,,Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok!,,
Kolossébeliekhez írt levél 3:23-24
Egy fiatalember meglátogatta egy idősödő barátját.
Miközben beszélgettek, a bácsi dolgozgatott. Szabó volt, és éppen egy zakót varrt.
Az egyik oldalsó zseb hajtókájára került a sor.
Ez az öltönykabátnak az a része, ami ráhajlik a zsebre.
Gyakorlatilag soha nem használjuk, hiszen nem teszünk semmit a zsebbe, különben az kipúposodik, aztán ha sokat használjuk a zsebet, akkor kinyúlik az anyag és lógni kezd, az meg hogy néz ki.
Ez a hajtóka olyan, mintha csak azért volna ott, hogy ne legyen üres az zakó oldala.
Tehát a ruha e rettenetesen fontos darabjának a belső varrását készítette a bácsi, a bélésanyagot varrta a szövetre, de a varrás kicsit ferdére sikerült, nem volt teljesen párhuzamos a hajtóka peremével. Idős barátunk megcsóválta a fejét, elvágta a cérnát, elővette a bontótűt, és a félrecsúszott varrást elkezdte visszafejteni.
A fiatalember így szólt hozzá:
- Jeszenszky bácsi, miért tetszik azt visszafejteni? Úgysem látja azt a varrást senki!
Az öreg szabó feltolta az orrán a szemüvegét, és szúrós szemekkel nézett fiatal látogatójára:
- Na látod, fiam, hát azért áll úgy ez a világ, mert sokan úgy gondolkoznak, mint te! „Úgyse látja senki”, ezért úgy is dolgoznak. Én úgy varrom ezt az öltönyt, mintha az Úr Jézusnak varrnám, és ő látja!
Hát ezért bontotta vissza az éppen csak félrecsúszott varrást Jeszenszky bácsi.
Úgy dolgozott, mint az Úrnak, nem úgy, mint embereknek. Lelkiismeretesen igyekezett a legjobb munkát kiadni a keze közül.
Milyen volna a világ, ha mindenki így dolgozna?
Mennyivel minőségibb volna az, amit megveszünk, amit megeszünk?!
Mennyivel jobb lelkiismerettel tehetnénk le a munkát, amikor vége a műszaknak, ha szívvel-lélekkel dolgoznánk, attól függetlenül, hogy milyen munkát végzünk?! És mennyivel minőségibbek volnának a kapcsolataink, az egész életünk, ha ezzel a lelkülettel élnénk!?
Elgondolkodtam: én vajon visszabontottam volna azt a varrást? És te?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése