S mint katonák az ellenség célpontjaivá váltunk. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef.6:12)
Ezért kell felöltenünk magunkra az Isten fegyverzetét: az igazlelkűség övét, az igazság mellvasát, a békesség evangéliumának saruját, a hit pajzsát, az üdvösség sisakját és a Lélek kardját.
De mindez csak akkor ér valamit, azaz a győzelem feltétele az, hogy pontosan tartjuk magunkat a Seregek Urának haditervéhez, ha követjük a napiparancsot, ha oda állunk és azt tesszük, amit Ő mond. Ez szoros közösség Vele és összehangolt csapatmunka a társainkkal. Bizony itt nincs helye az egyénieskedésnek.
És honnan tudhatod, hogy hol a helyed és hogy mit kell tenned?
Ahogy a katonák teszik; neked is folyamatosan egyeztetned kell a parancsnoksággal és a többiekkel a helyzetedet a ’rádión’, az imádságon keresztül, hogy Pál is tette: „adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát, … hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom.” (Ef.6:19-20)
(Tóth Szilárd)
Helyi idegenvezetőnk szemléletesen mutatta be, hogy milyen öltözete volt a huszároknak és a nemzetőröknek, majd láthattuk működés közben és kézbe is vehettük azokat a fegyvereket, melyekkel harcoltak.
Persze, ahogy megtudtuk a csata kimenetelét nem a fegyverek tűzereje, és nem a katonák ügyessége döntötte el, hanem az anno, a sukorói templomban, a Batthyány gróf által vezetett haditanács által készített kiváló védelmi terv és annak következetes végrehajtása.
Mai Igénkben, Pál apostol efézusiakhoz írt sorai ugyanerre hívják fel a figyelmünket:
Ez a föld az Isten és a Sátán közti nagy küzdelem színtere.
Ebben a lelki küzdelemben keresztényként nemcsak nézőként, hanem Isten katonáiként veszünk részt. S mint katonák az ellenség célpontjaivá váltunk. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef.6:12)
Ezért kell felöltenünk magunkra az Isten fegyverzetét: az igazlelkűség övét, az igazság mellvasát, a békesség evangéliumának saruját, a hit pajzsát, az üdvösség sisakját és a Lélek kardját.
De mindez csak akkor ér valamit, azaz a győzelem feltétele az, hogy pontosan tartjuk magunkat a Seregek Urának haditervéhez, ha követjük a napiparancsot, ha oda állunk és azt tesszük, amit Ő mond. Ez szoros közösség Vele és összehangolt csapatmunka a társainkkal. Bizony itt nincs helye az egyénieskedésnek.
És honnan tudhatod, hogy hol a helyed és hogy mit kell tenned?
Ahogy a katonák teszik; neked is folyamatosan egyeztetned kell a parancsnoksággal és a többiekkel a helyzetedet a ’rádión’, az imádságon keresztül, hogy Pál is tette: „adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát, … hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom.” (Ef.6:19-20)
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése